Szerintetek létezik valamilyen isten?

#17 igen, nem egy létező - hanem a Lét.

Lét és létező nem azonos. A lét örök és vételen, határtalan a létező lehatárolt térben és időben.

Esse est Deus - mondták már a skolasztikusok, Duns Scotus

[link]

"Például a világunknak van kezdete, és úgy néz ki, hogy vége nem lesz."

Annyit tudunk, hogy a világegyetem jelenleg gyorsulva tágul. De azt nem tudjuk, hogy a tágulás végtelen ideig fog-e tartani, vagy nem, és azt sem tudjuk pontosan, hogy a végtelen tágulás esetén mi lesz a végkifejlet. Szétszakad az egész és valamiféle multiverzum jön létre belőle? Az feltételezhető, hogy egy bizonyos mértékű tágulás után a sötét energia hatására az atomi kötések is felbomlanak. És aztán? Nem kizárható, hogy ezután az elemi részecskék is megszűnnek az általunk ismert módon létezni.

Mindenesetre én az nem látom bizonyítottnak, hogy az általunk ismert világegyetem, benne a megmaradó mennyiségekkel, végtelen ideig fog létezni. Azt én nem tudom bizonyítani (és senki más sem), hogy biztosan vége lesz egyszer, de szerintem ésszerű feltételezés, hogy nem fog örökké fennmaradni. Azt sem tudjuk, hogy mi volt a kezdet "előtt" (és az előtt itt erősen idézőjeles), egyáltalán nem kizárható, hogy van valamiféle ciklikusság világegyetem létében.

Nem kizárható a ciklikusság... például egy örökké tartó ciklikus tágulás (lassú és gyors szakaszok).

Az nem nagyon valószínű, hogy vége is lesz.

De mindenesetre nem valószínű, hogy az örökké létező dolgok olyanok legyenek, ahogy te képzeled.

"Az nem nagyon valószínű, hogy vége is lesz."

Azt is tisztázni kellene, hogy pontosan mit értünk azon, hogy vége lesz. Szerintem maradjunk annyiban, hogy az általunk ismert formában nem fog a világegyetem végtelen ideig fennállni.

Amúgy én nem képzelek semmit ezekről a dolgokról (örökké létezőkről meg főleg nem, mivel már tisztáztam, hogy szerintem ami létező, annak kezdete, és nagy valószínűséggel vége is van). Vagy ha képzelek is, tisztában vagyok vele, hogy az a képzeletem terméke. Egyszerűen csak nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy a lét mégsem azonos a létezéssel, és hogy a létező, fizikailag észlelhető világon kívül van más jellegű lét is.

"az általunk ismert formában nem fog"

Ez tuti.

De a kérdés szempontjából nincs értelme.

Az ősrobbanás utáni egy milliomod másodpercben volt vagy 37 korszak - olyanok, mint a mostani, csak kicsit rövidebbek. de legalább annyi minden történt bennük, mint a mi korszakunkban, 13 milliárd év alatt.

A mostani mondjuk a 38. korszak. Utána is jöhet még újabb. Több is.

"nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy a lét mégsem azonos a létezéssel, és hogy a létező, fizikailag észlelhető világon kívül van más jellegű lét is."

Ez így még önmagában nem jelent sokat, mert rögtön jön a következő kérdés: és akkor ez milyen?

Na, ERRŐL meg nem tudunk semmit!

Valóban, felvethetők ilyen kérdések, és valóban, nem tudunk semmi konkrétumot. Attól még nyitva lehet hagyni a lehetőségeket. Ha valamiről nem tudunk semmit, az még nem azt jelenti, hogy végérvényesen el is kell vetnünk azt. Lehet egyfajta metafizikai nyitottságot fenntartani úgy is, hogy közben nem hagyjuk figyelmen kívül a tudomány által megállapított tényeket.

A buddhizmus például úgy tud abszolút metafizikai megközelítéssel viszonyulni a világhoz, hogy közben semmit nem mond arról, amiről nem is tudunk semmit. Csak azzal foglalkozik, hogy az embernek mi dolga van a világgal.

Ha a világegyetemnek van kora akkor nem lehetett a szingularitás végtelenül öreg.

11 éves egyetemista kissrác gondolatai:

"Tudjuk, hogy az univerzumnak van kora, ugye? 13,8 milliárd év. Tehát 13,8 milliárd évvel ezelőtt az egész univerzum szingularitássá, egy kvarknál kisebb részecskévé redukálódott. Ha azonban a gravitáció mindig működik, azaz: ha leugrott erről az épületről, nem fogsz 15 másodperccel később esni, azonnal esni fogsz, tehát ha a gravitáció mindig működött, és a szingularitás mindig ott volt [ ...], akkor az univerzumnak nem lehet kora , ennek végtelenül öregnek kellene lennie. De nem az, 13,8 milliárd éves. És valami nem származhat a semmiből... ami logikátlan. Tehát valami más biztosan megteremtette a szingularitást..."

Nekem már a szingularitásról is már valami transzcendes jut eszembe. Hogy lehet a téridő végtelenül elgörbülve?

Ilyenkor szokták feltenni azt a logikátlan kérdést, hogy de akkor Istent ki teremtette. A végtelen regresszusban nem a hivők hanem pont az ilyenek hisznek ami szintén logikátlan. Mert ha nincs egy első ok ami miatt a többi is létezik, akkor az oksági lánc a végtelenbe veszne és nem jöhetett volna létre a létezés sem. Ha sehol nincs vége az oksági láncnak akkor első ok sincs ami miatt a többi is van.

"Mert ha nincs egy első ok ami miatt a többi is létezik, akkor az oksági lánc a végtelenbe veszne és nem jöhetett volna létre a létezés sem."

Vagyis mindenképp oda lyukadunk ki, hogy valaminek mindig is léteznie kellet. De akkor miért nem arról feltételezzük hogy mindig is létezett, amiről legalább tudjuk hogy létezik (a világegyetem anyaga), és miért toljuk ki eggyel aminek még a léte sem bizonyítható (teremtő) feleslegesen ugyanazt?