A kereszténységben ez miért van így?

Tudtommal több szent is állította, hogy látomásai voltak, akár el is mondták vagy le is írták, hogy pontosan mi. Akár Szűz Máriáról, akár Jézusról, akár angyalokról. Manapság is sokan mondják, hogy Jézus vagy Szűz Mária megjelent nekik és ezt és ezt mondta vagy álmukban üzent valamit.

A kérdésem: miért hiszi el az egyház a szenteknek, hogy nekik tényleg látomásuk volt, tényleg megjelent nekik Jézus vagy Szűz Mária és miért nem hiszi el ugyanezt (az egyház, de akár sokan mások is) egyszerű hétköznapi embereknek? Akik mondjuk feltesznek a youtube-ra egy videót a témáról.

Mi a különsbég a kettő között? Nem provokáció a kérdés, csak kicsit furcsállom.

Valójában a szentek is csak hétköznapi emberek, nem? Az lehet, hogy nagyon jó, különösen jó emberek voltak és ezért valóban kiemelkednek, de akkor is emberek a sok közül. Ha nekik lehetne látomás, valódi, akkor másoknak miért ne lehetne? Vagy azért mert Isten csak az extra jó keresztényeket tiszteli meg ezzel?

Az miért olyan biztos, hogy ha egy szent azt állította, hogy megjelent neki Jézus, akkor az tutira úgy volt?

Nem mintha én hinnék a youtube-on beszámoló embereknek, akik azt mondják, hogy megjelent a szobájukban Jézus hajnalban csak úgy vagy valami, de miért lehetünk abban biztosak, hogy a szentek látomásai igaziak? Addig rendben van, hogy szent emberek és nem hazudósak, de ki tudja.

Meg tényleg nem értem, miért jelenne meg valaki (Jézus vagy Szűz Mária vagy egy angyal) egy szent embernek és egy másiknak miért nem. A szentekről mondhatnánk, hogy mert ők megérdemlik vagy mert segíteni kell őket, hogy a szentek útjára lépjenek, de nemcsak szenteknek lehet szüksége valamilyen segítségre és útmutatásra. Persze ha ebből indulok ki, akkor mondhatnám, hogy aki állítja a youtube-on, hogy megjelent neki Jézus, az is igazat mond. Vagy az az ember, aki azt mondja, hogy kórházban feküdt és Jézus bement a szobájába. Akkor is felmerül a kérdés, hogy miért pont annak jelenne meg, akinek? Akkor már mindenkinek megjelenhetne. Minden nap másik embernek.

Néhány példa szentek látomásaira:

"Mechtild sokat imádkozott másokért, és egy húsvéti látomás során állítólag az Isten rálehelt Mechtildre ezzel a szavakkal: „Vedd a Szentlelket.” Erre tüzes sugarak árasztották az apácát, illetve akiért később imádkozott, arra is átterjedtek ezek a sugarak. Látomása nem akadályozták, hogy alantasabb, például házi munkákban aktívan részt vegyen. Csodálatos látomásait élete során eltitkolta, és csak élete vége felé mondta el Gertrúdnak, aki titokban leírta a Liber specialis gratiaet ('Rendkívüli kegyelmek könyve')." (Link: [link]

Pio atyának rengeteg látomása van leírva, mindenféle jellegű, a sok közül egy: "Múlt hónap 20-án reggel a kórusban, miután megünnepeltem a Szentmisét rám tört az álmosság, amely hasonló volt az édes alváshoz. […] Magam előtt láttam egy titokzatos személyt, aki hasonló volt ahhoz, akit augusztus 5-én láttam. A különbség az volt, hogy kezeiből és lábából vér csöpögött. A látvány megrémített és amit akkor éreztem az leírhatatlan. Azt gondolom, meghaltam volna, ha az Úr nem lépett volna közbe és nem erősítette volna meg a szívemet, amely majdnem kiszakadt a mellkasomból. A látomás eltűnt és arra lettem figyelmes, hogy a kezeimből, a lábaimból és az oldalamból vér csöpög. Képzelje el a gyötrelmet, amelyet megtapasztaltam és tapasztalok minden nap. A szívseb folytonosan vérzik különösen csütörtök estétől szombatig. Kedves atyám, meghalok a sebek okozta fájdalomtól és a sebek miatti szégyenkezéstől, amelyet lelkem mélyén érzek. Attól tartok, hogy elvérzek, ha az Úr nem hallgatja meg szívből jövő esedezésem, hogy szüntesse meg ezt az állapotot. Meg fogja-e ezt szüntetni Jézus, aki oly jó, s megadja-e ezt a kegyelmet? Megszabadít-e legalább a szégyenkezéstől, amely a külső jelek miatt ér? Felemelem a hangomat, és nem hagyom abba a könyörgést amíg az irgalmassága el nem veszi, nem a sebeket vagy a fájdalmat, ami lehetetlen hiszen fájdalomtól megrészegült szeretnék lenni, hanem ezeket a külső jeleket, amelyek oly sok szégyenkezést és elviselhetetlen megaláztatást okoznak." (Link: [link]

Szent Gertrúd látomása: "A szent egyszerű szavakkal beszéli el a döntő pillanatot, a látomást, mely igazi megtérésre késztette, vagyis arra, hogy élete további részében egészen átadja magát Istennek. Maga előtt látta Krisztust és hallotta a szavát: ,,Ne félj! Meg akarlak menteni és szabaddá akarlak tenni. Te mindezideig ellenségeimmel együtt a föld porát etted, és a föld töviseiből szívtál magadba néhány csepp mézet. Jöjj hozzám, én isteni erőmmel akarlak megitatni téged.'' Az Úr és Gertrúd között azonban egy sűrű tüskebokor állt. Az Úr félrehajtotta, és Gertrúd meglátta egészen közelről az Úr kezének sebeit, amelyek úgy ragyogtak, mint a drágakövek. És akkor az Úr kézen fogta őt." (Link: [link]

Szóval mi a helyzet ezzel kapcsolatban?