Van valahol szó szerint írva a Pokolról? Én nem találtam, hogy szó szerint említenék a poklot.

Jelenések könyvében a tűz tava, Jézus utal rá, mint gyehennára, aztán, mikor a gazdag és Lázár esetét olvasod.Van a Júdás levelében is szó róla a bűnbe esett angyaloknál is.

Konkrétan, mint pokol nem szerepel, de utalások vannak rá.

[link]

[link]

Szia!

Ennek magyarázata egyszerű: a pokol és a sír váltofogalmak a Bibliában!

A második halált, avagy a kárhozat halálát a keresztények általában örökkévaló gyötrelemnek hiszik a középkorban kialakult egyházi tanítás nyomán. A lélek halhatatlansága eszméjének következményeként jött létre ez az elgondolás. Ha ugyanis a lélek különválik a testtől a halál pillanatában, és mint halhatatlan és elpusztíthatatlan valami létezik tovább, akkor valóban nemigen lehet mást elképzelni a kárhozat büntetéseként. Ez a felfogás azonban Isten jellemére vet árnyékot és azon túl az egész megváltási tervre is! Mert jogos a kérdés: Ilyen engesztelhetetlen bosszút vagy megtorlást alkalmaz a szeretet Istene? A megváltottak öröme pedig egy ilyen borzalmas háttéren fog megvalósulni? Élvezni fogják az üdvösség javait egykori embertársaik, netán családtagjaik örökös kínjainak a tudatában?

A Biblia azonban – hála Istennek – semmi ilyesmit nem tanít. A kárhozat ítélete – amint a "második halál" kifejezés is utal erre – örök megsemmisülés, az élet jogának elvétele egy világosan indokolt ítélethirdetés nyomán. Ez súlyos, tragikus vég és igazságszolgáltató büntetés, de mégis a lehetséges legirgalmasabb dolog, ami a gyógyulni nem akaró, bűneikben megkeményedett emberekkel történhet. Íme, néhány világos ige:

"Egy kevés idő még és nincs gonosz, nézed a helyét és nincsen ott. Elmúlt és ímé nincsen! Kerestem, de nem található!" (Zsoltárok 37:10, 36)

(Akik az utolsó ítéletkor isznak Isten "haragpoharából",) "olyanok lesznek, mintha nem lettek volna" (Abdiás 1:16).

Végül maga a pokol (sír) és a halál is örökre megsemmisülnek a végső ítéletvégrehajtás pusztító lángtengerében – mondja ez az ige, jelképes beszéddel, mintegy megszemélyesítve a poklot (sírt) és a halált:

"A pokol (sír) és a halál vettetnek a tűznek tavába, ez a második halál, a tűznek tava" (Jelenések 20:14).

Ezután rögtön az újjáteremtett föld látomása következik a bibliai leírásban, azzal a bejelentéssel, hogy ott minden újjá lesz, és hogy ott "semmi elátkozott nem lesz többé" (Jelenések 22:3).

Üdv. Péter

"a pokol és a sír váltofogalmak a Bibliában!"

Péter, ez baromság. Miért ismételgeted papagáj módjára? Miért nem esik le, hogy nem a hádészt nevezzük pokolnak? A hádész nem sír, hanem alvilág.

Seol (héber), hádész (görög) az anyag nélküli személyiség (=„lélek"), ideiglenes, köztes tartózkodási helye a feltámadásig, mégpedig mind az igazaké, mind a gonoszoké, akiket mély szakadék választ el egymástól, az a rész, ahol az igazak élnek ábrahám kebele" (Lk 16,22-23), vagy „paradicsom" (Lk 23,43). Lk 16,23-ban Károli és az új protestáns fordítás a „pokol" szót használja.

A „seol” és a „hádész” fogalma nem a sírt, hanem az alvilágot, mint a halottak tartózkodási helyét, a holtak birodalmát jelöli (Theologisches Handwörterbuch zum Altén Testament [= Ószövetségi Teológiai Kéziszótár] n/1984, 837kk hasáb, Bauer 1971, 32k hasáb, Evangelisches Wörterbuch zum Neuen Testament [=Protestáns Újszövetségi Szótár] 1/1980, 72k has., Theologisches Wörterbuch zum Altén Testament [= Ószövetségi Teológiai Szótár] Vü/1993, 901kk has.). Ezzel szemben a „sír" szokásos kifejezése héberül „qeber", görögül „tafosz" vagy „mnémeion"'. A seol többek között abban különbözik a sírtól, hogy igen nagy „mélységben" található (5Móz 32,22; Jób 11,8; 26,5; Ézs 14,15), „kapuk" zárják el (Zsolt 9,14; Ézs 38,10; v. ö. Mt 16,18), és hogy az ember „leszáll”, „lemegy” ide, miközben sírba helyezik. Bár a seolban megszakad a kapcsolat a világgal, mégsem öntudatlanság, hanem észlelési képesség és tevékenység jellemzi. A megfelelő bibliai helyek (például Ézs 14,9-17; Ez 31k; Jób 14,18-22; 26,5; vö. Lk 16,19-31) lehetséges, hogy részleteikben képi elemeket tartalmaznak, a beszámolók azonban véleményem szerint halál utáni létre utalnak (Harris 1961-gyel szemben), Az ószövetségi korral szemben a „seol/hádész” fogalma jelentésében bővült az Újszövetségben. „A halottak teljes világára alkalmazott régi jelölésen túl a szó vagy minden halott köztes tartózkodási helyét, vagy az istentelenek lelkének helyét jelentheti (Theologisches Handwörterbuch zum Alten Testament [= Ószövetségi Teológiai Kéziszótár] D/1984, 841. has.).

A seol/hádesz önmagában valóban nem a tulajdonképpeni pokol, hanem inkább alvilágnak fordítandó, ez a tágabb értelemben vett "pokol" (idézőjellel!). A tulajdonképpeni pokol, az örök kárhozat helye az a gyehenna...

Az nem érv, hogy a pogányok is hittek valami hasonlót, mert az ki a tökömet érdekel? Ennyi erővel ne hidd, hogy egy Isten van, mert a muszlimok is azt hiszik. Ne hidd, hogy Isten jó, mert akkor egyetértesz a mittommilyen vallással.

Itt egy bővebb kifejtés angol nyelven a Seolról:

Sheol/Hades: Is Not Merely The Grave!

Original language:

Unseen place:

Greek: sheol

Hebrew: Hades

Grave:

Greek: mnemeion

Hebrew: kever

1. There is a separate word for grave in both Hebrew and Greek in distinction from sheol/hades

2. In the New Testament, Hades NEVER means the grave. "mnemeion", which is the Greek word for grave. It is always translated as Hades which meant the underworld.

3. The soul or spirit is never said to go to the grave "mnemeion".

4. The body is never said to go to hades or sheol.

5. Isa. 14:19, the king is cast out of his grave (kever) in order to be thrown into Sheol where the departed spirits can rebuke him (vv.9-10). In this passage, Sheol and kever are opposites, not synonyms. This distinction is maintained in the Septuagint as well. In the Septuagint, Sheol is never translated as mneema, which is the Greek word for grave. It is always translated as Hades which meant the underworld.

Sheol

„This word is used in the Old Testament for the place of the dead . . . In the later Jewish literature we meet with the idea of divisions within Sheol for the wicked and the righteous, in which each experiences a foretaste of his final destiny . . .”

(The New Bible Dictionary, J.D. Douglas, editor, Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1962, 518)

„The Hebrew word designating the unseen abode of the dead; a neutral word, presupposing neither misery nor happiness.”

(Augustus H. Strong, Systematic Theology, Westwood, NJ: Fleming H. Revell, 1907, 994)

„While the word Sheol, does not pointedly refer to a definitive doctrine of endless retribution, but rather to a shadowy existence beyond the grave, it nevertheless reflects the belief in a future and continued existence.”

(Merrill C. Tenney, Pictorial Bible Dictionary, Grand Rapids, MI: Zondervan, rev. ed., 1967, 346)

Hades

„The region of departed spirits of the lost (but including the blessed dead in periods preceding the Ascension of Christ) . . . It corresponds to Sheol in the O.T. IN the KJV . . . it has unhappily been rendered "Hell," e.g., Ps. 16:10; or "the grace," e.g., Gen. 37:35 . . . It never denotes the grave, nor is it the permanent region of the lost; in point of time it is, for such, intermediate between decease and the doom of Gehenna. For the condition, see Luke 16:23-31.”

(W.E. Vine, An Expository Dictionary of New Testament Words, Old Tappan, NJ: Fleming H. Revell, 1940; under "Hades")

„. . . the nether world, the realm of the dead . . . In the Septuagint the Hebrew Sheol is almost always rendered by this word . . . the infernal regions, a dark and dismal place . . . the common receptacle of disembodied spirits.”

(Joseph Thayer, Greek-English Lexicon of the NT, 11)

Kedves katolikus testvérem!

Úgy gondolom, hogy nem adtam rá okot, hogy ilyen méltatlan módon minősítsd a hozzászolásomat, de még ha adtam is volna rá okot, akkor sem krisztusi lelkülethez méltó az ilyen fajta minősítés.

A "pokol" szót igenis használják a seol és a hadesz fordítására, talán a legjobb példa erre az apostoli hitvallás nem gondolom, hogy Jézus a "gyehennára" szállt volna alá...

Ahogyan kifejtettem az előző hozzászólásomban a megsemmisülés, az élet jogának, lehetőségének elvesztése Isten jogos ítéleteként - ez a "második halál." Miután a "pokol (a sír) és a halál" elvégzik munkájukat, maguk is megsemmisülnek, tehát nem fognak örökké létezni. Erről szól Jelenések könyve 20. fej. 14. verse. A kárhozatra ítélt bűnösök pedig "olyanok lesznek, mintha nem lettek volna", "helyük sem találtatik többé" és az újjáteremtés után "semmi elátkozott nem lesz többé" sem a földön, sem a világmindenségben.

A kárhozatra ítéltek lelkei örökké tartó szenvedésének tanítása a lélek halhatatlansága eszmélyének egyik változata illetve következménye. Bosszúálló, kegyetlen lénynek mutatja be Istent, holott a Szentírás tanúsága szerint Isten a szeretet. Az örök gyötrelem tana bibliai tanításnak tűnhet egyes félreérthető igehelyek alapján. Ezek a "bizonyító" igék azonban éppen azt erősítik meg, hogy a kárhozat halála: megsemmisülés. Az evangéliumokban például Jézus az Ésa. 66:24-et idézi, ahol nem élők, hanem "holttestek" féreg és tűz általi feltartóztathatatlan, teljes pusztulásáról van szó. Vagy Jel. 14:10-11 szintén idézet Ésa. 34:8-11-ből, ahol a tűz és kénkő feltartóztathatatlan pusztítása után "semmiség és pusztaság" marad vissza, és "semmivé lesznek" azok, akiket ez az ítélet sújt.

Ahogyan máshol kifejtettem a mai katolikus és protestáns teológia is beismeri, hogy a lélek természetes halhatatlanságának eszméje idegen a Bibliától, a pogányság köréből került a keresztény tanításba és közfelfogásba. Mondhatod, hogy ez nem érv, de ez akkor is tény amit pl. az evangélikus teológiai akadémiai dogmatika jegyzetben is jegyez Nagy Gyula professzor.

A gazdag és lázár példázatát, pedig hagyjuk ki, mert régi alapelv a teológiában, hogy példázat hasonlatanyagára nem szabad dogmatikai tanítást építeni! Ráadásul nem véletlen, hogy éppen ezt a példatörténetet használta Jézus, lásd Lk. 16:14, kik voltak a hallgatói ekkor...

A paradicsom, az éden, az újjáteremtett föld jelképei, és nem az alvilágé! A Lk. 23:42-43 vö. a Jn. 20:17-tel. A lator szavait nem helyesbíteni kívánta Jézus a válaszával. A "ma" szó világos értelme és jelentősége: Jézus azt hangsúlyozta, hogy azon a napon nyert jogot örök életet ígérni - még a lator számára is - amikor a bűn jogos büntetését a legbűnösebbek helyett is elszenvedte a kereszten.

Üdv. Péter