Istenben miért csak a szeretetet látjátok, a gonoszságot ki teremtette?

"Én arra lennék kíváncsi, hogy egyáltalán minek teremtette a ...... és gonosz tudás fáját. Eleve tudta, hogy az Ember enni fog róla és meg fogja büntetni - ez nem gonoszság? Vagy az Isten mégsem mindenható?"

Igen, de Isten szemében 1000 év egy pillanat, remélem ez érzékelteti a következőket. Isten lehetséges, hogy előre tudta, Isten azonban akkor megjósolta Krisztus születését. Isten látta, hogy az emberi természet nem képes önmaga mindarra, hogy eljusson a boldogság felé, sőt még azt a szintet sem képes volt megtartani, amit magától Istentől kapott. Így időre elhagyta (De Isten számára nincs hosszú-rövid idő, hogy beteljesedjen mindaz, amit megjósolt és megígért.)

A kiválasztott néppel ugyanez volt: az ember megint önmagától képtelen arra, hogy megtartsa a Törvényt, az ő nevében öldököltek, pusztítottak stb., és a győzelmet Isten segítségének tekintették.

Harmadszor nem az emberrel, hanem egyszülött Fiával, a Messiással kötött szövetséget, és akik vele tartanak, azok részesülnek mindabban, ami az ember létezésének célja: az örök élet.

Isten türelmes, és nem gonosz, hiszen azt Jézus elvégezte, amit az ember önmagától tönkretett. Tehát aki Krisztus keresztségében részesül, annak ez nem aktuális.

Helló.

Péterhez szólnék, mert félreértette a magyarázatomat. :)

Nem azt mondtam, hogy örök harcot vívunk mi a gonosszal...de a gonosz jelenléte a világban örök...muszáj lennie, és azért, amit leírtam...készségesen levezettem a miérteket. Meg kell értenünk a rosszat...hogy megértsük a jót...nélküle képtelenség. :)

Ha Isten szemszögéből vizsgálódnál, megértenéd, hogy a rossz szükséges, vagyis kötelező...és pontosan ezért nem avatkozott közbe úgymond az Atya akkor, és most sem. A rossz is jó tehát ilyen nézőpontból, és a magyarázat is tökéletes a létezésére. Az Úr a minden...de az eszméje a csak jó. Az Atya szeret, hiszen súg...(Szentlélek, lelkiismeret), a döntés a mienk, hogy a Sátánra, vagy Őrá hallgatunk...

Lesarkítva...Isten létrehozta Sátánt, hogy azzal befolyásolva minket, megleljük a tiszta és önzetlen szeretet...önmagunk valóságát...az isteni elvet és tudatot...és végkifejletként pedig üdvözüljünk. Így nyer értelmet a fejlődésünk. Így jutunk el a mennybe. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Már alapból a kérdéseddel van a baj. Miért csupán a Bibliát tekinted egyedüli hiteles forrásnak, holott még számos vallás számos istenét ismerik?:) Ha azt mondanád, hogy Isten egy általános fogalom a felsőbbvalóra minden vallási színezék nélkül, még több értelmes választ kaphatnál.

Én most így fogok felelni neked,mint nem keresztény, de hívő, beszéljünk akár egyszerűen a nagybetűs Istenről.

Tehát: a jó és a rossz emberi fogalmak, lényegük az érzelem milyensége.

A gyilkosság rossz dolog, mert valakinek szenvedést és fájdalmat okoz, a gyermek születése jó, mert örömöt és boldogságot hoz magával (általában).

Na most itt vagyunk mi, emberek, akik élhetnénk szeretetben, békességben, az ellentéteket is elfogadva. De nem, mi gyilkolunk (pedig senki nem gyilkosnak születik), megbántjuk a másikat (miért?) , rosszindulatúak vagyunk (miért?), tehát csupa olyan dolgot teszünk, amik teljesen feleslegesek az élet szempontjából.

Isten mondta akárkinek is, hogy cselekedjen így? Egy cselekedet az emberi tényezőktől válik rosszá, nem természetszerűleg az.

17:19. :)

Ha jól vagyok értesülve, automatikusan beindult ez a folyamat(bűnbeesés), és még gátolva sem lett, holott az Atya nagyon jól tudta mi fog történni, mint ahogy azt is tudja, hogy az ember idővel be fogja látni, hogy a rossz csupán lecke...és a reláció végett van jelen. Képtelenség szeretni teljes szívből, ha nem értetted meg az ellenkezőjét...Hogyan vagy képes tudni, ha egysíkú a dolog a kezdetektől, hogyan vagy képes értékelne a jót, ha nincs viszonyítási alap? Például nem lennél képes fogalmat alkotni semmilyen színről, ha az ember a keletkezése óta, csak a zöldet tudtuk volna látni mondjuk, vagyis kontraszt hiányában nemhogy a zöldről nem lenne fogalmunk, de a többi színről sem. :P

üdv

25/F

LastOne.Left

20:18. :)

Olyan értelemben lényeges ez, nem csak keresztény körben, de mindenhol, hogy letisztítja azt a téves nézetet, hogy Isten majd eljő és eltisztogat...mert ez nem így van azért...Isten úgy jön el letisztítani ha keresed, és segít neked, mert benned van, hiszen te Ő vagy valójában...mi magunk vagyunk képesek észrevenni ezáltal a tényeket, és meg tudunk szabadulni a bűntől, ahelyett, hogy böjtölünk bármiféle külső segítségre. Akinek tiszta a képe a dolgokról, az nem mond olyat például, hogy a rossz jelenlétére nincs magyarázat, és titokzatos, hanem felismeri a valóságot, és nekiáll cselekedni, nekiáll magába nézni és megkeresni az Atyát, és az ő segítségével elhagyni bűneit. Ezek a dolgok nem vonatkoznak olyan emberekre, akik tudják a valót, s nyilván nem nekik "címezem", hanem az embereknek, akik kételyekben vannak, és nem értik miért van a rossz...ha vallásos, ha nem. Tehát azért van a rossz, hogy megértsük, és a jót tegyük. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

ui.: Csak saját döntéssel juthatunk el az örök boldogság állapotába. :)

Buddha.

"A boldogsághoz nem vezet út...az út maga a boldogság."

üdv

25/F

LastOne.Left

Isten azt az angyalát is tökéletesnek teremtette, amelyik hagyta, hogy kifejlődjön benne az irígység, mert olyan hódolatot akart magának, mint ami Istent illeti. Hogy ezt elérje ez az angyal, mindenre képes volt. Ellenállásra, hazugságra. Már az ember megszületése előtt ilyenné vált. Isten jól tudta, hogy ez mit okozott az angyalok körében, Sátán a maga oldalára állított sokat közülük.

Az ember védelmében kérte Ádámot, hogy ne egyen arról a fáról, mert nem lesz képes eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Előre figyelmeztette, hogy olyan helyzettel kerülhet szembe, amit nem tud maga megoldani. Jobb, ha engedelmeskedik Istennek, elfogadja az Ő vezetését, mert ha nem Ő vezeti, majd megteszi más. Meg is tette. Ádám dönthetett volna úgy, hogy engedelmeskedik szabad akaratából Istennek, és akkor csak jóban lett volna része. De nem így döntött, Sátán érvei tetszetősebbek voltak.

Ádám nem fogadta el, hogy Isten az, aki meghatározza, mi a jó és mi a rossz, a mércét ő állítja fel.

Igen, volt rossz is, mert Sátán azzá tette magát, még az ember születése előtt. Joggal mondta tehát Isten, hogy jó és rossz tudásának fája van.