Miként lettetek hívők?

18 éves koromig ateista voltam. Megmosolyojogtam, mikor valaki a vallással kapcsolatban tartott vagy akart tartani számomra előadást. Aztán 10 évvel ezelőtt történt egy baleset, egy autóbaleset, amelyről olvasni lehetett az akkori sajtóban is. Abban a balesetben elvesztettem édesanyámat és édesapámat. Én otthon voltam, mikor megláttam a rendőrautót befordulni a házunk hídjára, rossz érzés fogott el. Amikor kiszállt két rendőr (az egyik rendőr közeli ismerős volt), akkor pedig már tudtam, hogy óriási a baj, megéreztem. Még el sem értek a csengőig, már kint voltam. Az ismerős rendőr rám nézett, elsírta magát, majd közölte, hogy apumékkal mi történt. Annyit kérdeztem csak, hogy hol, mást nem. Mikor odaértem a tőlünk nem messze lévő helyszínre, olyan borzalmas látvány fogadott, hogy utólag megbántam már milliószor, hogy odamentem (de muszáj volt odamenni, akkor muszáj). Az ütközés akkora erejű volt, hogy kigyulladt az autó, anyum kirepült belőle. Az úttesten hevert, leszakadt a feje és a bal karja, szinte minden csontja összetört. A fejét az árokban találták meg a rendőrök, a karja ott hevert tőle pár méterre. Apum beszorult az autóba, így őt a lángok emésztették fel. Ott volt velem szemben egy nagy fekete, elszenesedett, torz valami, ami egykor egy ép test volt. Valószínű, hogy már az ütközéskor szörnyethalt, így legalább gyors halála volt, nem kellett szenvednie a lángoktól. Én ebbe az egészbe belebetegedtem az évek alatt. Hogy azokat az embereket, akik korábban öleltek, mondták, hogy mennyire szeretnek, így kellett látnom. Fel lehet ezt dolgozni ép elmével? Fel lehet-e a látottakat dolgozni úgy, hogy ne bolonduljon meg az ember? Nekem nem ment, nem sikerült. Pszichiátriára kerültem, ahol feküdtem a zártosztályon is, annyira kibuktam. Volt ott egy könyvespolc, amin volt egy Biblia. Kezembe vettem, elkezdtem olvasni, de nem értettem, hogy mit is olvasok, mi a lényege a könyvnek, miről szólnak az igék, stb. Szóval semmit nem értettem. Viszont innentől kezdve változott meg a nézetem a vallással kapcsolatban. Lassan megértettem, elkezdtem hinni, hogy egy jobb helyre kerültek, olyan helyre, ahonnan gondosan figyelnek rám, és talán még jelzéseket is küldenek nekem, ha valamit nem jól csinálok, ha nem jó felé halad az életem. És ha ők onnan kapcsolatba tudnak lépni velem, akkor én is velük, és elkezdtem beszélni hozzájuk. Elkezdtem Istenhez is beszélni. Mai napig beszélgetek a szüleimmel, mert annyi megbeszéletlen dolog maradt köztünk, hogy azt muszáj bepótolni. És bár ezt az egészet soha nem fogom tudni feldolgozni, de van már kapaszkodóm az életben, és ez nagyon fontos. Nos, én így váltam hívővé.