Konstantin római császár a vallásszabadságot elhozó császári ediktuma (Kr.u. 313) után miért a keresztény vallást karolta fel a görög-római kultuszok, illetve az akkor igen népszerű misztériumvallások (Bacchus, Ízisz, Mithrász, stb) helyett?

Konstantin császárnak állítólag volt egy látomása:

[link]

Hogy mi igaz ebből, az más kérdés. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy Konstantin elkötelezte magát a kereszténység mellett.

Ugyanakkor az is biztos, hogy a kereszténységnek jól kiépített egyházi szervezete volt, sokkal jobb, mint a pogány római vallásoknak.

Amúgy ajánlom figyelmedbe:

Bart D. Ehrman: A kereszténység diadala című könyvet.

A szerző egykor keresztény volt, ma már agnosztikus ateista. Jó szakember, aki a fenti könyvében azt tárja fel, hogy a kereszténység győzelme mögött mi lehet, miként téríthette meg a Római Birodalmat.

A római többistenhit vallásnak, mert ekkor már Görögországban is ez volt az uralkodó, jól kiépített szervezete volt, de ekkorra már kevesen hittek benne, jelentősége és féken tartó ereje így lecsökkent.

Diocletianus császár uralkodása alatt egyre-másra történtek a tartományokban az elszakadásra törekvő szeparatista lázadások és ő a birodalom egyik végéből a másikba rohangászott, hogy ezeket üggyel, bajjal leverje és azt gyanította, hogy ennek bázisa, alapja az elterjedt keresztény vallás, ezért üldözte a kereszténységet. Annyi alapja volt rá, hogy véletlenül a lázadó tartományokban többnyire igen elterjedt volt a kereszténység, de végül rájött, hogy semmi köze a kettőnek egymáshoz, így megszüntette a keresztényüldözést, sőt, már benne felötlött, hogy pont ez lehetne az az erő, amivel stabilizálhatja a birodalmat, így tárgyalásokat kezdett az egyház vezetőivel, amik már igen előrehaladott stádiumban voltak ahhoz, hogy ő megtegye államvallásnak kereszténységet, amikor váratlanul elhalálozott.

Halála után egy kissé visszaesett ez a folyamat, de nem állt le, Konstantin tudott erről és neki is hasonló véleménye volt a kereszténységgel kapcsolatban.

A hagyományos görög-római vallás ekkorra már jelentősen visszaszorult. Sőt, Ammianus Marcellinus írja le (igaz, a 360-as évekből, ami néhány évtizeddel később van), hogy ekkorra már a régi istenek jósdái, templomai, szentélyei és a kultuszai turisztikai látványosságok voltak, a római emberek érdekességként mentek megnézni ezeket és fizettek a látványosságért...

A római provinciák többségében már a kereszténység volt a legelterjedtebb vallás, ezért a császárok felismerték, hogy ha felkarolják, akkor ez egy összetartó erő lehet. Ez többé-kevésbé meg is valósult, mert a kiépülő keresztény egyház valóban egyfajta kapocs volt, ugyanakkor az eretneküldözések éppen hogy töréspontot jelentettek, ami elég jelentős probléma volt később, így szerintem felemás eredménye lett ennek a birodalom politikai egysége szempontjából, de ezt Konstantinék még nem látták előre.

A 361-363 között uralkodó hitehagyott Julianus császár egyébként megpróbálta felkarolni a hagyományos görög-római vallást, de ez a fent leírtak miatt ekkor már eléggé szélmalomharcnak számított. És az alapján, amit Ammianus leírt (magának a császárnak a pogány vallásgyakorlásáról is) inkább tűnik a régi istenek imádata elszigetelt, titkos szekták hókuszpókuszainak, mint annak a többistenhitű vallásnak, ami korábban volt. Julianus is csak az egyik isten mögé szerveződő szektának volt a tagja, és csak egy-egy bizalmas embere tudta, hogy részt vesz az eseményeiken... És mivel ezek szektaként tevékenykedtek, ebből is látszik, hogy nem voltak tömeges híveik. Jellemző egyébként, hogy sokáig Julianus titkolta is (pl. a katonái előtt) azt, hogy nem keresztény, sőt, a keresztény szertartásokon ugyanúgy részt is vett, mintha ő is az volna, nehogy visszaessen a népszerűsége! Szerintem ez mindent elmond...

A többi keleti kultuszokkal próbálkoztak már korábban is némely császárok, de ezek a kultuszok nem voltak annyira elterjedve, mint a kereszténység, és olyan részletesen kiépített szervezet (vagy mondhatni, földalatti mozgalom, a korai időkben) sem alakult ki mögöttük, mint amilyen a kereszténység esetében.

De a rövid válasz: mert Isten így akarta. :)