Boldogok a hívők?

Na lássuk csak. Szerintem az a boldog, akinek teljesülnek a vágyai, nem? Én hívőként örülök annak, hogy Istenért és másokért élhetek. Nem szívesen mennék vissza abba a vakond-életbe amelyben ezt megelőzően éltem.

A magánszféráról annyit, hogy Isten beleláthat az életünkbe, akár akarjuk, akár nem. Vagyis minden nyilvános. De szerintem hívatlanul sem szeret ott lenni sehol. Ha nem híjuk, nem akar feltétlenül jönni és belekotnyeleskedni semmibe. Viszont nekem, mint hívő embernek az a kiváltság, ha Isten ott lehet bármiben, amit teszek. Csak azt sajnálom, tudom, hogy nem lehet ott mindig. Időnként én magam űzöm el a hibás koncepcióimmal, magam által gyártott elképzelésekkel, amelyekhez Neki semmi köze.

Ez olyan, mintha egy felsőbb lénynek akarnék megfelelni. Igen. De egy végtelenül szerető lényhez tartozni nem teher. Inkább jó érzés. Egy gyermek is felnéz a szüleire és engedelmes nekik. Mégsem gondolja azt rabságnak. Ha jó szülei vannak. Ha nem, az más kérdés, de azt már nem Isten tervezte. Némi felelőssége az embernek is van.

Nem hinném, hogy minden érvedre válaszoltam, csak a magam hívő szempontját próbáltam elmagyarázni.

már megint kezdi ez a troll

"Kinek mi köze bele?"

“ vannak korlátozva( ha fiatal vagy 18-19 éves nincs szex házasság előtt nőre nézel az is bűn, bulizni nem lehet. Ez milyen boldog élet? Ez maga a depresszió nem az az igazi halott aki nem tér meg hanem az aki nem éli az életét.”

Kikérem magamnak, hogy boldogtalan és depressziós lennék, csak azért mert nem szeretnék szexelni házasság előtt! Buli? Nem

szeretek bulizni, nekem nem

ezek okoznak boldogságot! Szóval nagyon el vagy tévedve velünk kapcsolatban. És igen boldogok vagyunk!