Jó viselkedéssel ki lehet érdemelni az üdvösséget?

Olvasgasd az Evangéliumokat, ott megvan mindenre a válasz.

"Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"

Jézus így szólt hozzá: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.

Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat."

Az pedig ezt mondta neki: "Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva."

Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem."

A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!"

A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!

Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni."

Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki üdvözülhet?"

Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.""

Igen, jó cselekedettel ki lehetNE érdemelni az üdvösséget, amennyiben lenne bárki, aki képes lenne kizárólag jót cselekedni. De meg van írva, hogy "nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is" (Róma 3:12).

Vagy: "Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is." (Zsolt 53:4)

Továbbá: "Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék és nem vétkeznék." (Préd 7:20)

Ha esetleg valaki mégis azt képzelné, hogy ő képes kizárólag jó cselekedetek véghezvitelére, és soha semmi vétkes dolgot elkövetni, azoknak itt a figyelmeztetés: "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk." (1János 1:8,10)

A Biblia lapjain tehát Isten nem hagy kétséget a felől, hogy senki sem képes jó cselekedetekkel kiérdemelni az üdvösséget, mert senki sem képes csak jót cselekedni. Ennek oka, hogy a bűn része az emberi természetnek, a bűn miatt pedig még az emberileg jónak tekintett cselekedetek is szennyezettek bűnnel Isten előtt. Erről beszél Ézsaiás: "Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, és minden igazságunk olyan, mint a beszennyezett ruha" (Ézs. 64:5)

Az ember nem a cselekedetei által válik bűnössé, hanem bűnös természete miatt követ el bűnöket. Sőt, képtelen nem elkövetni bűnt. A legtöbb amire képes lehet, hogy minimálisra csökkentse az elkövetett bűnök mértékét.

Isten nagy áldozatot hozott azért, hogy kiutat hozzon létre az embernek az elveszett állapotából, melyből a maga erejéből, jó cselekedetei által nem tud megmenekülni. A jó cselekedetekben bízni olyan, mint megpróbálni átúszni az óceánt. A "jó emberek" messzebre tudnak úszni, mint a gonoszak, de túlpartra senki sem képes átérni.

A "jó" cselekedeteiben bízó ember megveti Isten áldozatát, amelyben feláldozta a Fiát, Jézus Krisztust, hogy megváltsa őt a bűnei büntetésétől. Ez a tette már önmagában hatalmas bűn.

Végül itt a legkonkrétabb kijelentés a Bibliában, hogy miért nem számítanak a jó cselekedetek az üdvösség tekintetében:

"Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék." (Efézus 2:8-9).

Illetve: "Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által" (Titus 3:5)

Örök élete tehát nem a "jó" embereknek lesz, hanem a megtért és megváltott bűnösöknek. Azoknak, akiknek vétkeit Isten eltörölte, mert hittek Jézus Krisztusban a Megváltójukban.

#3

Jézusénál jobb magyarázat igazából nem kell. Én azt mondom csak Isten tudja ki az, akit üdvösségre szánt. Meg van miket kell tenni, aki azokat teszi, az cselekszi az Atya akaratát.

#6

Felesleges ezen gondolkodni. Annyit tudok, hogy Istennek mindenre hatalma van. Ettől függetlenül most meg tudod hozni azt a döntést, hogy megölsz-e egy embert vagy segítesz valakinek.

Ahogy írta #4-es, a jó cselekedetek alapján csak akkor tudna valakit Isten elfogadni, ha csak jó cselekedetei lennének. És elég jó az óceán hasonlat is, előbb-utóbb a legjobb ember is feladja, és elmerül. Viszont nem értek egyet azzal, hogy a jó cselekedetek nem számítanak. Aki hisz, annak a hite irányítja a cselekedeteit. Egy úszó sem indul neki egy nagy tó átúszásának, ha nem hisze benne, hogy át tudja úszni. A fenti (#1) gazdag ifjú történetben is cselekedeteket várt el Jézus -- a tanítványai megrökönyödésekor Jézus megjegyezte, hogy "Emberekkel lehetelen de Istennel nem, mert Istennel minden lehetséges." Az üdvözüléshez ha nem is egy "óceánt" kell átúsznunk, de mindenkinek van egy "igen nagy tava", amit át kell úsznia. A tanulság, hogy emberi erőfeszítéssel ez nem fog menni. Senkinek. Még a legjobb embernek sem. A gazdag ifjú lehet, hogy az egyik legjobb, ha nem a legjobb ember volt Izraelben, hiszen csak egy hiányosságot talált benne maga Isten Fia is. A legtöbb hívő (én is) örülne, ha csak egy hiányossága lenne. Mégsem tudta átúszni a saját tavát, mert Istent nem engedte be egy ponton túl az életébe. Isten olyan magasra tette a mércét az üdvözüléshez, hogy biztos senki se legyen képes a maga erejéből átugrani. Így, aki végül átugorja a mércét, aki végül átússza a saját tavát, Istennek fog hálát adni, és őt fogja dicsőíteni, hiszen az nem a saját erejéből sikerült.

üdv Stefán