Hiszel a túlvilági életben?

7-nek:

Ezt írod: "A Mama énekét azért lehet hallani, mert van fül, ami azt meghallja. És itt nem a vallási, hanem biológiai értelemben beszélek. Ha például Isten is énekelne, és lehetne hallani, akkor elcsodálkozna rajta a világ, hogy miféle ének az, ami a világűrből hallatszik, és azonnal megindulnának a tudományos kutatások."

Jézus kis túlzással minden második mondatát azzal kezdte, hogy "akinek van füle a hallásra, az..."

Isten szavát nem a biológiai fülünkkel halljuk, hanem a lelki füleinkkel.

Na és miért énekelne Isten a "világűrből"? A világűr a teremtett világ része, ellenben Isten a teremtett világon KÍVÜL tartózkodik :)

"Isten szavát nem a biológiai fülünkkel halljuk, hanem a lelki füleinkkel."

Ez azt jelentené, hogy az emberiség nagy részét isten kárhozatra ítélte anélkül, hogy választási lehetősége lett volna. Hisz én például soha nem hallottam semmilyen isteni szót, pedig próbálkoztam többféle felekezet többféle közösségével is. Jézus szavaival élve akkor én olyan vagyok akinek nincs füle a hallásra.

"Ha jól értem, tanmese azt állitja, hogy Isten (akin a szerző gondolom JHVH-t érti!) létezése ugyanúgy igazolható, mint egy terhes nő létezése, ami nyilvánan nem igaz."

Úgy gondolom, nem jól érted, szerintem egyáltalán nem állítja, hogy ugyanúgy igazolható. És igen, van benne egyfajta szatirikus ábrázolása a szkepticizmusnak, de ezt én nem érzem sértőnek. Persze ez egyéni érzékenység kérdése.

"A történetben a Mama egyértelműen Istent (gondolom JHVH-t) jelképezi, aki fizikai kapcsolatba lép a magzatokkal."

Valószínűleg igen, de érthető bármely más istenre is. És a kapcsolat ténye a lényeg, nem az, hogy az fizikai vagy más jellegű-e. Az pedig vitathatatlan tény, hogy vannak emberek, akik valamifajta isten-élményt, transzcendens kapcsolatot élnek meg. Ezt persze magyarázni többféleképpen lehet, de magát a megtapasztalást vitatni nem lehet.

#11

Jézus a hallásról szimbolikusan beszélt. Az ő nyelvezetében a hallás inkább a megértéssel volt azonos. Ez nem ugyanaz, mint amit a tanmese szerzője mondat a hívő magzattal. Ugyanis ő szó szerint halljana Mamát. Jézus nem ilyen hallásról beszélt.

"Isten szavát nem a biológiai fülünkkel halljuk, hanem a lelki füleinkkel."

Ebbe így önmagába még nem is kötnék bele. A cikk szerzője azonban összekeverte a tudományos megismerhetőséget a teológiával. A magazat tapasztalatai nem vallásosak, hanem tudományosak. Hallja pl. a hangot, ami egy fizikai jelenség:

"A hang a hallószervünk által felfogható, rugalmas közegekben – például levegőben – mechanikai hullámként terjedő rezgés."

[link]

A magzat tehát a tudományosan észlelte a Mamát.

"Na és miért énekelne Isten a "világűrből"?"

Éppenséggel megtehetné, de nem úgy tűnik, hogy ez így lenne. Ha megtenné, akkor a hang nyomába tudnánk eredni, aztán talán megtudnánn, hogy honnan ered. Lehet, az egy komoly tudományos érv lenne valamilyen isten létezése mellett.

"Hisz én például soha nem hallottam semmilyen isteni szót, pedig próbálkoztam többféle felekezet többféle közösségével is. Jézus szavaival élve akkor én olyan vagyok akinek nincs füle a hallásra."

Na ez már egy érvényes ellenvetés. A kereszténységnek nincs is erre teljesen adekvát válasza.

Mansour:

"Az pedig vitathatatlan tény, hogy vannak emberek, akik valamifajta isten-élményt, transzcendens kapcsolatot élnek meg."

Az előbbi, 14-es kommentben fejtettem ki, hogy a magazat tapasztalatai tudományosak, nem transzcendensek.

A hang és a tapintás fizikai jelenség. Éppen ezért az egész story el van csúszva. Pl. a szkeptikus magzatnak sem kellett volna így reagálna, ha egyszer egyértelmű érvek vananak a Mama létezésére.A vallásokban azonban nincsenek meg a magzat tapasztalatai. JHVH-T se nem halljuk a biológiai fülünkkel, se nem érezzük a tapintását.

Tehát a story igazán kedbes, értem is, mit akar mondani a szerző, de nem jól fejezte ki magát.

"értem is, mit akar mondani a szerző, de nem jól fejezte ki magát."

Jó, hát ez nem is valami tudományos vagy teológiai pontosságra törekvő történet, hanem egy ilyen kis naiv, hatásvadász szösszenet, ezt én is elismerem. Csak szerintem mégsem jól érted, ha abba kötsz bele, hogy mivel a magzat tapasztalása fizikális, az egyértelmű bizonyítéknak számít, a szellemi tapasztalás viszont nem. Egyrészt itt nem bizonyítékról van szó, hanem lehetőségről, másrészt hiába van a magzatnak fizikális tapasztalása, ha nincs meg hozzá a képessége, hogy azt elemezze, következtetéseket vonjon le, tehát végső soron biztos tudáshoz jusson. Ugyanígy nincs meg az embernek az a képessége, hogy a transzcendens tapasztalatot biztos tudássá alakítsa. Viszont ez a tapasztalat attól még létezik, és egy lehetőségre mutat rá.