Mire vonatkozik a "második halál" a Biblia szerint?

Szia,

A második halált vagy a kárhozat halálát a keresztények általában örökkévaló gyötrelemnek hiszik, a középkorban kialakult egyházi tanítás nyomán. A lélek halhatatlansága eszméjének következményeként jött létre ez az elgondolás. Ha ugyanis a lélek különválik a testtől a halál pillanatában, és mint halhatatlan és elpusztíthatatlan valami létezik tovább, akkor valóban nemigen lehet mást elképzelni a kárhozat büntetéseként. Ez a felfogás azonban Isten jellemére vet árnyékot, s azon túl az egész megváltási tervre is! Mert jogos a kérdés: Ilyen engesztelhetetlen bosszút vagy megtorlást alkalmaz a szeretet Istene? A megváltottak öröme pedig egy ilyen borzalmas dolog mellett fog megvalósulni? Élvezik majd az üdvösség javait egykori embertársaik, netán családtagjaik örökös kínjainak a tudatában?

A Biblia azonban – hála Istennek – semmi ilyesmit nem tanít. A kárhozat ítélete – amint a „második halál” kifejezés is utal erre – örök megsemmisülés, az élet jogának elvétele egy világosan indokolt ítélethirdetés nyomán. Ez súlyos, tragikus vég és igazságszolgáltató büntetés, mégis a lehetséges legirgalmasabb dolog, amely a gyógyulni nem akaró, bűneikben megkeményedett emberekkel történhet. Íme, néhány világos ige:

„Egy kevés idő még, és nincs gonosz, nézed a helyét és nincsen ott... Elmúlt, és ímé nincsen! Kerestem, de nem található!” (Zsoltárok 37,10. 36)

„[Akik az utolsó ítéletkor isznak Isten „haragpoharából”] olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.” (Abdiás 1,16)

Végül maga a pokol és a halál is örökre megsemmisülnek a végső ítéletvégrehajtás pusztító lángtengerében – mondja ez az ige, jelképes beszéddel, mintegy megszemélyesítve a pokolt és a halált:

„A pokol és a halál vettetnek a tűznek tavába, ez a második halál, a tűznek tava.” (Jelenések 20,14)

Ezután rögtön az újjáteremtett Föld látomása következik a bibliai leírásban, azzal a bejelentéssel, hogy ott minden újjá lesz, és ott „semmi elátkozott nem lesz többé” (Jelenések 22,3).

Üdv. Péter

A második halál a világkorszak végével, annak lezárulását jelenti azok számára, akik megátalkodottak. "Ezek elmennek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre" Mt.25.46

A Jehova T. (és Adventisták) ugyan tévesen azt hirdetik, hogy Isten nem büntet örök szenvedéssel, hanem megsemmisíti azokat, akik nem akartak megtérni.

Ez azért téves, mert Isten nem teremt selejtet, amit meg kellene semmisítenie. Még egy földi apa sem lenne ekkora gazemberségre képes, amit az Adventisták feltételeznek Istenről, hogy a saját gyermekét megölné (megsemmisítené), hát még akkor a mi mennyei Atyánk, hogyan lenne erre képes, aki maga a szeretet!

Nincs tehát a saját teremtett gyermekeit megsemmisítő Isten, és nincs olyan Isten sem, amely örökkön örökké képes lenne kínoztatni a rövidke földi életükben elbukó gyermekeit!

A megoldás erre a reinkarnáció, az amit Jézus is tanított, amit ha jól megfigyeljük, akkor röviden így lehet összefoglalni, hogy: "van örök kárhozat, de nincs örökké kárhozott", mert az Isten jósága, szeretete, és igazságossága mindig ad egy új lehetőséget azok a gonosszá lett gyermekeinek a számára is, akik szeretnének megjavulni.

Az persze elképzelhető, hogy nem ebben a világkorszakban lesz erre mindenkinek lehetősége (különösen a nagyon megátalkodottak számára), hanem majd csak egy új világkorszakban.

Ennek a mostani világkorszak előtt is volt már egy világkorszak, amely a vízözönnel lett lezárva. (Noé története)

"Van örök kárhozat, de örökké kárhozott nincs! Az általad említett egyház is csak örök kárhozatot tanít, de azt nem, hogy Isten bármilyen gonoszságért is, bárkit is, a kínok kínjában, örök kárhozottként tartana létben! Ha ezt tenné, ha így lenne, akkor az Isten valóban nem volna Jó Isten, de még jó embernek sem volna mondható!

Legfeljebb arról lehet szó, azon lehet vitázni, hogy valaki, a maga által joggal felvállalt szenvedést, megtisztulást, a földön, vagy másutt éli meg.

Én, Jézus, hirdettem, hogy van örök kárhozat, mert ha van olyan szabadság, amelynek következtében örökké lehet igent-t mondani, akkor elvileg kell, hogy legyen olyan is örökké, hogy nem-et is lehessen mondani (Márk 9:48). De azt állítani, hogy valaki örökké nem-et akarjon mondani arra, amiről tudja, hogy természete ellen van, tehát arra, hogy boldogtalan maradjon, mindenkor iszonyatos kínok kínját szenvedő legyen olyasmiért, amit „tükör által, homályban látva” egy rövid ideig elkövetett, ez szöges ellentétben van még a legelvetemültebb emberi morállal is! Csak „időszakos” lehet tehát a szenvedést vállalni kényszerülők sorsa (Máté 18:34-35)!

Még a legkonzervatívabbak is, akik az első emberpár bűnét a világ legnagyobb szabadságban elkövetett, legnagyobb bűnének tartják, azt az emberpárt ma szentként tisztelik, és mint szenteknek, ünnepük van a te egyházadban. Az egészséges erkölcsi érzékkel rendelkező szellemi lény, tehát az ember is, összeegyeztethetetlennek és elképzelhetetlennek tartja azt, hogy Isten bárkitől is megvonná a bűnbánattartás lehetőségét.

Ilyet csak bizonyos intézményeket minden áron fenntartó, hatalmat gyakorolni akaró, tehát félelmet keltő és fenntartó urak találhattak ki. Ezekhez nekem, Jézusnak, e téren semmi közöm nincs!

Az, akit te leveledben említesz, egy intézmény alapján tanult Rólam, és így ahhoz ragaszkodik, amit abban az intézményben tanítottak neki. Így nem is ragaszkodhat más meglátáshoz! Erről egyenlőre nem tehet, és majd a jövő fogja megmutatni azt, hogy mennyire nyitott, illetve zárt Felém. Jelenleg ő, jó szándékát feltételezhetően, egy olyan intézményhez ragaszkodik, amely aránylag kevés munkáért, jó pénzért eltartja őt úgy, hogy még közmegbecsülést is biztosít számára.

Drága Gyermekem! Jelen válaszommal főleg csak a józan észre hivatkozva igazoltam azt, hogy érdemes a kárhozottakért is imádkoznotok. Az helyes ima mindenkor szeretetmegnyilvánulás. Ezt pedig senki irányában nem szabad megtagadni.

Én, aki arra tanítottalak benneteket, hogy inkább szeressétek ellenségeiteket, hogy képzelnétek azt, hogy ezt ne tegyem követendővé, kötelezővé, Magamra nézve?!

Istenben nincs változás! Isten, akivel Egylényegű vagyok, mindig szeret! Csak az értelmes szeretet igazi. Tehát az, amely reméli, hogy segíteni tud. Önmagammal kerülnék ellentétbe, ha értelmetlenül szeretnék. Márpedig így szeretném azokat, akikről tudom, hogy rajtuk soha segíteni nem tudok, sőt nemcsak nem tudok, de nem is akarok! Ilyesmit Rólam, Jézusról feltételezni, káromkodás!

Fenti szavaim tehát csak az Isten részéről véglegesnek, megváltozhatatlannak ítélt, örök szenvedését, sorsát cáfolja a kárhozottaknak. A reinkarnáció kérdését ez érdemben nem érinti, bár utat mutat ebben az irányban is. Erre bőven találhatsz utalást mind az evangéliumokban, mind a józan logikában.

Megáldalak a TISZTÁNLÁTÁS LELKÉVEL!"

Jézus; A HANG - könyv 3702

A második halált elsősorban a Jelenések könyve említi a 20:14 versében.

"A halált és a sírt pedig a tűz tavába dobták. Ez jelenti a második halált: a tűz tava."

A halált sem és a sírt sem tudja a tűz megsemmisíteni, ezért ennek jelképes jelentése van. Viszont nem az a hely ahol örökké tartó kínzás történik. Hanem mindennek az örök pusztulása lesz. Nem emberi elképezelésen nyugszik, hanem egy Isteni elrendezésen. Mert Istennek soha nem volt szándékában a "halál", ezért Ő lépéseket tett, hogy egyszer és mindenkorra megsemmisíti ,tehát a tűz tavába veti.

Szia

A Szentírás „a második halálnak” nevezi ’a tűz tavát’, ahová a halált, a hádeszt, a jelképes ’vadállatot’ és ’a hamis prófétát’, valamint Sátánt, a démonait és a bűnt gyakorló embereket vetik.

Jelenések 20:10; 14,15

"Az Ördögöt pedig, aki félrevezette őket, a tűz és kén tavába dobták, ahol ott volt már a vadállat is, és a hamis próféta is. Éjjel-nappal kínozni fogják őket örökkön örökké....A halált és a sírt pedig a tűz tavába dobták. Ez jelenti a második halált: a tűz tava. Továbbá azt is a tűz tavába dobták, akit nem találtak beírva az élet könyvébe."

Jelenések 21:8

"De a gyávákra, hitetlenekre, szennyükben undorítókra, gyilkosokra, azokra, akik szexuális erkölcstelenségben élnek, spiritizmussal foglalkoznak, a bálványimádókra és az összes hazugra a tűzzel és kénnel égő tó vár. Ez jelenti a második halált.”