Istenben miért csak a szeretetet látjátok, a gonoszságot ki teremtette?

Helló.

Isten azért teremtette a rosszat, hogy meglegyen a kontraszt, lehessen mihez hasonlítani a jót...ha nem lenne, akkor fogalmunk sem lenne a pozitív dolgokról, vagyis az örömről és boldogságról. Mindez azért történik, hogy mi részt vehessünk egy lelki fejlődésen, evolúción, hogy elérhessük tudatállapotban önmagunk valóságát...vagyis őt magát, Istent. Szóval a gonoszságot is Szeretetből teremtette...hiszen a felsőbbrendű énünk tudja, hogy el nem veszünk a semmiben...hiszen olyan, mint "semmi" nem is létezik. Megtanít minket mindarra ezáltal, amit Ő is tud. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Akkor talán azt is eel kellene olvasnod, hogy Isten ezt megtiltotta az embernek, aki az ördög bíztatására fellázadt az egyetlen szabály ellen, amit be kellett volna tartania. Az első pár sorbn pedig előkerül pár elentétpár: sötét-világos, ég-föld, satöbbi.

Egyébként én nem hiszek az eredendő gonoszban. Abban viszont igen, hogy a gonoszság az emberi félelmekből fakadó hibák következménye. Vagyis az embernek kell leküzdenie azt.

Itt a válasz a kérdésedre, olvasd el:

[link]

21:34

ami a bibliában szerepel a két fáról,meg az ördögről,kiűzetésről, az mind szimbólikus,de még úgy sem egészen állja meg a helyét.a valóság az,hogy nincs jó nélkül rossz,ha van fény,léteznie kell a sötétségnek is.tehát az Isten nem gonosz,egyszerűen a rossznak léteznie kell,ez egy törvényszerűség.

amúgy Leftone gyönyörűen leírta a lényeget.

Szia!

Sokan kérdezik: Miért élünk ilyen világban? Így jött létre a világ, hogy itt sötétség és világosság, jó és rossz szakadatlan küzdelmet folytasson egymással? Hogy "így váltsa egymást örök romolás és teremtés", ahogy költőnk, Berzsenyi Dániel fogalmazta meg (vagy éppen ahogyan LastOneLeft írta ;-)).... Vagy valamely pillanattól kezdve torzult el az ember történelme, sorsa? De ha Isten létezik és Ő volt a Teremtő, hogyan engedhette ezt? Ha Isten a szeretet, ő rosszat nem teremthetett, ha viszont az ő tudta nélkül került a rossz a világ gépezetébe, akkor lehet-e Őt mindenhatónak nevezni? Előbb Isten erkölcsi lénye, utóbb mindenhatósága kerül veszélybe. Így lesz "a rossz a legvitálisabb kérdés minden vallásra nézve" – ahogy Babits Mihály mondta.

A rossz kérdése valóban sok embert tart vissza Isten keresésétől és az istenhittől. Gyakorta olvashatjuk itt a gyakorikérdéseken is: "Hinnék, ha választ kaphatnék arra, miért van a rossz? Ha Isten valóban létezik, miért nem akadályozta meg a rossz megszületését? Ha Isten létezne, nem tűrné el ezt a sok fájdalmat, háborút, az emberi történelem vérontásait." A rossz kérdése valóban újra és újra felelevenedő és erősödő kérdése sokaknak. Csak kevesen ismerik azt az átfogó és mély feleletet, amelyet a Biblia ad ezekre a kérdésekre.

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered! Tőle csak "jó adomány és tökéletes ajándék származik." Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: "nem lakhatik tenálad gonosz" – olvassuk Zsoltárok könyvében. Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a "jó mag" származik. Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – "valamely ellenség" szórta a jó mag, a tiszta búza közé. Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. (Érdekes megjegyezni, hogy a Bibliából ismerős "Sátán" héber szó is ellenséget jelent.)

"Az ördög atya emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja" - mondta Jézus. A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről. A Szentírás ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn. Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet.

A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött. Sokan úgy gondolják, hogy Sátán lázadásának az lehetett az oka, hogy már eleve volt benne valami nemtökéletes, valami mákszemnyi, morzsányi gonoszság, vagy legalábbis torz gondolat. Vagy ha ez nem is, de legalább valami "hiánynak" kellett lennie benne.

Jézus azonban azt mondotta róla, hogy ő "nem állott meg az igazságban". Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az "igazságban volt". Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. Ezékiel próféta így szól róla: "Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben… ama napon, melyen teremtettél." Ésaiás próféta is "fényes csillagnak, hajnal fiának" nevezi őt.

A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. A bűn titokzatos, érthetetlen, mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni.

Üdv. Péter