Tudomány és vallás?

"Arra jutottam, hogy mind ehez nem kellett egy alkotó aki létrehozza az egészet illetve az ember fejlődéséhez sem, de ettől függetlenül lehetségesnek tartom, hogy létezik."

Ha erre jutottál, miért szeretnél egy olyan világképet, amiben van isten? Igazából nem kérdeztél semmit.

Kicsit úgy tűnik mintha a világűrben kerested Isten létét. Az elmulás a halál utáni kérdések és válaszokkban megtalálhatod a halálközeli élmények beszámolóit, vagy ide tartozik Krisztus feltámadása is a megjelenése az embereknek, apostoloknak.

Szerintem itt érdemes elgondolkodni.

Én úgy gondolom hogy a tapintható világban kár Istent keresni,A tapintható, érzékelhető világot vizsgálja a tudomány eszköze a bizonyítás. A keresztények egy része elolvasta az evangéliumokát és dönt. Hiszi Krisztus mondatait vagy nem hiszi. Szerintem érdemes addig eljutnod, hogy van túlvilág amit Krisztus ígért vagy nincsen.

"Elvakult dogmatikus kreacionisták kíméljenek köszönöm!"

Ebből máris látszik, hogy egy materialista/ateista troll vagy. Gondolom azért kíméljenek a kreacionisták, nehogy logikusan cáfoljanak, és megzavarják a nyugalmadat.

Egyszerűbben: szerinted 2+2=5, és kíméljen, aki azt állítja, hogy 4. Az igazságkeresés úgy működik, hogy minden véleményt meghallhatunk és megvizsgálunk.

Ez olyan, mintha azt írnád: "szerintem Isten nem létezik, ti hogy látjátok? Csak ateisták válaszoljanak!"

"Arra jutottam, hogy mind ehez nem kellett egy alkotó aki létrehozza az egészet illetve az ember fejlődéséhez sem"

Tehát egy fél megabájtos pálcikaautóverseny programját ha kiírom CD-re, majd milliárdszor átírom, akkor a másolási hibák idővel összehozzák a Need for Speed Heat-et. Értem. Logikus

Ha félreteszed az előítéleted, kettő perc alatt belátod, hogy az evolúció egy marhaság. De mivel évek óta nem fogadod el a természettudományos bizonyítékokat, így nem hiszem, hogy pont ma térnél meg

Első vagyok. Azt még hozzátenném, hogy érdemes szerényebbnek lenni az ilyen kijelentésekkel: "tanulmányozom a világegyetemet" meg "ugyanis nincs semmi erre utaló jel".

A tudomány ennél kicsit bonyolultabb dolog, mondjuk ha egy Stephen hawking mond ilyet, akkor elgondolkodtató (viszont ott van vele szemben egy Freeman Dyson, aki nem kisebb tudósként teljesen mást mondott), de hobbitudósi "itt-ott utánanéztem ennek-annak" kutakodás után a világ legnagyobb kérdéseivel kapcsolatban (amiken az emberiség legnagyobb elméi is csak töprengenek és ötletelnek) ilyen kijelentéseket tenni azért eléggé nagyképű.

Egy amerikai felmérés szerint ( [link] amerikai természettudósok fele hisz felsőbb hatalomban és/vagy IStenben, fele egyáltalán nem. Tehát korántsem annyira egyöntetűek azok a "jelek".

Kedves 6-os!

Igen, de ez kulturális kérdés egyébként. Az amerikai tudományos kultúra erősen vallásellenes, megköveteli az ateizmust a tudósoktól. Érdemes ezzel kapcsolatban elolvasni Francis S. Collinstól az Isten ábécéjét, ahol szépen leírja, hogy mikor bekerült az egyetemre természettudományos szakra, semmit nem tudott a vallásról, nem is foglalkozott a kérdéssel, de ateistának nevezte magát, mert ez amolyan elvárás volt a közösség részéről és igazodtak hozzá. De ez amerikai sajátosság, ahol ez főképp a fundamentalizmusra adott ellenreakció. Plusz sok tudós nevezi Amerikában magát ateistának, akihez egyébként a panteizmus vagy a deizmus erősen közel áll.

Kelet-Ázsiában viszont (erről is volt egy felmérés, csak most nem találom), a vallásos meggyőződés aránya magasabb a tudósok közt, mint az össztársadalomban (Kína, Japán, Hongkong, Dél-Korea). Ez részben annak is köszönhető, hogy a vallás vs. tudomány konfliktus arrafelé kevésbé volt intenzív vagy teljesen ismeretlen.

Én nem vonom kétségbe Collins történetét, de amit te itt most állítasz az az egész amerikai felsőoktatásra kiterjed, úgyhogy nem ártana valamilyen statisztikával alátámasztani. Egy esetből nem lehet egy egész rendszert megítélni. Eleve felmerül kérdés, hogy csak a közösség hatására, mennyire tud az ember vélemény megváltozni. Ezalatt azt értem, hogy az ember véleménye nem döntés kérdése, nem lehet csak úgy megváltoztatni, a közösség igényeitől függően. Ráadásul a kérdőívek kitöltésekor garantált az anonimitás, tehát nincs rászorulva a színlelésre.

De ha már felhoztad ezt a témát akkor én ugyanúgy felhozhatnám ellenérvként az amerikai gyerekek vallásra nevelését. Még ha az általad említett vallásellenesség jelen is van az egyetemeken, akkor is erősen kétlem, hogy olyan mértékben és olyan vehemenciával, mint az ellenkező oldal (lévén itt már stabil világképpel és vitakultúrával rendelkező egyénekről van szó). Ezzel nem arra akarok kilyukadni, hogy az egyetemeken a vallásellenesség (már ha van egyáltalán) az jó, csak arra, hogy (ha van akkor) bőven ellensúlyozza az a rengeteg vallásos inger, amik az embereket érik már kiskoruktól.

Az Ázsiai statisztikákat nem ismerem, ám mivel ott a vallás és a filozófia is jobban egybefolyik így el tudom képzelni, hogy ott valóban kisebb a felé mutatott ellenszenv.

Sajnos erre statisztikát nem tudok hozni (mivel ilyenekről nem is nagyon készülnek), pusztán az angolszász kulturális életről való ismereteimet tudom használni ilyenkor, pontosabban a vallásról folyó viták ottani minőségét és problémakörét. Ugyanis az amerikai-típusú vallásosság nagyon más, mint az európai (ahol a teológiai-filozófiai reflexiónak sokkal nagyobb a jelentősége a vitákban, a tudósoknak pedig nagyobb a humán műveltsége) vagy az ázsiai. A szószerinti bibliaértelmezés, a hitgyülis rángatózás, a kreacionizmus, ezek mindenhova amerikai gyülekezetekből szivárognak.

Dawkins például szintén nem európai jelenség, ha összehasonlítom egy Schrödinger vagy Heisenberg vallásra vonatkozó reflexióival, akik borzasztó műveltek voltak vallásfilozófiai-teológiai területen is, a műveiket érdemes olvasni a kérdésben (még akkor is, ha sokkal nagyobb intellektuális erőfeszítést igényelnek, mint a ma divatos pamfletek). Egyszerűen Amerikában erősebb az a két szélsőség, hogy kemény ateista vagy kemény kreacionista hívő valaki. Ez a kettősség számomra állandóan kirajzolódik. Plusz az amerikai tudományos élet elképesztően szcientifista, gyakorlatilag nincs humán-tudományi ellenpólusa, kiegészítése.

Másrészt amit írsz: "A National Academy of Science tagja között például 90% ateista vagyis megfordul az az arány ami az össz amerikai társadalomra jellemző."

Ez egyrészt korrelatív módon vizsgálható az általam küldött statisztika eredményeivel. A fiatal tudósok nyitottabbak a vallásra, mint az idősebbek, és az Akadémián általában az idősebb, életműveket már az asztalra lerakott tudósok ülnek.

Azt eléggé valószínűtlennek tartom, amit te ezzel érzékeltetsz, hogy minél jelentősebb tudós valaki, annál valószínűbb, hogy ateista. Ugyanis MINDEN tudós rendelkezik azokkal a tudományos ismeretekkel, amik a világnézet kialakításához szükségesek. Csak egy fiatal tudósnak már tananyag, amit az idősebb tekintélyek kidolgoztak.

"Eleve felmerül kérdés, hogy csak a közösség hatására, mennyire tud az ember vélemény megváltozni."

Ami azt illeti, de, meg lehet változtatni közösség hatására. Akár felnőttkorban is. Nagyon nem mindegy, milyen közegben mozog az ember.

"Ráadásul a kérdőívek kitöltésekor garantált az anonimitás, tehát nincs rászorulva a színlelésre."

Nem színlelésről beszéltem itt, hanem merev elkülönülésről. Amerikában nincsenek nagyon példák arra, amikre itt Európában, hogy Jürgen Habermas leül egy Joseph Ratzingerrel vitázni, vagy hogy az ateista Hawkingot meghívják előadni a Vatikánba. Főleg 09. 11. óta, ami az új ateizmust is életre hívta, merev frontok alakultak ki és egymástól való elzárkózás.

És akkor a pszichológiai tényezőkről nem is beszéltünk, az embertípusok és a világnézetek összefüggéséről.

Én most csak arról próbálok itt beszélni, hogy az, hogy egy adott körben (például tudósok) mekkorák az arányok, azt nem lehet pusztán a tudományos ismereteikre mutatva elkönyvelni. A tudósok is emberek, nem valami égi tudásból összekovácsolt fénylények, akik mentesek a környezeti, kulturális, pszichológiai és emocionális tényezőktől világnézetük kialakításakor. A problémakör végtelenül bonyolultabb.