Jó viselkedéssel ki lehet érdemelni az üdvösséget?

A válaszomban azt írtam, hogy "miért nem számítanak a jó cselekedetek az ÜDVÖSSÉG TEKINTETÉBEN".

Isten természetesen elvárja a hívőktől, hogy a parancsolatai szerint éljenek, és maradjanak távol a bűntől. Ezt nevezzük megszentelődésnek. Törekvés arra, hogy mind inkább hasonlatossá váljunk Krisztushoz.

A kérdés azonban az volt, hogy az üdvösséghez kellenek-e jó cselekedetek. Erre a kérdésre a válasz egyértelmű és teljes NEM. Semmiféle cselekedetet nem lehet az üdvösség eléréséhez hozzáadni. Ha kellene, ezzel azt mondanánk, hogy Jézus Krisztus áldozata nem volt teljes, tökéletes, és elegendő, ha nekünk azt ki kellene egészíteni a magunk részéről bármivel.

A jó cselekedetek az üdvösség következményei, nem pedig okai. Az újonnan születés azt jelenti, hogy a régi, bűnös természetünk mellé kapunk egy újat, felülről születettet. Eme új ember által már képesek vagyunk Istennek tetsző, jó cselekedeteket is véghezvinni.

A katolikus tanítással például az a nagy probléma, hogy azt állítja, hogy nem elég a Krisztusba vetett hit, kellenek még különféle cselekedetek is az üdvösséghez. E cselekedeteket pedig rajta (a Katolikus Egyházon) keresztül lehet kivitelezni. Így teszi a Kat. Egyház önmagát az üdvösség megkerülhetetlen közbenjárójává. De ez nem igaz, amint a Bibliából ez világosan látható.

Viszont a Kat. Egyház miatt terjedt el széles körben az a tévhit, hogy a jó cselekedetek is számítanak az üdvösséghez.

Helytelen: Hit + jó cselekedetek = üdvösség

Helyes: Hit + üdvösség = jó cselekedetek.

Sokaknam zavart okoz, hogy Jakab azt írta, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. Pedig semmi probléma ezzel. Jakab annyit mond ugyanis, hogy pusztán azzal, hogy valaki azt MONDJA, hogy van hite, de ezt nem követik cselekedetek, nem lehet üdvössége. Az igazi hitnek ugyani a megtérés után kell legyenek cselekedetei, ha az élő hit volt, nem csak alap nélküli beszéd.

A fogyatékosokkal az a helyzet, mint a kisgyermekekkel. Isten csak azokat kéri számon, akik rendelkeznek a megfelelő ismeretekkel, és megvan azok értékeléséhez a józan ítélőképességük. Így hisszük, hogy a kisgyermekek a mennybe kerülnek addig, míg nem elég érettek hozzá, hogy dönteni tudjanak Jézus mellett vagy ellene. (A nem döntés is döntés azok részéről, akik már képesek lennének dönteni).

Példa erre Dávid, amikor meghalt a gyermeke.

"Monda ő: Míg a gyermek élt, addig böjtöltem és sírtam; mert ezt mondottam: Ki tudja, talán az Úr könyörül rajtam, és megél a gyermek. De most, hogy meghalt, vajon miért böjtölnék? Vajon visszahozhatom-e azzal? Én megyek ő hozzá, de ő nem jő ide vissza én hozzám." (2Sám 12:22-23)

Dávid biztosan a Mennyben van, és azzal, hogy azt mondta, az elhunyt gyermekéhez megy, azt is mondta, hogy a gyermek is a Mennyben van.

"A kérdés azonban az volt, hogy az üdvösséghez kellenek-e jó cselekedetek. Erre a kérdésre a válasz egyértelmű és teljes NEM."

Magyarán aki egész életében léha, kicsapongó, nem segit senkinek semmit, iszik, élősködik, csak púp a környezete hátán, az ettől még mehet a Mennybe, de aki egész életében másokon segit, rendszeresen nagy összegeket áldoz karitativ célokra, példásan él mind a családjában mind a tágabb környezetében, de nem hisz, az tuti megy a lecsóba.

Nem érzed ezt egy kicsit igazságtalannak?

#13

Főleg mert a Bibliában is benne van, hogy kellenek a jócselekedetek. Kész agyrém, hogy egyesek szerint nem kell.

Isten csak teljes, abszolút tökéletességet, magyarán szentséget fogad el. Egyszerűen azért, mert Ő maga tökéletesen Szent. Semmi tisztátalan nem közelíthet hozzá. Az ember ezt a tökéletességet a maga erejéből nem érheti el soha, semmiképpen. Isten azonban kész megtisztítani az embert, és Jézus Krisztus igazságát neki tulajdonítani. Ez az újonnan születés.

Ehhez az embernek fel és el kell ismernie bűnös mivoltát és képtelenségét arra, hogy önmagát a saját erejéből megtisztítsa, Isten előtt igazzá tegye.

A Mennybe ezért az ezt elismerő és megvalló bűnösök kerülnek, akik megalázták magukat, és kérték Jézus Krisztust, hogy legyen a Megváltójuk.

Aki magát jónak tartja, és azt képzeli, hogy képes elég jó lenni önerőből, Isten nélkül, az felfuvalkodott, önhitt, gőgös, büszke. Ezek a bűnök megvannak benne, akármennyire is kedves, segítőkész, "jóember" egyébként.

Mellesleg a "jóember" fogalma napjainkban meglehetősen kezd eltorzulni. A liberálisok szerint az jóember az, aki a gender ideológiát, a migrációt, az abortuszt és hasonló degenerációkat elfogad, támogat. Az emberi "jóemberség" definíciója meglehetősen relatív. Egy biztos: Isten jóságról alkotott kijelentését emberi nézetek soha nem fogják megváltoztatni.

Sőt: "Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!" (Ézs 5:20)

Tehát: a kicsapongó, a léha és a segítőkész "jóember" egyformán a megérdemelt Pokolba kerül mivel lázadt Isten ellen. Csak akik megvallják bűneiket, és kérik Jézus Krisztust, hogy segítsen rajtuk, kerülnek a mennybe. Nem cselekedeteik, hanem Isten kegyelme alapján.