Isten miért büntette meg az első emberpárt?

Ezt a túlzott arányosítást a "szolgáló szellemekkel" azért lehetne vitatni, mert az embernek is elég méltóságot adott, így talán nem egy olyan igazságtalan versenybe küldte az embert, ahogy beállítod, különben tényleg igazságtalanul kérné számon, nem.

De érint ez egy másik kérdést is. Ha az Atya akarata nélkül egy verebecske se esik le, az embernek pedig még a hajszálai is, és az Isten jó, és előre elhatározza a világ eseményeit (Ézsaiás, Asszírok, Ezékiel, Góg), mégpedig a jó végcélja miatt, akkor logikus az a következtetés, hogy az a legtökéletesebb, ha az ember a bűnt és a halált megtapasztalja, majd a Felkent által a kegyelmet és az igazságosságot, hogy Isten fia lehessen. Ennek oka az, hogy az ember teremtmény, és nem Isten, aki nem változik, nem tanul, nem tökéletessé válik, hanem az, annak a forrása. Ha a teremtményt eleve ilyennek alkotja, akkor nem nen lenne különbség, Isten viszont teremtő, nem önmagát sokszorozó. Ez a különbség mindörökre megmarad, és ebből az egész műsorból fakad, amibe az ember elesése szükségszerűen benne van, hogy Isten jóságát, igazságát, kegyelmét, valamihez képest határozza meg, ez pedig a bűn. Istennek erre nincs szüksége, de éppen a teremtmény voltunk miatt nekünk igen.

Ádám és Éva történetével az lett bemutatva és leírva, hogy az emberek nem a szeretés által (adás) akartak boldogok lenni, hanem a vevés (önzés) által.

Pedig Isten egyértelműen a szájukba rágta, hogy csakis a szeretet útján, tehát az adás és az önzetlenség útján (amilyen Ő maga is) lehetünk csak boldogok!

Az első emberpár azt szimbolizálja, hogy vettek a fáról, szakítottak és az önzés és a felelősség áthárítása lévén akartak "nagyok" és boldogok lenni.

Isten tehát szabad választást adott az embereknek, hogy Őt, vagy az önzést és felelősség áthárítást választják-e! A tetteiknek következménye volt, és nem Isten büntetése, hogy "kiestek" az adás, tehát a szeretet világából!

Ádám és Éva története egyébként meg a Te személyes elbukásodnak a története is nagy vonalakban kedves kérdező! Te vagy Ádám vagy Éva, mert Te is azért születtél le a földre, hogy az önzésedtől és a felelősségáthárításból, mint eredeti bűnödtől a megtérés által ki tudjál gyógyulni, és vissza kerülj a szeretet az-az adás és önzetlenség szellemi világ otthonaiba! :)

"Isten szabadon, mindenkitől függetlenül teremtett meg téged. De mivel saját boldogságára teremtett, ezt már csak a te beleegyezéseddel érhette el. Igen. Szeretni csak szabad döntés alapján lehet! Két lény között a boldogság – és ez Isten és szellemi teremtményeire is áll – a különbözőségek dinamikus harmóniája. Ez áll természetesen két szellemi teremtmény kapcsolatára is.

Azokat a szellemi lényeket, akik igent mondtak az Isten által felkínált boldogság befogadására, angyaloknak nevezitek. Akik pedig nem-et mondtak erre, azok a bukott angyalok.

A bukott angyalok közül azok, akik megátalkodtak a nem-et mondásukban, ördögöknek nevezitek. Ezek vezérét és természetesen csapatát is láttam lehullani az égből (Lukács 10:18). Miután azok számára, akik a nem-et mondó döntésüket megbánták, lehetővé vált a földi élet megteremtése után az, hogy valós bűnbánatuk igazolása jeléül vállalják azt, hogy a Földön visszaszeressenek Engem, Jézust, aki minden rászorulóban ott vagyok (Máté 25:42-46)!

Az eredeti bűn tehát, amelyet Ádám és Éva bűne szimbolizál – az önzés és a felelősség áthárítás –, valójában a ti személyes bűnötök! Olyan Isten nincs, aki más bűnéért bárkit is, s főleg szent Fiát vonná felelősségre! Aki ezt nem fogadja el, az ugyancsak nem meri használni az Istentől kapott értelmét! Aki ezt nem fogadja el, az Istent még egy átlagembernél is gonoszabbnak gondolja!

Tehát azok, akik a megtérés, tehát a gondolkodás-átalakítás szándékával születnek a Földre – vagyis vágykeresztséggel –, lehetőséget kapnak arra, hogy a Szentlélek által újjászülessenek. A mennyek országába csak azok juthatnak, akik újjászülettek! (János 3:3)! Mindaddig újra kell születnetek, amíg újjá nem születtek! Ez alól kivétel nincsen! Veletek és értetek mindent, de helyettetek semmit! Ne áltassátok magatokat! A szeretetnek igazságban, az igazságnak szeretetben kell megnyilvánulnia ahhoz, hogy Isten Lelke által új szellemi lények legyetek! Nem elég hát az, hogy valaki kijelenti: „Jézus! Elfogadlak megszabadítómnak!” Ezt igazolni is kell! Nem elég Engem, Jézust elfogadni igazságnak és életnek! Valójában csak az fogad el Engem, aki ÚTNAK, IGAZSÁGNAK ÉS ÉLETNEK fogad el! Az UTAT nem lehet elsíbolni! A soha senkinek nem ártani, a mindig mindenkinek megbocsátani és a lehetőség szerint másokat szolgáló szeretettel segíteni, nem maradhat ki azok életéből, akik valóban újjászülettek! "

Jézus; A HANG - könyv 4505