Kedves Keresztények ! Nektek van-e olyan növény/orvosság aminek különleges gyógyítóerőt vagy jótékony hatást tulajdonítotok "vallási alapon" ?

Sokszor amikor imádkozom és van időm berakok valami nyugis zenét keresztèny meditatív vagy zongora jellegű, ami segít elmélyülni. Bibliát olvasok vagy imádkozom és ilyenkor van egy üvegcse illatolaj bőrre amit a csuklómra kenek.

Nem tulajdonítok neki semmi gyógyító erőt csak simán egy szokás ami segít nekem elmélyülni.

Nincs.

Egyébként nem is tudok ilyesmiről sehol. Ez már a babonaság kategóriába lenne sorolható. Olyasmit el tudok képzelni, hogy egy-egy szent életéhez kötődik valami növény, ami az életében valamilyen szerepet töltött be, szóval mondjuk a jelképe (ilyen van), de hogy attól annak a növénynek "varázserőt" tulajdonítanának, én még ilyenről nem is hallottam. Szerintem ilyen még katolikusoknál sincs. Teljesen abszurd gondolat.

pl. A Bibliában van egy elég híres égő csipkebokros rész, de ettől még nem lesz minden csipkebokor csoda csipkebokor...

Vallási alapon nem lehet egy növénynek sem különleges gyógyító erőt tulajdonítani. Ez a fajta gondolkodás ellentétes a kereszténységgel. A növények lehetnek jelképek, szimbólumok, meg egyes növényekhez természetesen kötődnek legendák, hogy pl. xy szentnek ez volt a kedvenc virága, ebből volt az ágya stb., de ettől az a növénynek még nem lesz varázsereje, hogy pl. "ha ennek a virágát iszod, akkor nem leszel beteg soha". Ha van ilyen, akkor az csak valami babona lehet, vagy valami lokális, népi hiedelem, legenda.

Értem. Igen, bizonyára egészséges, én is úgy tudom. A Bibliában sokat esznek halat, ami egészséges, meg Ezékiás király betegségéhez és gyógyulásához köthető a füge, Jézus is fügét keres az egyik fán és a füge egészséges és még biztos tudok ilyeneket, ha gondolkodom... de ettől még ezeknek nincs különleges jelentősége. Persze vannak gyógynövények, de vallási alapon közelíteni a dologhoz, szerintem babonasághoz vezet, ami kerülendő. Különösebben nem rémlik a Bibliából, hogy pl. egyél minden nap egy almát, mert az jót tesz neked.

A te eseted más, mert Mohamed külön ajánlotta és az iszlámban, Mohamed tekintély, tehát ez egyértelműen ad a dolognak valami vallási töltetet.

"Például, vannak időszakok amikor különösen hasznos imádkozni. Hasznosabb mint máskor. És vannak a Koránban szúrák, amiket adott esetekben hasznos lehet felolvasni."

Most hogy mondod, tényleg vannak ilyenek. Tudok róla. Gondolom arra gondolsz, hogy pl. Ramadan idején vannak bizonyos napok, meg egyes szúrákhoz kapcsolódnak olyan hádíszok, amik szerint Mohamed azt mondta, hogy ha lefekvés előtt elolvasod megbocsátatnak az aznapi bűneid, meg ő is minden este olvasta stb... Nos, igen. Ezekkel tényleg nehezen tudok mit kezdeni. Része a vallásnak, szóval egyszerűen tudomásul veszem.

Egyébként én nem hiszem, hogy ennek a feketekömény dolognak túl nagy jelentőséget kellene tulajdonítani, még részedről sem. Úgy értem, Mohamed általános tanácsként mondta, nem? Ezt nem prófétai tekintéllyel állította, vagy igen? Elmondásod alapján, csak javasolta mint hasznos növényt. Ha úgy értelmezném, hogy ezt komolyan kell venni, az bajt okozna, hiszen Mohamed szavahihetőségét vonná kétségbe, elvégre bármennyire is egészségjavító hatású a feketekömény, azért nem jó mindenre. Általánosságban véve hasznos, de nem csodaszer. Egy komoly beteg nem fog meggyógyulni tőle és ráadásul ennél erősebb gyógynövények is léteznek. De, amúgy érdekes.

Amúgy most jutott eszembe, hogy tulajdonképpen van. Az ima. Ima hatására, isteni közbeavatkozással történhetnek csodás gyógyulások. (Egyébként Ezékiás király is így gyógyult meg. Imádkozott.)

Nem fejtettem ki, de őszintén szólva a "vallási" alapon alkalmazott gyógynövény gondolata kicsit hátborzongató a számomra, mert eltereli a figyelmet Istenről és kicsit már "varázslás" felé hajló dolognak érződik, már a megfogalmazás is. Az én szemszögemből nézve, Istennek nincs szüksége növényre a gyógyításhoz, a növények természetükből fakadó gyógyító hatását meg felesleges vallási színezettel misztifikálni, ha csak arra nem gondolunk, hogy egyes növények jótékony hatása, végső soron Isten ajándéka és bölcsességének a megnyilvánulása. De a növény, akkor is csak egy növény, nem szabad neki a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítani.

Persze, most már értem mire gondoltál és hogy hogyan értetted. Nos a bibliai időkben is használtak gyógynövényeket, de a könyv nem erre helyezi a hangsúlyt. De említ növényeket pl. említi a mirtuszt, ami ugye már az ókorban is ismert volt, vagy zsályát, fahéjat. Bibliából kiderül, hogy tizedet adtak a mentából, a kaporból és a köményből.

Találtam egy listát:

NÖVÉNYEK A BIBLIÁBAN. A Bibliában a következő növények fordulnak elő, amelyek közül egyeseket már nem lehet bizonyossággal meghatározni: akác (Ézs 41,19; 2Móz 25,10); áloé (Zsolt 45,9; Jn 19,39); mandragora vagy szerelem-almája (1Móz 30,14–16); kömény (Mt 23,23); almafa (Én 2,3); balzsam (1Móz 43,11; Ez 27,17); gyapot (Eszt 1,5–6); bdelliom (4Móz 11,6–7); káka (2Móz 2,3); bab (Ez 4,9); galagonya (Bír 9,14–15); fenyő (Ézs 41,19; 60,13); csipkebokor (égő csipkebokor) (2Móz 3,2–3); datolyapálma (4Móz 33,9); kapor (Mt 23,23); bogáncs (1Móz 3,18); tüskebokor (2Kir 14,9) (bogáncskóró); ébenfa (Ez 27,15); tölgyfa (1Móz 35,8); füge (1Móz 3,7); mezők lilioma (Lk 12,27); len (2Móz 9,31); fű (Jób 40,15); galbán (gyantaféleség) (2Móz 30,34–36); árpa (Hós 3,2); fűszer- vagy cukornád (Ézs 43,24); gránátalmafa (1Sám 14,2); uborka (4Móz 11,5); köles (Ez 4,9); hüvelyesek (2Sám 17,28); illatos kalmus (nádféleség) (2Móz 30,23; Én 4,14); ciprusfürt (kámfor) (Én 1,14); kapor (Préd 12,7); kásia (2Móz 30,22–25); gesztenye (1Móz 30,37) vagy platán; fokhagyma (4Móz 11,5); koriander (2Móz 16,31); búza (5Móz 8,8); keserű füvek (2Móz 12,8); fekete kömény (Ézs 28,25–27); hagyma (4Móz 11,5); libanoni cédrus (Ez 31,3.5); liliom (Én 5,13); lencse (1Móz 25,34); konkoly (Mt 13,25); mandulafa (4Móz 17,8); eperfa (2Sám 5,23–24); vadfügefa (Ám 7,14); hinár (Jón 2,6); rekettye (Jób 30,4); dinnye (4Móz 11,5); menta (Lk 11,42); mirha (1Móz 37,25–27; Mt 2,11); mirtusz (Zak 1,11); nárdus (Én 1,12; 4,13); nárcisz (őszike) (Ézs 35,1); csalán (Jób 30,7); diófa (Én 6,8); olajfa (Ézs 41,19); nyárfa (1Móz 30,37); ruta (Lk 11,42); tönköly (2Móz 9,32); Sáron rózsája (Én 2,1–2); vadrózsa (Ez 28,24); sáfrány (Én 4,14); gyékény (2Móz 2,3); sás (2Móz 2,3.5); mustár (Mt 13,31–32); tujafa (Jel 18,12); cserfa (Hós 4,13); gyom (Hós 10,4); fűzfa (Zsolt 137,2); tömjén (Mt 2,11); szőlő (1Móz 40,10–11); üröm (JSir 3,15.19); izsóp (1Kir 4,33); fahéj (2Móz 30,23; Jel 18,13); ciprus vagy fenyő (Ézs 60,13); vadtök (2Kir 4,39).

Nyilván ezek voltak ott, abban a térségben. Ezek közül sok egészéges és nyilván volt, amit gyógynövényként használtak és jónak tartottak valamire.