Kedves Jehova tanúi fiúk/lányok, esetleg adventisták! Ti mikor érzitek elérkezettnek a randizást/udvarlást?

A fizikai érettség, még nem bizonyíték arra, hogy valaki szellemileg is érett egy komoly kapcsolatra. Nem szabad csak az érzelmeket követni, vagy arra hallgatni, az becsaphatja a személyt.

Ezért jó azt is figyelembe venni, hogy ha kapcsolatot szeretnék, meg van-e minden ahhoz, hogy később a házasság is megvalósuljon. Sokan úgy vágnak bele, hogy nincs megfelelő otthonuk, anyagi hátterük, és a hitükben is bőven van mit fejlődniük.

Semmiről nem marad le az, aki megfontolja a lépteit, és Isten tanácsai szerint él.

Fontos olyan személyt keresni, akinek hasonló az értékrendje, és a célja.

Ahhoz is idő kell, hogy alaposan és nem felületesen megismerjék egymást.

Ezt belefoglalhatjuk az imáinkba.

Ami még nagyon fontos, kérdezzük meg magunktól: képes vagyok arra, hogy mindvégig megtartsam a szeretett személy iránti hűségemet, bármi is történjen?

Sajnos sokan elválnak olyan indokokkal, hogy a gyermek születése után, már nem olyan szép karcsú a feleség, vagy a férj meghízik egy kicsit, illetve baleset esetén az egyik fél sérült marad fizikailag.

Ami pedig a legfontosabb, hogy ezzel az Isten iránti hűségünket mutatjuk ki.

Nem, nem vagyok annyi.

DE, ha 60 éves lennék? Gondolod, egy 60 éves ember, akár Nő akár férfi, ne volt fiatal?

Egy kereszténynek, az értékrendje nem változik.

Kérdező értem, hogy nem akarsz vitát, de sajnos a gyakori ilyen. És mivel nekem is megvan rá a lehetőségem ezért én is megírom a véleményem az első kommentelőről:

Kezdjük ott hogy már nem is a kérdésre válaszol hanem elkezdi, hogy mikor és hogyan érdemes kapcsolatban lenni. Nem ez volt a kérdés.

"Nem szabad csak az érzelmeket követni, vagy arra hallgatni, az becsaphatja a személyt."

Igen csak ezekben nem nagyon lehet különbséget tenni és a nőket úgyis az érzelmeik irányítják főleg. Amúgy is mindig azt mondjátok, hogy hallgass a szívedre.

"Ezért jó azt is figyelembe venni, hogy ha kapcsolatot szeretnék, meg van-e minden ahhoz, hogy később a házasság is megvalósuljon."

Ez a házasság valamiért nálatok nagyon fontos dolog. A valóságban ez csak annyi, hogy egy esetleges válást jogilag megnehezít.

"Sokan úgy vágnak bele, hogy nincs megfelelő otthonuk, anyagi hátterük, és a hitükben is bőven van mit fejlődniük."

Tehát ha nincs pénzem meg otthonom akkor ne legyen kapcsolatom se? Mi ez a logika? Ha már sz@r az életem akkor ne is legyen senki mellettem? És a hitnek meg mi köze hozzá?

"Semmiről nem marad le az, aki megfontolja a lépteit, és Isten tanácsai szerint él."

Én az ismerősi körömben látom, hogy mennyire le tud építeni egy vallás (most épp Jehova Tanúi) egy embert. Én most 21 vagyok és igen is úgy érzem, hogy már lemaradtam a lányokról.

"Fontos olyan személyt keresni, akinek hasonló az értékrendje, és a célja."

Ez az egyetlen mondat amivel talán egyet is tudok érteni. Valóban nem túl előnyös ha valaki mondjuk szeretne anyagi biztonságot és pénzre törekszik a másik meg Jehova Tanúja.

"Ahhoz is idő kell, hogy alaposan és nem felületesen megismerjék egymást."

Soha nem fogsz valakit alaposan megismerni. Az ember mindig változik. A gondolkodásmódja, a kedve és mindene. És a megismerkedés alatt is változik.

"Ezt belefoglalhatjuk az imáinkba."

Mit kell belefoglalni az imáinkba? Hogy hogy érdemes kapcsolatot keresni? Vagy mit?

"Ami még nagyon fontos, kérdezzük meg magunktól: képes vagyok arra, hogy mindvégig megtartsam a szeretett személy iránti hűségemet, bármi is történjen?"

Nem. Én például nem vagyok képes rá. Ha például a lány mindenen hisztizik és nem lehet mellette megmaradni akkor igen is el fogom hagyni mert van nekem elég bajom nélküle is.

"Sajnos sokan elválnak olyan indokokkal, hogy a gyermek születése után, már nem olyan szép karcsú a feleség, vagy a férj meghízik egy kicsit, illetve baleset esetén az egyik fél sérült marad fizikailag."

Kicsit Schobert Norbi feelingem van...

"Ami pedig a legfontosabb, hogy ezzel az Isten iránti hűségünket mutatjuk ki."

Istent eleve nem kéne belekeverni egy kapcsolatba. A kettőnek meg amúgy sincs semmi köze egymáshoz.

Remélem ezeket a sorokat egy tanú személy mintájára írtad nem egy normális emberére.

Szeretnék Tőled bocsánatot kérni. Igazad van.

Rövidebben kellett volna írnom, egy számot megnevezni. Azonban az relatív, hogy mikor érett valaki egy kapcsolatra. Lehet, hogy valaki már 18-évesen is elég komolyan gondolkodik és tervez, de van aki csak 20 fölött.

DE jobb később az Én személyes véleményem szerint.

19 évesen ugrottam bele egy házasságba, akkor még nem voltam Tanú. nagyon nagyon "szerelmes" voltam, nem láttam nem hallottam" Voltak akik leakartak beszélni Róla, a szüleim is mondták a magukét. Nem hallgattam senkire, és nem az eszem vezetett. 3. év múlva elváltunk. A lányom akkor még 2 éves volt.

Szia kérdező

Sajnos én is engedtem a fiatal kornak és én is elváltam később.

30 évesen ismertem meg a mostani feleségem és 13 éve vagyunk együtt.

30 évesen már teljesen más értékeket keresrem a másikban.

Persze ez nem jelenti azt,hogy valaki ne találhatna 18 évesen is egy olyan párt akivel élete végéig boldog, csak ennek fiatalon kisebb az esélye.

Legalábbis a saját tapasztalatom szerint.

Nem szavaztam.

Akkor, amikor minden tekintetben érett rá. Amikor elkezdi.