Mikor volt az a pont az életetekben, amikor tényleg elhittétek, hogy Isten létezik és igazán vallásosak lettetek?
Kedves #9! Ha negatívnak vetted azt a mondatomat akkor sajnálom. Lehet nem voltam elég érthető. Nagyon szuper az is, hogy minden nap elolvashatok egy evangéliumot, de az nem az egész része a Bibliának. Ezért azt egy kicsit keveseltem. De azt se szerettem volna ha csak mint egy átlagos könyvet leülök és elolvasom a Bibliát. Mert az mégsem olyan mint mondjuk egy romantikus regény. Ezért is örültem meg mikor rátaláltam arra az oldalra, ahol más is van. És egyébként ismerem a Bibliát, hittan órám is volt az iskolában annak idején, amire kötelező volt hordani, sőt egész kiskoromban gyerek Bibliám is volt és nagyon szerettem olvasgatni. Nem akkor hiszek Istenben amikor teljesíti amit kérek. Csak régebben mikor a folyamatos rossz dolgok történtek velem és elkezdtem imádkozni, akkor az imámban kértem, hogy történjen valami jó, de nem történt, sőt volt, hogy még rosszabb lett. És ilyenkor elgondolkoztam, hogy ha lenne Isten, akkor meghallgatná amit kérek és teljesítené, nem pedig rontana a helyzeten. De ezt ma már nem így látom. Csak írtam erről az időszakról is. Ha mindent részletesen leírnék akkor a kutya nem olvasná el.
Kedves #8! Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, de attól még nem kéne egy ilyen kis dolgon fennakadni. Általában akik hisznek azok vallásosnak tartják magukat, akik pedig nem, azok nem. Így teljesen mindegy, hogy mit írok.
Egyébként meg még mindig nem értem, hogy aki nem a kérdésre válaszol az minek ír. Mert az utolsón kívűl még senki nem válaszolt. Hozzám hasonlók történeteire vagyok kíváncsi nem kritizálásra, kételkedésre és főleg nem szeretnék szavak jelentéséről vitatkozni.
#11
Elnézésedet kérem, lehet én értettem félre az írásodnak azt a részét
Nekem úgy tűnik válaszoltam a kérdésedre az utolsó mondatomban a #9.
Talán még annyit, "vallásos" igazán akkor lettem, miután megértettem mit vár el tőlem a Teremtőm. Lassan megtanultam a tanácsait alkalmazni a családomban, a munkahelyemen, a gyülekezetben és a rokonaim, ismerőseimmel ápolt kapcsolataimban. Ezután megváltozott az életem, mert másként láttam a dolgokat, és jobban lettek a kapcsolataim az emberekkel. Megértettem miként gondolkodik Isten az emberekről, és azt is, hogy a Neki való engedelmesség az nem neki fontos, inkább az én életemet javítja meg minden téren. Hiszen ő teremtett meg, ezért Ő jobban tudja mitől lehetek boldog, elégedett és békés.
Én mindig hittem Istenben, nem emlékszem, mikortól. Mindig tudtam, hogy van, pedig ateistának neveltek.
Azért írom, mert ilyen kategóriát nem írtál :-)
Isten áldjon!
Mások tapasztalatai alapján már régóta hívő vagyok, saját tapasztalatom most nyáron történt. Egy templomban sétáltam, a Szent István bazilikában, egyszer hirtelen olyan erős érzés fogott el, hogy a torkom osszeszorult és könnybe lábadt a szemem. Megszolalt egy hang bennem :itt van Jézus!
Megfordultam, és pont mögöttem állt egy Jézus szobor.
Csodálatos érzés volt. Hát ennyi.
A hit nem mindenkinél egy pillanat, mint egy villámcsapás és onnantól hívő.
Nekem folyamatosan alakult ez ki. A megtérés meg szintén egy életen át tartó folyamat. Nincs olyan, hogy valaki "kész". Krisztusivá lenni minden nap új feladat és új cél. Igenis még hívőként is egész életünkben hozunk rossz döntéseket, mikor nem Isten mellett döntünk, olyan nem létezik, hogy innentől kezdve én már teljesen megfelelek Krisztus tanításának.
Az életben vannak periódusok. Én akkor éreztem közelebb magamhoz Istent, mikor valaki hozzátartozóm meghalt vagy fontos fordulópontoknál az életemben, pl. bérmálkozásomkor, vagy mikor mellett döntöttem, hogy mi lesz a hivatásom (persze ez is hosszú rágódás volt, nem egy pillanat). Fontosak a lelkigyakorlatok, ilyenkor az ember mindig visszakanyarodik a hitéhez.
Javaslom, hogy járj közösségbe, illetve ezzel a közösséggel lelki programokra.
Szia,
Történeteket kértél, itt van 2.. a #13. és #14. válaszban.. ha picit szomorú is:
https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__magany-egyedullet__1..
De fel a fejjel mindig, egy reggeli őszinte rövid ima az egész napra kihat és mint kaotlikus .. nekem a Rózsafűzér segített a legjobban, habár sokan repetitívnek tartják .. de az szerintem inkább azért van, mert nem is figyelnek oda annyira, mint amennyire kellene..
Isten áldjon!
Én vagy fél évig kértem Isten hogy bizonyítsa be a létezését.
És egyre több dolgot tárt fel előttem, és adott jeleket... de megsegíteni nem segített, vagy csak nem vettem észre. Két ok miatt nem segített meg szerintem
1. Szabadakarat
2. Ő megmutatta az utat, és szabad akaratból dönthettem.
Ő nem avatkozott bele hogy én mit teszek. Adott jeleket, útmutatást, de konkrét segítéséget magamtól kellet várnom..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!