Vallásos lányok/fiúk! Mi győzött meg titeket arról, hogy jó dolog hívőnek lenni?

Én református vagyok, hiszek Istenben, viszont szerintem nem mindent úgy kell értelmezni ahogy a lelkész elmondja, vagy ahogy a Biblia a leírja. Nekem egyéni elképzelésem van arról hogy Isten hogyan létezik, illetve milyen világban élünk és ez megerősített a hitemben.

Nekem a konkrét pont az igazából több imádság sorozata, amikor éjszaka azért imádkoztam hogy másnap történjen valami, vagy sikerüljön valami olyan amiért nem tettem semmit hogy sikerüljön és valahogy mindig sikerült.

Most egy gimis példával élve:

Nem készültem informatika Témazáróra, abszolút semmit nem tudtam volna és mivel nem gépen lett volna, hanem papíron elméletből így esélytelennek láttam a dolgot. Éjszaka imádkoztam hogy történjen valami ami miatt nem kell bemennem a suliba (mivel a 2. óra volt az informatika). Másnap kimegyek reggel az állomásra hogy bemenjek a suliba, eltelik 10 perc a vonat sehol, majd bemondják hogy bizonytalan ideig késni fog. Addig elkezdtem átnézni a tananyagot. Eltelt olyan 30 perc, felhívtam apám hogy tud-e valamit a vonatról, aztán elmondta hogy az egyel korábbi vonat motorja kigyulladt és 3 órára lezárták a szakaszon a vasúti közlekedést. Majd ezután igazolást kértem az állomáson és hazamentem, amint hazaértem megköszöntem hogy meghallgattak a szavaim és gőzerővel elkezdtem tanulni. A Témazárót pedig 3 nappal később 4-esre megírtam.

Most egyetemista vagyok, de azóta is történtek hasonló kisebb csodák, úgyhogy nekem meggyőződésem hogy fentről figyel Isten és ott segít ahol tud.

Másrészt azért is hiszek, mert nyitott ember vagyok, illetve semmi negatívum nem származhat abból ha vallásos vagyok, ha örök életet ígér Isten a hitért cserébe szerintem elég jó befektetés (Persze nem ebben a testben kell értelmezni az örök életet).

Lassan, felgyógyultam a depresszióból és lett stabil munkahelyem is később.. Én katolikus vagyok.

Áldott napot.

Keresztény vagyok, hívő családból. Mindig is hallottam Istenről, de egy idő múlva kiléptem a világba. Mély depresszióba estem, megfelelési kényszerem volt, stresszeltem, buliztam, ittam, tehát ezekben részem volt. Ezzel párhuzamosan viszont kaptam Istentől álmokat, amiket nem értettem, de biztos voltam abban, hogy Ő az, mivel ezt éreztem és imádkoztam is közben.

Kihozott ebből. Sok megpróbáltatás hatására faragott az egómból is, tehát alázatossá kovácsolt. Megváltozott az imaéletem, sokkal másabb természet lettem és megértettem azt, hogy mi miatt jött le Jézus, a fia. Elvette az átkainkat, a fájdalmainkat, a bűneinket és a betegségünket, és kegyelmet, megbocsájtást adott.

A hit útján járok és olyan boldogságban, szeretetben van részem, ami semmi világihoz nem fogható.

Ha élő hited van és féled az Urat, elfogadod Jézus Krisztust, mint megváltót, akkor terve és célja van Veled kapcsolatban az Úrnak!