Ha Isten maga a szeretet miért engedi hogy a Sátán uralkodjon a föld felett ?

A Biblia szerint a sátán nem uralkodik már a Föld felett. Legfeljebb azok szíve felett, akik engedik neki.

"Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett."

Amikor a rossz világban való létét próbáljuk megérteni, akkor a legfontosabb megérteni, hogy Isten nem akarta, hogy a világba rossz költözzön.

Másrészt viszont az embernek szabad akaratot adott, ami magába foglalja az Istentől való elfordulás lehetőségét is. Ezen a próbán ősszüleink sajnos elbuktak: a Sátán kísértésének engedtek, így általa és bukott angyalai által a világba léphetett a rossz.

Mindezt Isten nem akarta, de megengedte. A kérdés innentől az, hogy miért engedte meg? Hiszen ezáltal sok gonoszság, szenvedés, sőt lelkek elkárhozása lépett a történelembe. Hogyan lehetséges az, hogy ilyen nagy áron megengedtetett a bukott angyalok földi befolyása? Egyik lényeges dolog, hogy Isten a szabad akaratot olyan súlyúnak tartotta, ami felülírja egy gond nélküli, de bukhatatlan világ lehetőségét. Isten nem bólogató teremtményeket alkotott, akik semmit nem tudnak tenni, csak amit Ő akar, hanem többre tartotta olyan teremtmények létét, akiknek szabadságukban áll Neki ellent mondani. Tehát a szabad döntés lehetősége nagyobb jó volt, mint egy bukhatatlan, de szabad akarat nélküli világ léte.

A másik dolog, hogy Isten mérhetetlen hatalmával képes még a rosszból is nagyobb jót alkotni: egy tökéletes világban nem lett volna megbocsájtás, nem lett volna szükség önzetlen segítségre, irgalomra, küzdelemre. Egy elbukott világban viszont megnyilvánulhat az egymás iránti könyörület, a jó célért való küzdelem, a másokért való önfeláldozás, a rosszról való nehézségek árán történő lemondás, és megannyi más erény. Magyarán a kezdeti rosszat megengedte ugyan, de egyben lehetőséget is adott az elbukó embernek, hogy a kísértésnek ellenállva érdemeket szerezzen, s így még nagyobb jó szülessen, mint ami egy tökéletes világban lehetséges lett volna. És így válik nyilvánvalóvá, hogy még a sötétség angyalai is arra kárhoztatnak, hogy minden cselekedetükkel végső soron Isten akaratát teljesítik: a jók minden megpróbáltatásuk és szenvedésük ellenére csak örök életük érdemeit növelik, a megátalkodott bűnösök pedig megérdemelt büntetésüket kapják. Ennek a misztériumnak a fényében lehet megérteni Jézusnak Szent Fausztinának mondott szavait: "Tudd azt is, leányom, hogy minden teremtmény, tudatosan vagy nem, akár akarja, akár nem, mindig az én akaratomat teljesíti.".

Harmadrészt pedig a Sátán és angyalai semmit sem tehetnek az ember beleegyezése nélkül - itt ismét a szabad akarat sérthetetlensége szab gátat féktelen gyűlöletüknek. Nem tehetnek meg mindent, amit akarnának. Minden embernek lehetőségében áll kísértéseiknek ellenállni, s Jézus erejéből ez sikerülhet. Krisztus pedig lerótta az Atya előtt az ősbűn adósságát, így megszerezte nekünk a lehetőséget, hogy halálunk óráján, amikor földi próbatételünk véget ér, az ideigtartó szorongattatásunk után, Isten kegyelméből szerzett érdemeinkkel az örök boldogságba juthassunk, ahol már valóban nem lesz többé semmi hatalma a gonosznak.