A keresztényektől kérdezem, hogy miért szeretnek káromkodni az emberek mindenhol? Még az is sértő nekem, hogy "úristen!" Milyen Biblia igevers van ezekről amiket írtam?

"Még az is sértő nekem, hogy "úristen!""

Pedig ez nem káromkodás, lehet veled van a baj.

Amúgy a tényleges káromkodást nekem is rossz hallgatni, olyankor sokszór rá is szólok a másikra, hogy ne tegye, vagy legalább akkor ne, amikor ott vagyok.

Szia

A keresztényeknek nem illik káromkodni.

A káromkodás alatt „bármiféle szokásos undorító beszéd” értendő. Az istenkáromlás, az átkozódás és az esküdözés beletartozik e meghatározás fogalomkörébe. A káromkodások haragot fejeznek ki, sőt gyalázkodó elítélést.

Miért oly elterjedt a káromkodás? Sokféle oka lehet. Némely korlátozott szókinccsel rendelkező ember a káromkodó szavak bőségének használatával egészíti ki a hiányt. Mások a hangsúlyozás végett folyamodnak az ocsmány nyelvezethez. A fogalom értelme szerint a káromkodás gyakran a bosszúság, a sikertelenség és a harag érzéseihez kapcsolódik. Valóban, amikor nehéz körülményekkel néznek szembe, sokan engedik, hogy egy-egy töltelékszó csússzon ki a szájukon, az „elfojtott érzelmek . . . szabadjára engedése”-ként.

Az Isten nevével való visszaélés minden bizonnyal súlyos sértés. A 2Mózes 20:7 azt mondja: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd.” Vajon ennek az utasításnak az áthágása veszélyezteti-e az imádók Istenhez fűződő kapcsolatát? Igen, mert a Törvény így folytatódik: „mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.”

Pál apostol azt tanácsolja: „vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.” „Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt” Kolossé 3:8, 9.

Vidiripi

Engem is zavar ha valaki káromkodik még akkor is ha semmiféle Istennel vagy vallással kapcsolatos nincs a káromkodásában!

Azért káromkodnak az emberek mert ez szokás vagy mert menő vagy mert, nevetnek rajta az emberek.

Vagy mert az hiszi az illető hogy ezzel bármit is megold de valójában nem!

A káromkodás (szitkozódás) lényege a tabutörés, vagyis társadalmi konformitás és szociális közmegegyezés felrúgása. Amikor az emberek káromkodnak (szitkozódnak), akkor megsértik a társadalom belső szabályrendszerét azzal, hogy olyat mondanak, ami társadalmilag nem elfogadott. Ez gyakorlatilag egy egófröccs, a tehetetlenségből adódó frusztrációt vezetik le azzal, hogy azt kommunikálják a viág felé, hogy fölöttük nincs hatalma szociális, vagy afölötti kereteknek.

Amikor szitkozódsz, akkor a szociális keretek ellen lázadsz. Amikor káromkodsz, akkor pedig az isteni rend ellen. Olyankor az egyén azt hirdeti, hogy ő nem tartozik Isten (vagy vallástól függően bármilyen transzcendens rend) felé elszámolással. Ezért bűn.

Hogy miért káromkodunk? Éppen azért, amiért szitkozódunk. A fennáló helyzet és a fejünkben élő ideális helyzet közti disszonanciát nem tudjuk feloldani, ekkor a fejünkben lévőt a világ fölé helyezzük. Nem vizsgáljuk azt, hogy miben hibás a megértésünk, hanem saját felmagasztaljuk a saját elképzeléseink vélt hibátlanságát.

Az Uristen meg a Jezusom nem karomkodas, hanem egy fohasz, tulajdonkepen rovid ima / megszolitas. Mas kerdes, hogy nem mindenki abban az ertelemben mondja.

A karomkodas, szitkozodas egyebkent azonnali fajdalomcsillapito hatasu is, pl. ha valaki belerug egy kobe.

Valoban elvileg a tabutores a lenyege. De sokaknak csak egyszeru rossz szokas.