Aki megalázza magát felmagasztaltatik?

Szerintem ez a legnehezebb tanítás az ember számára.

Amilyen gyakran csak lehet.

Ma megittam volna egy üveg chateau d'yquem-et, de inkább megaláztam magam egy la fiestaval.

Aki állandóan szidja magát, azt sajnálattal kezelik és nem őszinte szavakat, majd idő után elkönyvelik mentálisan instabilnak.

Megalázás nem alázat. A nem kérkedést jelenti az alázatosság. A megalázkodás azt jelenti, hogy felhívja a saját gyengeségeire a hangsúlyt akkor is, ha nincs is benne gyengeség. Ez az utóbbi iszonyatosan káros. Az alázat gerincet ad azaz erkölcsi tartás.

Megaláztatásról nem szól ez a rész, csak önmagunk megalázásáról. Ez nem egyenlő a magunk szidásával. Az alázat egy erény a Biblia szerint, és ennek az alázatnak a megélése a magunk megalázása. Amikor észreveszem, hogy sokra tartom magam valamivel kapcsolatban (pl. a munkám, de lehet más is), akkor visszajövök a valóságba, és eszembe juttatom, hogy nem vagyok különb senkinél, nem jár nekem több, mint másnak, stb. Hogy milyen gyakran teszem, azt nem tudom. Folyamatosan kell magát figyelnie az embernek, és szerintem elég gyakran megaláznia. Valószínűleg nem teszem annyiszor, amennyiszer kellene. Az alázat egyébként a világ szemében gyengeség, feltételezem, hogy a kérdező szemében is. Az is a magunk megalázása, amikor lemondunk valami dicsőségről, ami járna nekünk, azért, hogy valakivel jót tegyünk. Ugyanezt a szót használja az eredeti görög a Filippi 2-ben Jézusra, amikor arról beszél, hogy hiába volt Jézus egyenlő az Atyával, mégis szolgai formát vett fel és emberré vált.

Ez a baj a Biblia magyarázatokkal. Nem azt jelenti, amit jelent.

Én állandóan ezt teszem az életemben, az életemmel, és van egy vallásos ismerősöm, akinek ez feltűnt.