A földi életünk egy büntetés, Isten büntetése, az embereket szenvedni akarja látni a Földön. Egyetértesz ?

#12: Ez nem így van. Az ember az alapanyag, és a sorsa a kovács.

Kedves kérdező, mi történt veled? Meghalt valakid?

Azért érzed börtönnek az életét mert a törvény szerint élsz. A szabályok és a törvények arra jók, hogy megőrizd magad a hitnek.

A hit arra jó, hogy szívedet oda add ami téged legjobban érdekel.

Tehát amig a szabályok bezárnak, és megőriznek téged a jónak, addig a hit kinyit téged a boldogság felé.

Egy sportoló szerinted a sportszabályok miatt megy el sportolni? Nem. Mert hiszi hogy jó lehet abban a sportban, és ő lehet az első.

A matematikus azért lesz az mert a szabályok le vannak írva? Nem azért mert hiszi hogy avval tud segíteni másoknak és fontos dolog.

Így hát te se a mostani bezárkozó szabályok miatt vagy itt lent a földön, hanemhogy felisnerd képességeidet és kibontakoztasd azt és szabadon élj avval.

(a szabályok csak megőriznek erre.)

Kérdező: "A földi életünk egy büntetés, Isten büntetése, az embereket szenvedni akarja látni a Földön.".

Nos a földi életünk nem büntetés! Ha büntetésnek is vesszük, azért nem Istent kell okolni! Isten az emberre bízta a földet! Az ember pedig elbukott!Az ember urakodik a másikon! Uralkodik, zsarnokoskodik stb. Tehát nem Istent kell hibáztatni és okolni, hanem az embertársainkat, akik Istenben nem hisznek, Istenre nem hallgatnak, önzőn, büszkén, gőgösen, önimádóan és hatalomvágyóan, Istenként akarnak uralkodni és kormányozni!

Én inkább úgy mondanám és úgy jellemezném, hogy a földi élet egy Iskola! Ki mit vet azt aratja!

2Kor.9,6. Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.

Gal.6,7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.

Gal.6,8. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.

Lk.16,25. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.

Mt.19,30. Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.

Isten nem akar senkit szenvedni látni! Ő neki elég nagy szenvedés az emberi gyarlóságot nézni és tűrni!

2Pt.3,9. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.

Tehát a földi élet nem Isten büntetése, és Isten nem gyönyörködik az ember szenvedésében! Ezt az emberiség csinálta önmagával szemben!