Valami elgondolkodtatott, csak nekem bűzlik ez? Egy tanu aki már évtizedek óta az, azt mondta hogy a szeretetet tanítani kell! De ha eltanuljuk a szeretetet, az nem kétszínűség és meg játszás?

Milyen 'szeretetről' beszélünk?

Felebaráti? Soha nem fogom szeretni, ha valaki állandóan keresztbe tesz, meghazudtol, érvek és példamutatás nélkül bírálja tetteimet.

Milyen szeretet az, amit tanítani kéne, ha valaki kiátkozható a gyülekezetből?

.

Szeretet az, ha másnak jót teszek - adott esetben az én káromra.

Ez pedig a gyermekkorban jó irányban nevelés eredménye, nem pedig tanítható.

A szeretet tanítása kimerül a Parancsolatban: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagad!"

"a szeretetet tanítani kell"

Ezt azért mondják, mert szerintük nem létezik más szeretet, csak az övék. Ami egyébként nem jelent mást, mint a világ kettéosztását tanúkra és az egyéb emberekre.

Szia,

A sokféle értelmezés, visszaélés, hamis szeretet hátterén szükségszerű pontosítani, hogy mi a szeretet? A legrövidebb bibliai meghatározás így hangzik erről: „Senki ne keresse azt, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé.” (1Korinthus 10,24) A szeretet a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája. Az „én és te” sorrend megváltozik „te és én”-re. A Biblia szerint ez az igazság. Az az igaz ember, akinek az életében ez az alapelv válik győzedelmessé, mindent meghatározóvá.

Nyilván ideig-óráig lehet kétszínűségből és megjátszásból szeretni, de az azért hamar lelepleződik.

„Aki nem gyűlöli magában önszeretetét és azt az ösztönét, amelyik arra biztatja, hogy magát tekintse Istennek, nagyon elvakult ember. Ki nem veszi észre, hogy semmi sem ellenkezik ennyire az igazságossággal és az igazsággal? Mert nem igaz, hogy rászolgálunk; igazságtalan és egyben lehetetlenség is, hiszen mindenki ugyanezt kívánja a maga számára. Tehát velünk született nyilvánvalóan jogtalan kívánság, amelyről nem tudunk, de amelytől mégis szabadulnunk kell.

Ám egyetlen más vallás sem figyelmeztetett rá, hogy ez az önszeretet bűn, sem arra, hogy ebben születtünk, hogy kötelesek vagyunk ellene szegülni, és egyiknek sem volt rá gondja, hogy megadja nekünk a gyógyítás eszközeit.” (B. Pascal: Gondolatok, 492. sz. töredék)

Az ember nem szabadulhat ki másképpen a bűn fogságából, csak a Szabadító Istennel kötött szövetség által. Enélkül nem tudja visszanyerni és megőrizni lelki egészségét. Valódi szellemi, lelki, erkölcsi növekedés sem valósulhat meg az életében másként. Aki elfogadja a szabadítás ajánlatát, abban Isten további megvilágosodást és tisztulást tud teremteni. Hatalmasan megerősíti akaratát, annyira, hogy határozottan a Megváltó követőjévé kíván lenni, és mindenáron el akarja nyerni a szabadulást. Így jut az ember „megbékélésre”, újbóli összhangra Istennel és törvényével. Értelmével és lelkiismeretével tisztán látja annak igazságát, és már egész életszemlélete, ízlése az igazság mértékéhez igazodik. Ezzel az átalakulással együtt jár a szabadulás nagy és csodálatos öröme, amely ekkor teljesen áthatja az embert.

Sajnos nekem az a személyes tapasztalatom, hogy általában a kereszténységben nagyon sok az ideig-óráig szerető ember, és nagyon kevés az, aki valóban találkozott az Istennel és aki megtért és megváltoztatta az életét. Minden felekezetben találunk ilyen és amolyan embereket egyaránt. A tanúknál nehezíti a helyzetet az Úr Jézus Krisztusról - mint személyes Megváltóról - kialakított furcsa kép, melyben ő nem valóságos Isten csak egy teremtmény.

Üdv. Péter

"A szetet egy érzés amit nem tudsz befolyásolni begyakorolni, vagy szeretsz valakit vagy nem!"

Ez egy félreértés, ha a szeretet egy érzés lenne, amit nem tudsz befolyásolni, akkor hogyan lehetne betartani az Isten és a felebarátod szeretetére vonatkozó parancsolatot?

A szeretet röviden megfogalmazva az, amit dubitus ír a 4-es válaszban.

Egyébként Péter válaszában is van igazság, kivéve a Pascal idézetből ez a mondat: "Ám egyetlen más vallás sem figyelmeztetett rá, hogy ez az önszeretet bűn, sem arra, hogy ebben születtünk, hogy kötelesek vagyunk ellene szegülni, és egyiknek sem volt rá gondja, hogy megadja nekünk a gyógyítás eszközeit" Ezt határozottan vitatnám, de ez a kérdés szempontjából mellékes, úgyhogy nem megyek bele.

Szervusz

Azt hiszen félreérthetted amit a tanú mondott neked, vagy ő rosszul fejezte ki magát. Leírom miért gondolom ezt.

Érdekes módon a Biblia a szeretet különböző fajtáit azonosítja. Az egyik fajtája bensőséges, személyes vonzalom valaki iránt; olyan szeretet, amely közeli barátok között létezik amelyről pl. a János 11:3 "Lázár lánytestvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, akit szeretsz, beteg.” - ez a barátok közötti szeretet.

Egy másikfajta szeretet a családtagok között fejlődik ki, amelyről pl. a Róma 12:10 verse ír:" Bensőséges testvéri szeretettel szeressétek egymást. Ti tegyétek meg az első lépést, és mutassatok tiszteletet mások iránt."

A harmadik romantikus szeretetet jelent, amelyet az ember egy más nembeli személy iránt érezhet, amelyet a Példabeszédek 5:15-20 versei ír le.

De van a szeretetnek egy negyedik fajtája is, amely fontosabb a többinél. Azt hiszem erről beszélt neked az a tanú. De miért fontosabb ez a többinél? mert erre a fajta szeretetre tanította Krisztus a tanítványait, amelyet ki kellett mutatniuk más emberek felé. És bizony ezt a szeretetet Krisztustól, és az ő példájából kellett megtanulniuk.

A Keresztény Görög Iratok eredeti nyelvén az a·gaʹpe szót alkalmazták a szeretetnek erre a negyedik fajtájára. Ez a szó jelenik meg az 1János 4:8-ban, ahol ezt olvassuk: „az Isten szeretet.” Valóban, „szeressük őt; mert ő [Isten] előbb szeretett minket” 1János 4:19. (ezt a fajta szeretetet Istentől kell "eltanulni")

Egy keresztény elsősorban Jehova iránt, továbbá embertársai iránt ápol ilyen szeretetet, ahogyan arról Krisztus tanított:" Jézus így felelt: „Az első ez: »Halld, ó, Izrael, Jehova a mi Istenünk, és csak egy Jehova van. És szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes elméddel és teljes erőddel.« 31 A második ez: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.« Nincs ezeknél fontosabb parancsolat.” Márk 12:29-31

Az a·gaʹpe szó az Efézus 5:2-ben is olvasható, amely kijelenti: „járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk.” Jézus azt mondta, hogy ez a fajta szeretet azonosítja majd igazi követőit: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni [a·gaʹpe] fogjátok” (János 13:35). Figyeld meg azt is, hogyan jelenik meg az a·gaʹpe az 1Korinthus 13:13-ban: „megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet [a·gaʹpe].”

Csak akkor tudjuk ezt a fajta szeretetet kifejleszteni, vagy másként mondva "megtanulni", ha figyelembe vesszük az Isten Szavában található alapelveket. Nos ha ezt vesszük figyelembe, akkor nem a Bibliából tanulunk meg így szeretni?

Azt hiszem a világban uralkodó szeretetlenség a legnagyobb bizonyíték arra, hogy sajnos a legtöbb ember ezt nem sajátította el.

Az a·gaʹpe szeretetet Abban nyilvánul meg, hogy önzetlenül azt igyekszünk tenni másokkal, ami Isten nézőpontjából helyes és jó – függetlenül attól, hogy az, akivel törődünk, látszólag megérdemli-e vagy sem.

Ez a szeretet képessé teszi a keresztényeket hogy kövessék a Biblia tanácsát: "„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” Kolossé 3:13

Az a·gaʹpe szeretetet akkor tudjuk kimutatni mások felé képmutatás nélkül, ha teljes mértékben elfogadjuk, és alkalmazzuk a Zsoltárok 119:105 tanácsát:"Lámpás a te szavad, mely irányítja lépteimet, és fény, mely megvilágítja ösvényemet."