Mit jelent a megfelelő imádat, amit egyedül fogad el Isten?

Pedig nem túl bonyolult : Jakab 1:27 " Ellenben az Atya-Isten azt tekinti igazán istenfélőnek, aki gondot visel az árvákról és özvegyekről, és tisztán tartja magát a világ gonosz befolyásától." (Egyszerű fordítsáú Biblia)

Jézus megmutatta, hogy ez gyakorlatilag mit jelent. Az elvárás: őt követni a tőlünk telhető legteljesebb mértékben - persze a tökéletesség igénye nélkül.

Elég nagy kevélység lenne valakitől, ha kijelentené, hogy tisztában Isten teljes szándékával.

Igazából még a kereszténység sem egyedülálló ebben a saját narratívája alapján, hiszen nem lett az kimondva, hogy a zsidók imádata helytelen volna. Tehát csak a kereszténységben is már pluralizmus van ilyen szemszögből.

A keresztények annyit engedhetnek meg, hogy azt mondják, hogy az övék az egyetlen olyan ismert út, amiről tudni lehet, hogy bármelyik embert elvezetheti az üdvösségre.

A kárhoztatás mindenki számára kerülendő viselkedés.

Mert A Bibliában leírtak alapján, mindig csak egy módja volt ennek, ahogy az Isten meghatározta. Minden emberre egységesen ugyan az vonatkozott, és nem tanítottak két féle, vagy több féle dolgot egy Istentől kapott útmutatásról, vagy értelmezésről.

PL: Ha Isten azt mondta, hogy évenként Jeruzsálembe kell menni, akkor nem kezdték el azt hangoztatni, hogy otthon is lehet Istennek imádatot bemutatni.

Vagy ha a halállal vége az életnek, akkor nem kezdték el azt tanitani, hogy nincs vége, mert más módon folytatódik.

Ezt Sátán kezdte el tanitani, hogy az emberek nem halnak meg, hanem olyanok lesznek mint Isten, vagy is "lélekben" vagy "szellemben" élnek tovább.