Mikor volt az a pont az életetekben, amikor tényleg elhittétek, hogy Isten létezik és igazán vallásosak lettetek?

Nem vagyok egy túl jó keresztény. Még pici koromban megkereszteltek, római katolikus vagyok. A nagymamáim nagyon vallásosak voltak, a szüleim már annyira nem. Kiskoromban én is hittem, katolikus suliba jártam, templomba jártam, otthon imádkoztam, nyilván ezt csak kisgyerek szintjén. Aztán sok tragédia és rossz dolog történt az életemben plusz katolikus gimibe kerültem, ahol csak a képmutatást láttam. Ezeknek köszönhetően egy pár év alatt ateista lettem. Aztán egy rossz időszakomban nagyon szerettem volna hinni valamiben és Istenhez fordultam, de ha nem kaptam meg amit szerettem volna vagy ha megint rossz dolog történt, akkor Őt hibáztattam mindenért. Majd pedig úgy döntöttem, hogy biztosan létezik valami feljebbvaló, de hiába imádkozunk hozzá, nem segít. Aztán már lassan 2 éve egy szerelmi csalódásnak köszönhetően magam alatt voltam. Ismét Istenhez fordultam, szinte már könyörögtem hozzá minden nap, hogy segítsen meg. És akkor megismertem álmaim férfiját, akivel azóta is együtt vagyunk és úgy néz ki ez örökre szól. Ekkor jöttem rá, hogy kitartónak kell lennem. Nem dobhatom el a hitemet egy kudarc vagy egy csalódás miatt. Azóta se járok templomba, de itthon szinte minden nap imádkozok. Már nem csak kérek, hanem képes vagyok hálát is adni azért, amit kapok és olykor belátni ha hibáztam. Az elmúlt 1,5 évben több jó dolog történt velem mint rossz. De az igazi JELET csak ma kaptam meg. Tudtam magamról, hogy kell valami, ami úgymond “edzésben tartja” a hitem. Olyan oldalt vagy alkalmazást kerestem, amiben minden napra jut valami a Bibliából, de csak napi evangéliumot találtam. És ma másik témában keresgéltem a neten, amikor rábukkantam egy oldalra, ahol minden napra van olvasmány, szentlecke, evangélium és imádság is. Rájöttem, hogy megérte kitartani és Isten is szeretné, hogy továbbra is kitartsak mellette. Ez az én történetem. 24/L