Melyik nagyobb,az Atya,a Fiú vagy egyenlőek?

Jn10,30 "én és az Atya egy vagyunk.”

érdemes ezt a rész tovább is olvasni:

31A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni. 32Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” „Nem jótettedért kövezünk meg – 33felelték a zsidók –, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat.” 34Jézus folytatta: „Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? 35Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, 36akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? 37Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. 38De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.” 39Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.

Nem vagyok Biblia-olvasó, még csak hívő sem.

Csak szeretnék egy hasonlatot mondani, hátha jó.

kb 6 évesen öntudatra ébredtél (nem egyik pillanatról a másikra).

Ahogy több lettél, de egy ember maradtál, így vált Isten is többé Jézus által, de ugyanaz maradt.

Gondolom, a kérdés arra vonatkozik, hogy a szentháromság értelmezése szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egylényegűek, ám van egy újszövetségi rész, amelyben Jézus kijelenti, hogy "az Atya nagyobb nálam". Itt - a botcsinálta, vagy szektás értelmezőket kizárva - mindenki egyetért abban, hogy a megtestesült Jézusnál, mint valóságos embernél nagyobb az Atya, amely az Isten végtelensége, és a Jézus anyagi végessége (hiszen ugyanúgy atomokból áll mint mi) okán egyértelmű.

A probléma manapság inkább a szentháromság értelmezéséből fakad, amiről egy zsinaton (Niceai/Konstantinápolyi) véglegesen döntöttek, és azt dogmatizálták is az előző évtizedekben felmerült Ariánus téveszme hamissá nyilvánításához. Az Ariánusok csupán "hasonló lényegűnek", míg a zsinat "egylényegűnek" nyilvánította a három személyt. Azt is kell tudnunk, hogy amit ma "személynek" nevezünk, az nem ugyanazt a fogalmat takarta az időtájt, tehát ma sem érvelhetünk azzal, hogy az Isten, mint 3 személy, esetleg 3 Isten lenne!

Isten csak egy van, csakis egy, semmivel nem több mint egy, de valamilyen - talán emberként soha meg nem érthető módon - mégis van benne valamiféle "három". Ez a három soha, semmiképpen sem szétválasztható, és mindig is ott volt Jézusban, az élete minden pillanatában.

Hogy a három szétválaszthatatlanságáról valamilyen - emberként talán érthető - hasonlatot nyújtsunk, tekintsük pl. az atomfizikában az elemi részecskéket. Ezek közül a proton, és a neutron valójában nem egy részecske (közös néven nukleonoknak hívják őket), hanem mindkettő kvarkokból áll össze. Kétféle kvarkból, az "u" (up), és a "d" (down) kvarkból (neutron: udd, proton: uud). Ám a kvarkokat semmilyen módon nem "szedhetjük ki" egy nukleonból, mindig hármasával léteznek. Ha megpróbálnánk nagy energiával valahogy "kilőni" egy kvarkot belőle, akkor az látszólag kikerül egy antikvarkkal párosodva, de a helyén az energiától rögtön képződik egy másik kvark. (a kvark/antikvark pár a kvarkok létezésének a másik módja). A teológia szerint téves, sőt hibás dolog Jézust, a szentháromságból kiszakítva szemlélni. Ahol ilyen történik (s az emberek fejében bizony sokszor), ott előbukkan a gonosz is. Nos a kvark példa is jól illusztrálja, hogy a Szentháromságból nem szakíthatjuk ki a Krisztust, mert vele együtt mindig megjelenne az "Antikrisztus is". Persze az Isten NEM kvark, az egész csak egy példa.

Másik példa közelebb visz Istenhez, amikor a világegyetem minden pontján és minden idejében jelenlévő ok-okozatiságot elemezzük, amelyet más néven kauzalitásnak hívunk. Ez a kauzalitás anélkül van jelen, hogy maga az anyag bármilyen módon is meg tudná határozni. Fordítva van: a kauzalitás határozza meg az anyagi létet.

A kauzalitásban ott van az Ok (a lehetséges okok halmaza), az Okozat (az okokból származtatható okozatok halmaza), és ott van a mindenkor változatlan törvény is, azaz miként származik egy-egy adott okból az okozat. Mivel az okozatot követően maguk az okozatok válnak okká, ezért a két halmaz egylényegű! (akár az Atya és a Fiú) Míg a törvények abból származnak, hogy Milyen lehetséges átalakulások származhatnak az Okból Okozatba való átmenetből. (Azaz a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik). A kauzalitás mint háromság egy egységet képez, abból semelyik elem nem távolítható el, mert akkor értelmetlenné válik az egész. És az Isten egy állandóan tevékenykedő Isten. Mindig ugyanaz, de folyton változik.