Istem és tudomány?

A tudományos módszer egyik alapvetése, hogy függetlennek kell lennie az eredményeknek az emberi szubjektív elképzelésektől. Mert csak úgy tud valóban fejlődni, ha bizonyítható állításokat tesz és azokból is indul ki, hogy új modelleket alkothasson.

Orosz László frappáns gondolata jutott eszembe erről. Valahogy így fogalmazott: A fizika tényekkel magyaráz tényeket, a hit meg egyfajta személyes meggyőződés.

Te kérdező abban hiszel, hogy Isten csinálta az univerzumot. Tehát neked ez a személyes meggyőződésed. De a fizika tényekkel magyaráz tényeket. És a tények között nem szerepel semmilyen Istenség. (legalábbis egyenlőre)

Ha majd lehet vizsgálni valamilyen akarattal rendelkező szuperlény létezését tudományos eszközökkel, akkor a hited a tudományok része lehet. Mindaddig hit marad, akár hogyan is csűröd csavarod a dolgot.

"Én ugy látom hogy szinte lehetetlen hogy ezt nem egy valami szuper intelligens mérnök hozta volna létre"

Azért, mert a hétköznapi életben nem nagyon látod, hogy milyen egyszerű alapösszefüggések, szabályok milyen bonyolult és tervezettnek tűnő szerkezeteket tudnak létrehozni.

Csak példaként mondok valamit.

Van egy régi matematikai probléma, sejtés, az alapja egyszerű, mint a fakocka, még sincs a mai napig megoldás rá.

Fogsz egy akármilyen egész számot.

Ha páros, osztod kettővel. Ha páratlan, szorzod hárommal és hozzáadsz egyet.

És utána a kapott számmal is mindig ezt ismétled.

Gyakorlatilag totál randomban, attól függően, mi a választott kezdő számod, a számsorod elkezd hektikusan emelkedni-csökkenni, de a végén mindig eljut a 4-2-1 értékekhez és innentől ez a számhármas ismétlődik.

A mai napig nem tudja senki kimutatni, hogy minden kezdőértékre igaz-e ez, vagy lehetséges olyan szám, ami nem jut el a 4-2-1 sorig.

Ami viszont a dolog szépsége és erre akartam kilyukadni.

Az algoritmust beillesztették CGI-generálásba és a végeredmény tökéletesen élethű, gyönyörű, fraktálszerűen elágazó tengeri növényként jelenik meg.

És az alap csupán a 3x+1 - x/2.

Érted a lényegét?

A világunk létezése akármilyen összetett, bonyolult, kis túlzással fakocka egyszerűségű szabályok mentén magától is tudott ilyen harmonikus, bonyolult, komplex rendszerré fejlődni.

A mi értelmünk is korlátos és ezért saját magából kiindulva a komplex rendszerekbe belelátja a tervezettség szükségességét, pedig az nincs ott.

Ez egy, minek nevezzem, mérnöki pareidolia.

De alaptalan.

,,Az algoritmust beillesztették CGI-generálásba és a végeredmény tökéletesen élethű, gyönyörű, fraktálszerűen elágazó tengeri növényként jelenik meg."

fúúúú! erről tudnál linkelni valamit?

> Viszont azt veszemre észre hogy a tudósok ott keresik istent mint teremtésmūvében

A tudósok – tudományos munkásságuk keretében, azaz itt a tudós alatt nem személyt, hanem tevékenységet, szerepet kell érteni – nem keresik Istent. Aztán persze vannak hívők a tudósok körében is, akik a szó hétköznapi értelmében keresik Istent, csak éppen nem tudós mivoltukban, hanem ember mivoltukban teszik ezt. (Kicsit olyan ez, hogy a villanyszerelő nem süt pizzát. Villanyszerelő mivoltában, villanyszerelői szerepkörében nem, mert az nem a villanyszerelők dolga. Mint ember persze süthet pizzát, csak azt már nem villanyszerelő mivoltában teszi, a villanyszerelői tevékenységétől függetlenül süt vagy nem süt pizzát.)

A természettudomány a fizikai, anyagi világ jelenségei közötti összefüggéseket igyekszik feltárni, kísérletek, megfigyelések, modellalkotások alapján. Istennel az a gond, hogy nincs igazán jó definíciója, ami tudományos szempontból értelmezhető paraméterekkel rendelkezne. Másrészt az a gond, hogy Istent alapvetően metafizikai természetűnek tartják, így eleve kívül esik a természettudomány vizsgálódási körén. Maximum a fizikai világra való hatását lehetne vizsgálni, tetten érni, csakhogy a kismilliónyi fizikai törvény egyikében sem látjuk, hogy az adott összefüggésben szerepe lenne valami külső, ismeretlen tényezőnek, pláne , hogy ez a tényező valamiféle emberi szempontból intelligenciával rendelkezne.

Ugye régen a tudomány, a filozófia és a vallás nem vált szét annyira egymástól, mint ma. Sok fizikiai jelenségre adtak emberek megnyugtató, de alapvetően spekulatív magyarázatot. A villámokat bizonyára Zeusz szórja az égből. Megnyugtató tudat, mert akkor ha Zeusznak kedves dolgokat teszünk, nem vívjuk ki a haragját, akkor elkerülhetőek a villámok. Vagy ilyen spekulatív alapon állt az a vélekedés, hogy mivel az égitestek „tökéletesek”, romlatlanok, nem kopnak, nem lassulnak le, ezért „bizonyára” a pályájuk alakja is tökéletes „kell”, hogy legyen, márpedig a legtökéletesebb forma a kör. Ergo az égitestek körpályán mozognak. Érthető, a maga szintjén még logikus is ez a spekuláció bármiféle tudás hiányában, de attól ez még spekuláció.

A tudomány ott kezdett el igazán működni, mikor elkezdte félretenni a különböző előfeltevéseket, spekulációkat, és a valódi, tényleges jelenségeket kezdte el vizsgálni, és a megfigyelésekből, mérésekből kezdett modellt alkotni az adott jelenségről. Mekkora egy test gyorsulása? Mérünk, megfigyelünk, kísérletezünk, és kijön, hogy aha, a gyorsulás egyenesen arányos a testre ható erővel. És lám, fordítottan arányos a test tömegével. Viszont független a test színétől vagy hőmérsékletétől. És mivel a gyorsulás mérési hibahatáron belül azonos az erőből és a tömegből kiszámolttal – a=F/m –, így független minden más paramétertől is. Bele lehetne tenni hipotetikusan ebbe a képletbe Istent? Hát persze:

a = ɑ*F/m + Ω

ahol alfa és omega Isten akaratától függő paraméterek. Nem csak hogy bele lehetne venni a képletbe, de képet is tudnánk alkotni Isten akaratáról. Ha pl. egy autó gyorsulását számoljuk a falnak ütközés során, akkor alakulhatna úgy is, hogy kisebb gyorsulást szenved el az autó, ha abban hithű keresztények ülnek, nagyobb gyorsulást, ha anyagyilkos ateisták. Meg lehetne kvázi mérni, hogy vajon hány százalékkal kedveli kevésbé vagy jobban Isten a hazugokat, mint a paráznákat.

Csakhogy minden ilyen konkrét vizsgálódásunk során az jön ki, hogy ɑ=1 és Ω=0. Nos, ebből aligha van okunk feltételezni egy metafizikai létező jelenlétét a világban. Hogy ennek valaki örül, vagy valaki ezt sajnálja, az a magánügye, az tény, hogy rendre ez adódik a megfigyelésekből. Kicsit olyan ez, mintha azt mondanám, hogy a csapadékmennyiség a sok ilyen-olyan paraméter mellett – páratartalom, hőmérséklet stb… – függ az én jóváhagyásomtól. Oké, csak ha én kivétel nélkül mindig jóváhagyom azt, hogy eshessen az eső, akkor én valójában nem vagyok hatással a csapakadék mennyiségére, az én hatásom egyenértékű és megkülönböztethetetlen attól, mintha nem lenne hatásom a csapadék mennyiségére, így a csapadék mennyiségének az előrejelzésénél el lehet tekinteni az én jóváhagyásomat, ki lehet venni a képletből.

Szóval van kismillió fizikai összefüggésünk, és egyik esetében sincs okunk azt feltételezni, hogy számolni kellene valamiféle metafizikai létezővel, így nem is tesszük. Hogy ettől függetlenül valaki hisz-e Istenben vagy sem, az az ő magánügye, de ha hisz, nem a tudományos ismeretei miatt hisz.

> Én ezt paraszti ésszel ugy veszel le hogy pl van egy szék, egy faszék. Amit darabokra bontanak és azt mondanánk hogy a tervezõke csak kész elemeibõl dolgozott és csak közbe avatkozott hogy abból egy valami legyen.

Elképzelni el lehet ilyesmit is – azt is el lehet képzelni, hogy a világot 2 másodperce teremtette Isten, benne minden emlékünk illúziójával –, csak éppen tudományos kutatásokból ezt nincs okunk feltételezni és igencsak nehéz lenne kísérleti úton cáfolni, vagy megerősíteni ezt az elképzelést, tehát ez nem egy tudományos állítás, ez emberek saját, szubjektív *elképzelésük*.

> a Higgs bozon isteni részecske mert az játszik szerepet az anyag létrejöttében

A Higgs-bozonnak annyi köze van Istenhez, mint az almás pitének, amire Pistike azt mondta, hogy „ez isteni!”. Meg annyi köze van, mint a réten a „tengernyi” virágnak a nagy kiterjedésű, magas sótartalmú víztömegekhez (a tengerekhez).

> és hogy az kizárja istent

Nem zárja ki, mivel érintőlegesen sincs összefüggésben a kérdéskör Isten létezésével.

#14:

https://www.youtube.com/watch?v=094y1Z2wpJg&t=630s

#11

"Én ugy látom hogy szinte lehetetlen hogy ezt nem egy valami szuper intelligens mérnök hozta volna létre, mondhatni az univerzum megértése szinte lehetetlen emneri aggyal. Ezért gondolom hogy amilyen ésszerū meg bonyolult meg amilyen összetett ezért valaki csinálta."

Nagyon sokaknál látom ezt az "érvet" (inkább sejtés, vagy megérzés), ezt el kellene nevezni valahogy. Komplexitás elve, talán?

Az, hogy valamit borzasztóan komplexnek gondolnak, azt feltételezik, hogy ember nem hozhatta létre.

Az ilyen embereket én megmutatnám, hogy működik a programozás, és akkor meglátnák, hogy néhány szögegyszerű "valamiből" milyen komplex, összetett stuktúrák hozhatók létre (persze, a legbonyolultabb programunk is végtelenül egyszerűbb, mint az univerzum).

#16! köszönöm! nagyod jóóó és tényleg milyen organikusnak tűnik...

Amúgy kérdező nézz még pl.: fraktálokat!

[link]

Ennyit arról, hogy annyira komplex és annyira szép az univerzum, hogy biztos valaki tervezte....