Szerintetek létezik valamilyen isten?

"De akkor miért nem arról feltételezzük hogy mindig is létezett, amiről legalább tudjuk hogy létezik (a világegyetem anyaga)"

Logikusan végiggondolva ez helytálló. De egyrészt az, hogy az anyag mindig is létezett, még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy emellett van valamilyen metafizikai dimenzió is, csak bizonyos fajta koncepciókat zár ki, pl. a kereszténység istenképét. Másrészt pedig, az ember nem csak logikából áll. A művészetek például logikával megfoghatatlanok. Vannak az emberi elmének olyan dimenziói, amiket lehetetlen a logikus, fizikális gondolkodás keretei közé szorítani. Szóval bizonyos (persze nem tudományos) szempontból nem csak az lehet érvényes érv valami mellett, hogy logikus, hanem például az is, hogy szép, vagy akár az, hogy egzisztenciális szempontból valami többletet ad.

"A művészetek például logikával megfoghatatlanok."

A tudomány képes kezelni a művészetet, csak aránytalanul nehéz neki.

Nem képes. A vallásoknak és a művészeteknek transzcendens dimenziói vannak. Nagyon szomorú képletté válik, ha le akarják rángatni a tudomány területére. A tudomány a létesülttel foglalkozik, az a dolga, ami mérhető, a vallások, művészetek pedig azzal, aminek a "létesülteken túliról" (metafizikai) a forrásvidéke

"A líra: logika;

de nem tudomány."

József Attila

(aki egyébként prózai írásaiban foglalkozott ezzel, nagyon jók, érdemes)

Ez simán csak nem igaz.

A tudománynak valóban nem ez az alapfeladata - DE attól még tudna foglalkozni vele. Ez olyan dolog, minthogy életerő sincsen az élőlényekben.

Viszont egyelőre tényleg nem ez a dolga.

látom hiába sírtál az elején, hogy ne pontozzunk - csak sikerült azonnal lepontozni #33-at, mint a #21-emet is.

#34: persze, tud vele foglalkozni - József Attila a tanulmányaiban nagyon is magas szinten kereste az ihlet-intuíció működését, a vers születését, Weöres is teszi. Sőt a legnagyobb matematikusok át is lépnek intuíció révén a tudomány-művészet határán

"Semmiből egy uj, más világot teremtettem.“ - Bolyai János levele atyjához.

"Isten elménket bezárta a térbe

Szegény elménk e térben rab maradt:

a kapzsi villamölyv, a gondolat,

gyémántkorlátját még csak el sem érte.

Én, boldogolván azt a madarat

ki kalitjából legalább kilátott,

a semmiből alkottam uj világot,

mint pókhálóból sző kötélt a rab.

Uj törvényekkel, túl a szűk egen,

uj végtelent nyitottam én eszemnek;

király gyanánt, túl minden képzeten

kirabolván kincsét a képtelennek

nevetlek, mint Istennel osztozó,

vén Euklides, rab törvényhozó. "

(Babits )

Lehet 500 oldalas értő zenei elemzést írni - a hangokról, ritmusokról motívumokról, lehet hossza elemzeni egy verset, hangtanilag, szófajilag, ritmus, kérek stb. irodalomtörténészi esztéta szemmel.

Mégis. Nem ezeket fogja a vers-, zeneszerető olvasni, hanem meghallgatja a zenét, elolvassa a verset. Miért? Mert a katarzis révén abba a tudatállapotba kerül, ahol az ihlet révén az alkotó volt.

Ihlet-intuíció-katarzis olyan nagyon magas szint, ahol az

értés-érzés együtt van ( a lat. sensus meg egyszerre jelentette: értés, érzés)

éljétek át a fentieket - csak nyertek vele

https://www.youtube.com/watch?v=mGQLXRTl3Z0

József Attila:

Csendes, kévébe kötött reggel

zsömle-zizegésű világ,

porhanyó falucska, mondd el

a lágy kenyér dalát.

Ím, a könnyű szél elősurran,

tereget szép búzamezőt

s tovaringatja lágy fodorban

a zümmögő időt

a lombok közt

borzong az este már.

Tömött gondját bontja a béres.

Igen, így igaz.

Erre írtam, hogy a tudomány nagyon nem hatékony ezen a területen.

DE képes rá.

És ne csak a mai szinten nézd: ha lenne rá igény, és pl. bevetnének szuperszámítógépeket és új elméleteket, akkor már egész elfogadható eredmények lennének.

Csak kutya drágán.

Egy csóró művész ugyanezt 500 Ft-ért vagy egy sörért megcsinálja, rövidebb idő alatt.