Hiszel Istenben?

És te hiszel a keresőben? :) Ha igen, akkor miért kell feltenni ezt a kérdést, ami különben már legalább 500-szor volt különféle formákban? 500X40 válasz nem elég?

Egyébként nem vagyok keresztény, nem tartom igaznak és nem követem a Bibliát, de hiszek valamilyen istenségben, igen.

Bizony, így van. A hit nagyrészt szimplán csak neveltetés kérdése. Ha egy olyan családba születsz, ahol minden vasárnap templomba jártok, akkor jó eséllyel leszel te is hívő. Ha viszont apád-anyád ateista, akkor meg nem. Kiskorában az ember nem tud önállóan dönteni, sőt, ha úgy vesszük, máskor sem, mert valami_mindig_befolyásol. Vagy a csordaszellem, vagy a megfelelni akarás.

Ilyenkor merül fel a kérdés, hogy például itt, Magyarországon, miért csak elenyésző a buddhisták aránya? Azért, mert itt nem ez a "vezető vallás". Ha Indiában élnél, akkor buddhista lennél, mert ott az a "menő" (csúnya szóval); míg itt főleg a kereszténység. Ha egy lakatlan szigetre születtél volna (paradoxon :D), akkor önállóan gondolkodva, senki és semmi által nem befolyásolva mit hinnél vajon? Persze, lehet, hogy hinnél Istenben, de nem épp a bibliai istenségben. Ezt már mindenkinek magának kell felülbírálnia, átgondolnia, hiszen a hit egyéni dolog. Ezért is fura számomra az, amikor csecsemőket már megkeresztelnek, és eleve elrendelik a hitét.

Egy újszülött gyermek azért nem hisz semmilyen istenben, mert még gondolkodni sem képes. És hogy alkotna véleményt egy világról, amit nem ismer, nem tapasztalt meg, amit nem ért?

Ezért vélem úgy, hogy a hit egyáltalán nem nevelés kérdése. Mert ahogy megmondják neked, hogy nincs Mikulás, ugyanúgy megmondják azt is, hogy nincsenek istenek, a vallás hülyeség. Mert ezzel bizony mindenki találkozik élete során.

Na mármost, amikor elérsz arra a szintre, hogy valóban önállóan tudsz véleményt formálni, bizonyos mértékben rajtad múlik a hit. Ott már mindegy, hogy beléd nevelték-e vagy sem, mert úgyis saját véleményed lesz a tapasztalataid alapján.

Engem nem neveltek hívőnek, mégis az vagyok( nem keresztény). Pedig a családunk egyes tagjai jártak templomba, ha néha hitről volt szó, a katolikus istenkép került elém, amivel gyermekkoromban sem értetem egyet, sem most.

Pedig Isten ott van minden könyvben, dalokban, filmekben, a kultúrába, tanításban és médiában.

Mégis vannak önálló véleményű ateisták, ahogy önálló véleményű hívők.

Na, az mindenesetre biztos, hogy előbb-utóbb mindenki megtudja majd az "igazságot", miszerint van-e halál utáni lét, létezik-e a klasszikus vagy kevésbé klasszikus értelemben vett Mennyország és Pokol, esetleg reinkarnálódunk... Hogy vajon van-e Isten, vár-e Szent Péter az előtt a bizonyos kapu előtt, tudunk-e szellemként kísérteni.

Talán épp ez benne a szép, hogy akik ezt már tudják, azok nem adhatják nekünk tovább a titkot. Hiszen halottak.

"Mégis vannak önálló véleményű ateisták, ahogy önálló véleményű hívők."

Ezzel is teljes mértékben egyetértek, hiszen sok-sok ember tényleg önmaga önállóan dönti el, hogy miben hisz. Mindazonáltal nem tagadható az sem, hogy sokakat valóban a csordaszellem vezérel. Na meg a neveltetés azért fontos szerepet kap, akár tudatosan, akár tudat alatt. Ezért fontos, hogy mindig legyen önálló véleményünk, akár ez, akár az. A vélemény a tiéd, és főleg ebben a hit-témában nem is lehet hülyeség, hiszen sem megcáfolni, sem bizonyítani nem lehet ezt az egészet.

Amúgy a szabad akarat (liberum arbitrium) kérdése is érdekes filozófiai problémákat vet fel, habár már nem ennek a kérdésnek a témája. Mennyire saját a mi döntésünk? Akit érdekel, érdekes szócikk van róla a Wikipédián.

Soha nem kételkedtem Isten létezésében, én vagyok kell tehát hogy legyen.

Isten elképzelésem róla azonban alaposan megváltózott, most tudom hogy én Isten fejlemánye, része vagyok, nem teremtménye. F/69