Katolikusok, miért nem hülyeség az engesztelő szent áldozat, az imák felajánlása vagy sok esetben Isten jobb belátásra bírása, esetleg a szentek segítségül késére?

Alapvetően nem gondoljuk azt, hogy Istent befolyásoljuk.

Az engesztelés gondolata abból fakad, hogy mi úgy gondoljuk, hogy a bűnöknek következményeik vannak. Engesztelő ima mögött az van, hogy a sértést jóvá kell tenni:ez lehet ima vagy akár jócselekedet. Imáinkat felajánlhatjuk más emberek bűnének engesztelésére, ezzel őket segítjük.

Nekem erről az jut eszembe, amikor Ábrahám Istennel alkudozott Szodoma kapcsán, vagy az, amikor Ninive megmenekült. Isten végtelen bölcsessége és tudása által előre tudta, hogy mi lesz, de ezekhez az embernek is hozzá kellett tennie saját részét. A mi részünk pedig ebben az ima, mint Ninive lakói esetében.

Vagy egy másik eset, amikor Péter az elhunyt Tabitáért. Péter nem tudta, hogy Isten fel fogja támasztani a halálból, Isten pedig nem tette volna meg, ha Péter nem imádkozik az elhunytért. Itt is szükség volt az ember imádságára, hogy kieszközölje a csodát.

Nagyon jó és fontos kérdés.

A katolikusok másképp fogják fel az Istennel való kapcsolatot. Istenre nem úgy tekintünk, mint végső individuum, aki az akaratát mindent felülíróan érvényesíti a világban, hanem olyasvalakire, aki minden embert szólít, hogy hozzá jusson,függetlenül attól, hogy az az ember mit követett el, vagy hova született. Tehát nem arról van szó, hogy egyes egyedül Isten öntörvényű döntése az, ami meghatározza, hogy ki jut Üdvösségre, és ki nem, hanem Isten a szeretetében megnyitotta az utat minden ember előtt, és az embernek csak végig kell rajta mennie.

Vagyis Isten nem ítélte még meg az embert, hanem folyamatosan döntések elé állítja, amiben választhatjuk őt, vagy elfordulhatunk tőle. Amikor elfordulunk, bűnt követünk el, de ha felé fordulunk, visszatalálhatunk, és közelebb juthatunk hozzá.

Ezek a döntések határozzák meg, hogy hogyan cselekszünk, de ugyanakkor vissza is hatnak ránk. Aki folyamatosan bűnt cselekszik, eltávolodik tőle, de ha tetteivel Istenbe vetett hitéről tanúskodik, akkor megigazulhat.

Ez a lényege a katolikus vallás rítusainak és ceremonialitásának. Gondolat és cselekvés, test és lélek együttesen kell, hogy alávesse magát. Nem elég pusztán egy állítás igazként való elfogadása. Amikor térdet hajtasz az Oltáriszentség előtt, vagy amikor térdre ereszkedve imádkozol, az is az Istenhez vezető ösvény része. A trsted visszajelez a lelkednek, és nem csak fejedben győzködöd magad, hanem testben közreműködsz. Ha jót cselekszel, az is segít rajtad, mert a tett által éled meg Isten társaságát, és ez megerősít. Nekünk nem az a feladatunk, hogy Isten gondolatait kutassuk, hogy azon rágjuk magunk, vajon mit döntött el és mit nem. Ez Isten dolga.

Ezért van értelme az imának és az engesztelésnek. Ez a kapcsolatkeresés egy formája. Úgy tekintünk Istenre, mintha valóban szülőnk vagy királyunk volna, és az igazságos király vagy szerető szülő nem puszta önkény, hanem meghallgatja a gyermekei vagy alattvalói óhaját. Természetesen a döntése nem megvásárolható ettől még, és dönthet akár az ember kérésével szemben is. de mi így éljük meg ezt a kapcsolatot, és ezért teszünk így. És ha nem kérésünk szerint dönt, akkor pedig igyekszünk elfogadni, hogy az érdekünkben teszi.

De ettől még ő egy szerető szülő, és bizonyos dolgokat kérnünk kell, és azt megadja, de ha nem kérjük, akkor nem erőlteti, csak arra vár, hogy hozzá forduljunk.

Szerintünk az ima "erősségét" nem az akarat adja, hanem inkább az alázat. Ezért egy bűnös ember imája sem lesz szükségszerűen gyengébb.

A szentekhez való ima egy kicsit más. Igazából olyan, mint amikor megkéred egy barátod, hogy imádkozzon érted. Vagy megkéred a lelki vezetőd, vagy egy embert, akit igaznak vélsz, abban a reményben, hogy ha ő közelebb áll Istenhez, akkor imája más "minőségű". Ha azt vesszük, hogy vannak megigazult emberek Isten társaságában, akkor őket is kérhetjük, hogy imádkozzanak értünk.

De ez egyébként nem elvárás, nem lesz valaki attól kevésbé méltó, mert nem imádkozik szentekhez. Ettől függetlenül nagyon szép imádságok tudnak lenni.

Jo kerdes.

En sem vagyok katolikus, de ha belegondolsz abba, amit irsz:

"miért csináltok úgy, mintha Isten meg tudná gondolni magát, mintha az ember hatására azt mondaná, hogy "oké, tévedtem, most már megcsinálom ezt meg azt"."

igy tulajdonkeppen semmilyen imanak nem lenne ertelme.

Hiszen Isten tudja, es jobban tudja, es eldontotte, a mi keresunkre miert gondolna meg magat?

Hallottam erre olyan magyarazatot, hogy igazabol nem Istennek van szuksege a mi imankra, hanem nekunk van arra szuksegunk, hogy imadkozzunk. Ha imadkozunk, kapcsolatba kerulunk vele, ot is halljuk, nem csak o minket, es "atelve" a kapcsolatot megerosodik a hitunk.

Tulajdonkeppen a katolikusoknal csak sokkal nagyobb a repertoar, ahogyan es amit imadkozni lehet. De nem kotelezo, pl. a szentek kozbenjarasat kerni, ha nem akarod.

A halottak udvossegeert is imadkoznak, amit a reformatusok elitelnek. Ez azert van, mert maskepp fogjak fel azt, ami kozvetlenul a halal utan tortenik.

@ "Katolikusok, miért nem hülyeség az engesztelő szent áldozat,"

Azt nem igazán értem, hogy ezt miért csak a katolikusoktól kérdezed. Minden kereszténytől kérdezhetnéd, hogy miért nem hülyeség Krisztus engesztelő áldozata, amit ugye a Biblia is tanít?

@ "az imák felajánlása vagy sok esetben Isten jobb belátásra bírása,"

Ugye itt is kérdezhetnéd mindenkitől, hogy egyáltalán mi értelme az imának, mármint a kérő imának? Ezzel akarjuk befolyásolni Istent? ezzel akarjuk jobb belátásra bírni? Ezzel akarjuk megvesztegetni? A válasz természetesen: nem.

@ "a szentek segítségül késére?"

Ezt is kérdezhetnéd mindenkitől. Mi értelme van másokért imádkozni? Mások megtéréséért, üdvösségéért, gyógyulásáért, sikerérét stb. könyörögni? Mi értelme van mások imáját kérni? Isten az imáink nélkül nem hajlandó másoknak jót tenni? Isten az imáink által lesz jobbindulatú és kegyelmesebb? Válasz természetesen: nem.

Az ima célja nem az, hogy Istent tájékoztassuk a problémáinkról, Isten a kérésünk nélkül is pontosan tudja mire van szükségünk. (Mt 6,8) Az ima célja nem az, hogy az állandó kéréseinkbe Isten végül belefáradjon, aki ezért inkább teljesíti, csak hagyjuk már végre őt békén. Az igazságtalan bíró (Lk 18,1-8) és az alkalmatlankodó jóbarát (Lk 11,5-8) példázatai természetesen nem ezt akarják tanítani, hanem hogy mennyire szükséges az állhatatos és kitartó ima, ami végül akkor is meghallgatást nyerne, ha Isten ilyen korlátolt volna, de mennyivel inkább egy olyan Istennél, aki éppenhogy jót akar nekünk.

Az ima igazi célja és értelme, hogy ezáltal kapcsolódjunk Istenhez, aki ily módon kíván minket megáldani. Isten tehát olyan világot teremtett, ahol nem automatikusan, hanem hit és az ima által, vagyis a vele való személyes kapcsolat által nyerhetjük el az ő segítségét. Tehát nem azért imádkozunk, hogy meggyőzzük, hogy befolyásoljuk, hogy lefizessük, hanem mert az ilyen erős hitű kapcsolat által teremtődik meg annak lehetősége, hogy Isten erői úgymond "átáromoljanak" a mi világunkba.

Tehát nem azért imádkozunk másokért, és nem azért kérjük mások imáit, mert így akarjuk Istent segítségre bírni, az ítéletét megváltoztatni, hanem mert egyszerűen Isten úgy akarja, hogy egymás imái által váljunk áldottakká, egymás imái által nyerjük el Isten segítségét, sőt magát az üdvösséget is. Istent nem tudjuk, nem lehet és nem is kell jobb belátásra bírni, mert nála jobban senki sem akarhatja az emberek javát és üdvösségét, de Isten akaratából egymásért és egymás üdvösségéért is felelősek vagyunk, és Isten mindenkit belevont az ő üdvözítő tervébe. Ha nem Isten akarata szerint élünk, nem csak a saját üdvösségünket, hanem mások üdvösségét is megnehezítjük, vagy adott esetben a mienkkel együtt teljesen el is veszíthetjük.

A sajátosan katolikus probléma inkább csak az, hogy van-e értelme imádkozni a halottakért, vagy horribile dictu a halottak imáját kérni? Természetesen az elkárhozottakért nem érdemes, az üdvözültekért pedig már lényegében felesleges imádkozni. A katolikus hit szerint azonban létezik egy köztes állapot, a tisztítótűz vagy tisztítóhely, amely több-kevesebb szenvedéssel jár, s az imáink arra irányulnak, hogy amennyiben üdvözíthetők, akkor nyerjék el az üdvösséget, kapják meg azt a kegyelmet, ami a teljes megtisztulásukhoz szükséges. Természetesen ha nem üdvözíthetők vagy már üdvözültek, imáink akkor sem hiábavalók, csak úgymond más módon más valakin "hasznosulnak".

A halottak imáját kérni nem volna értelme, de az Újszövetség alapján a Krisztusban meghaltak valójában valamiképp élnek, s ebből fejlődött ki a szentek közössége tan, aminek a kezdeti nyomai már a Jelenések könyvében láthatók, s logikusan ebből jött létre a szentek közbejáró imáját kérő gyakorlat. Ha élnek, márpedig élnek, akkor miért ne imádkozhatnának értünk.