A valássi vezetők miért nem adják el a templomokból a főlösleges drága dolgokat és fordítják jóra a pénzt?

Nem is vagy vallásos, ha az volnál nagy betűvel írnád: Jézus.

Mindenesetre Isten áldjon és hallgass a lelkiismeretedre. Isten a szeretet.. És mielőtt ítélkeznek másokon mondj el őszintén néhány zsoltárt és kérdezd meg Istent. Ugyanúgy hall mindekit, minden embert egyformán.

"A padokat azért gondolnám szükségesnek mert az 1 órás misén főleg az öregebbek nem bírnák az ácsorgást."

Hát majd az öregek ülnek le és a fiatalok állnak. Megoldják. Amúgy is, amennyien járnak templomba, nekik bőven elég az a padmennyiség, ami benne van. Igy is egy csomó templom kong az ürességtől. Ha még elhordanád belőle azt a kis pompát is, ami még van, akkor még annyi se menne. Akkor meg minek a pad?

Kérdező ez jó kérdés.

Egyszer a pápa azt mondta az össze gyűlt híveknek.

Legyetek szerények, és tűrjétek a szegénységet.

Mondta ezt a drága ruhájában,a kézzel várt drága cipőjében,a fuksz meg lehúzta a nyakát.

A Vatikán alatt meg ott a nagy aranykészlet.

Isten egyszülött fia meg egyszerű istállóban született.

Semmi,de semmi nem indokolja ezt a nagy cifraságot.

A templomi díszek szépsége és gazdagsága Istennek szól. Eladod, és szétosztod az árát, adtál néhány embernek enni egy napra, s lecsupaszítottál egy templomot. Tényleg megéri ezért? Az egyház nem népjóléti vagy karitatív vállalkozás, s ezeknek a tárgyaknak is addig van értéke, amíg a templomhoz tartoznak.

Az egyiptomi piramisokat is elbonthatnánk, s köveikből házat építhetnénk a szegényeknek. De tudjuk, hogy piramisokból csak azok vannak, házból meg sok. Valamit végleg elveszítenénk ezzel, ami nagyobb nálunk.

÷÷÷÷÷÷

Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte. Némelyek bosszankodtak magukban: „Miért kell a kenetet így pazarolni? Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt.” És szemrehányást tettek az asszonynak. Jézus azonban ezt mondta: „Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre. Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek.” Mk 14.

"Szóval szerinted egy embernek akár 1szeri étkezése nem ér annyit hogy ezért lecsupaszítsunk egy templomot?"

Nem, nem ér annyit. Az ember léte több, mint a fizikai szükségletek kielégítése. A szegényeken enélkül is lehet segíteni. A templomok díszei Istent dicsőítik, ezek tárgyakba foglalt imádságok. Az örökkévalóságnak szólnak.

"Egy épület és a földi javak többet jelentenek mint az emberek akkor?"

Hamis dilemma. A kereszténység nem arról szól, hogy minden erőforrást becsatornázzunk az emberek megsegítésére, eznem egy politikai program. Ha a szegényeken akarsz segíteni, tedd meg, az egyház is megteszi a maga részét. Te azt várod, hogy az egyház számolja fel magát, hogy minden erőforrását ebbe fordítsa, egy gyakorlatilag egyszeri megsegítésre. És utána mi történik? Semmivel nem tette jobbá a világot, nem adott reményt, csak pillanatnyi örömöt, hogy aztán minden folytatódjon ugyanúgy.

Nem csak kenyéren él az ember. Az Istent dicsőítő kép ad reményt, emlékezteti az embereket Isten fenségére. Nem csak szavakkal lehet Istent dicsőíteni.

"Nagyon ügyes vagy. Azonban a templomi díszekkel nem teszel neki jót. Ezekkel és egyebekkel már nem neki teszel jót. Úgy hogy ez az idézet nem mentesít."

Az asszony sem tett jót úgy, ahogy te azt elvárod. Ugyanúgy érvelsz, mint a tanítványok. Az asszony is eladhatta volna a drága olajat, s ő mégis Jézus iránti szeretete kifejezésére szánta inkább.