Az a szerelem ha a külsejét szeretem vagy az, ha a hosszas, mély beszélgetések során a személyiségébe szeretek bele?

Ha a külseje nem jön be, de egyre jobban beleszetetsz a belsőbe, akkor sok esély van rá, hogy lassan rádöbbensz, hogy a külseje is tetszik. A lényeg, hogy ha a külseje megőrjít, a személyisége elvarázsol, akkor az szerelem

Ha a külseje fog meg, akkor csak tetszik az illető, de ha a személyisége ragad meg benne, akkor szereted, szerelmes vagy belé.

Nálam ha mind a kettő; jelentős , különleges külső vonzalom, és a személyisége által "lenyűgöződés" együtt van jelen. Amúgy lehet akár olyan is, bár olyannal még nem találkoztam, hogy a személyisége nagyon megnyerő számodra, tehát csak a lelkébe szeretsz bele, mert külsőleg meg nem tetszik. Meg olyan is lehet, de az már egyáltalán semmilyen szinten nem szerelem, csak vonzalom, hogyha csak a külseje tetszik neked. Amúgy nálam tényleg akkor van szó szerelemről, mikor a genetikáját is meg a lelkét is nagyon szeretem és nagyon közelinek érzem hozzám, meg külsőleg is legalább valamilyen szinten (de inkább nagy százalékban ) az ideálom megtestesítője. Meg pl van olyan is, akihez hozzá nem tudnék nyúlni pl egy ágyban, sőt, még aludni se tudnék mellette nyugodtan, annyira frusztrálna a jelenléte; szóval külsőleg, genetikailag nagyon jól néz ki, de a személyisége, jelleme annyira taszít, hogy az valami elképesztő. És külsőre akkor adom meg neki a 10-est, ha be van csukva a szeme (tehát eltakarja a lelkét)/ esetleg el van fordulva; és csak mosolyog. Mert láttam már úgy csukott szemmel, hogy még úgyis ügyelt rá, hogy nagyon önelégült fejet vágjon, mint aki elégedett magával, csak ő átesett a ló túloldalára. Szal még ilyen meditáció közben is lesütött az arcáról az az arrogancia, ami a jellemét tükrözi. Tehát tényleg rossz belenézni a szemébe is, annyira taszító a lelke, de a külseje, az öröklött kinézete, az nagyon jól néz ki, az kiemelkedően jó, de nem tudnék semmit se kezdeni vele; mert annyira rusnya a személyisége; hogy sajnálom még a barátnőjét is, hogy nem jut neki jobb, meg amiatt, hogy beéri ennyivel. Mert a barátnője pedig tök édes, szóval totál nem illenek össze, nem is tudom, hogy találtak egymásra. Szóval lehet szép a külseje, ha számomra taszító, undorító személyisége van, az nem szerelem. Szerintem semmilyen szín alatt, ha mindössze a külsejével tudja felkelteni a figyelmemet, a többi része, ami meg ő maga, a személyisége pedig meglehetősen eltaszít.

*Szóval vonz az egész lénye, külsőleg-belsőleg úgy ahogy van; hogy szomjazd a közelségét, az a szerelem.

*meg még amikor már valaki a puszta jelenlétével is örömet okoz, tehát elég, hogyha csak ül egy helyben és meg se szólal; te akkor is imádod, örülsz a létezésének, és maga ez az öröm a szeretet/szerelem. Itt már nem választom annyira szét. De van még az az áradós szeretet is, az már a szerelem; amikor úgy átfűti a testedet, van, hogy az arcod is elpirul, amikor ott van a közeledben az illető; úgy odavagy érte.:) Ilyen testedet elöntő pozitív energia, hogy örülsz a létezésének, hogy ő van. Ami úgy átmelenget.