Ha a házasságnak nem a gyermeknemzés a lényege, akkor miért baj, ha azonos neműek házasodnak össze?

Arra lennék kíváncsi, hogy a saját kérdésedre Te mit válaszolnál?

Szerinted Isten szemszögéből miért baj az azonos neműek házassága vagy akár együtt élése? A sörös üvegről már nem is beszélek, mert ez már beteges.

"Ha a házasságnak nem a gyermeknemzés a lényege, akkor miért baj, ha azonos neműek házasodnak össze?"

Az egyik lényege a család, a gyermeknemzés, szóval ez el is dőlt. Nő, férfi. A keresztény is ezt vallja és az evolúcióhívő is, mert az evolúció egyik lényege a továbbörökítés. Szóval nincs azaz ember, aki magában ne így gondolná, hogy férfi-nő. Persze, hogy kifelé mit hazudik, az az ő dolga.

Te pedig, Jézus666, miért nem mész már el pszichológushoz? Meddig vársz, hogy teljesen elboruljon az elméd?

Elfeledkezünk arról, hogy van fejlődés. Ennek természetes következménye, hogy egyes korábbi dolgok elévülnek, vagy más értelmet kapnak. Példaképpen ha beszélni kívánsz az 1000 km-relévőbarátoddal, miért hívod fel telefonon? A társalgás ősi formája, hogy egymással szemben állunk.

A házasságnak nem a gyermeknemzés a lényege, ez folyamatok összekeverése. Az idők során az utódok nevelésével kapcsolatosan különféle bonyodalmak vetődtek fel a nevelés felelősségétől a vagyonon át a biztonságig, a házasság intézményének célja a különféle helyzetek és akarások törvénybe foglalása. Ez is változott az idők során, ehhez lehet tanulmányozni egy 500 évvel ezelőtti szabályt és egy mostanit. Sőt, egy mostanit területek szerint.

Ma a házasság lényege (mind vallási, mind világi szempontból) egy ígéret arról, hogy két ember élete eseményeit, problémáit együtt éli és oldja meg. Az élet mára ezt is felülírta, mert már - bizonyos esetekben - a vallások is elfogadják a válás intézményét (ami ezen ígéret feloldását jelenti).

Az más kérdés, hogy az élet egy fontos célja az utódnemzés, és utána annak felnevelése. Ezért ezt a házasság intézménye elősegíti. Mára pedig a "felnevelést" felvilágosult helyeken közönségesen gyermek felelős nevelésének tekintik. Akár saját, akár nem. (és számos karitatív vallási intézmény segíti ezt a nemes célt. Itt ugyanis a fő - vallási is - szempont az, hogy egyetlen ifjú lélek se kallódjon el, hanem hasznos felnőtté legyen képes válni. Ezt pedig minden értelmes (vallásos és nem vallásos) ember fontosnak tartja, és a felelősséget helyezi a legelső helyre)