Mi a véleményetek Isten személyiségéről? Hogy lehet egyszerre a jóság és a szeretet istene, de mégis kegyetlen?

Köszönöm a válaszokat, bocsánat, hogy csak most reagálok.

#2 pont ez az ellentét lényege, feltételezünk tulajdonságokat, például, hogy szerető, és ez abszolút tulajdonság, feltételezzük, hogy mindez igaz, viszont közben vannak dolgok, amik ebbe nem férnek bele. Istennek magának is vannak olyan tettei, amik nem tűnnek szeretetteljesnek. Pl kiírtani egy egész várost. És ha minden rossz Isten hiánya, akkor Isten saját tette Isten hiánya? Na ennek meg pláne nincs értelme.

#5 én is kíváncsi vagyok, de nem pont csak erre az egyre gondoltam.

#8 ez is egy opció, de az ellentének az a megoldása érdekelne, ami feltételezi, hogy létezik.

#10 egy szóval nem mondtam, hogy Istennel van a probléma. Nem vagyok sem Sámuel, sem Izsák sem Ábrahám. Én csak szeretek a bennem felmerülő ellentétekről gondolkodni. Ahogy nem célszerű csak bemagolni a leckét, hanem a megértésnek van értelme, úgy ebben sincs értelme annak, ha valaki valamit csak vakon elhisz. Vagy talán Istent zavarja, ha az ember próbál gondolkodni és megérteni a dolgokat? Engem az se zavar, ha Isten kegyetlen, én csak az ellentét feloldására vagyok kíváncsi.

A végéhez azt szeretném még hozzáfűzni, hogy a kegyetlenség és az igazságosság nem egymás ellentéte, kegyetlenül is lehet igazságot szolgáltatni. Egyébként amit itt a végén írsz eléggé fenyegető hangvételű. Aki végtelenül szerető és türelmes, az miért fenyegetőzik?

#11 én azért nem mondtam, hogy soha nem akar jót.

#12 pont, hogy a kereszténységnek van egy nagyon szilárd képe arról, hogy mi rossz és mi jó, szerintem pont erre nem jellemző, hogy elmosódna a határ a kettő között.

A kegyetlenség alatt mégcsak nem is a megpróbáltatásokra gondoltam, hanem arra, hogy elpusztította az embereket, hogy örök pokollal fenyeget, ha a te értékrended nem egyezik az övével. Ha Isten csak jót akarsz, akkor ha te ezt nem fogadod el, akkor csak tudomásul veszi, nem bűntet meg érte örökre szólóan. Az örök büntetés semmi jót nem szolgál, tanulni se lehet belőle, a változásnak is elvágja minden esélyét, ennek mi értelme? Elég sok kérdés felmerül Isten döntéseivel kapcsolatban, ha valaki belegondol, de persze az a válasz mindenre, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek...

Az a baj ezzel az egésszel, hogy minden kor ráformálta Isten képét a saját társadalmának nézeteire. És mivel ezek változnak, Isten képe is változott, de ugyanakkor Istenről feltételezzük, hogy tökéletes, így nem változik. Ez pedig egy ellentétet szül, amire nem tudom van e logikus megoldás.