Miért volt keresztényüldözés a vallásokkal amúgy toleráns Római Birodalomban?

Nem. Ugyanaz, amiért a keresztény Európában üldözték az eretnekeket.

Mert a fennálló vallási rend elutasítása valamilyen szinten az államhatalom elutasítását is jelentette. (A keresztények nem imádták az istenné nyilvánított császárokat pl.)

Az első római császár aki szembekerült a kereszténységgel Claudius volt, akinek uralkodása 41-54 ig tartott. Suetonius szerint - A zsidókat, akik Chrestus bujtogatására szüntelenül zavarogtak, kiűzte Rómából. - Ez a nyúlfarknyi sor sokat elárul, egyrészt, hogy sem Claudius, sem Suetonius nem tudott valami sokat a keresztényekről, pedig az író 105 után írja a császár életrajzokat. Másrészt a történet idején még csak a zsidók között terjedt a kereszténység, akik közösen használták a zsidó templomokat, ahol nem fértek össze egymással így gyakoriak voltak az összeütközések, amelyek hovatovább zavargásokká fajultak és ezt megelégelve a császár rendeletben kiűzött minden zsidót, keresztényt, vagy óhitűt Rómából, nem ismerve a köztük lévő különbséget.

A következő, már valóságos keresztényüldözés Néróhoz köthető. A borzalmas tűzvész idején a szerencsétlen keresztények már azt gondolták, eljött a világ vége, ezért a dombokra menekült emberek között örömdalokat énekeltek, boldogan hallelujáztak, így nem csoda, hogy megvádolták őket gyújtogatásért, hogy a tüzet ők okozták és sokukat kivégezték, de később nem bántották tovább őket.

A következőkben megemlíthetjük, hogy a birodalom területén a hivatalos valláson kívül számos istenhit volt, amiket engedélyeztek, például a görög, az egyiptomi vallás, a zsidó hit, a keleti Mithrasz vallás, de a briteknek, a galloknak és minden népcsoportnak voltak istenei. Ahogy a kereszténység terjedt, úgy került összeütközésbe ezekkel, főleg a görög, az egyiptomi, illetve a zsidó hit fért össze nehezen egymással és ezeket a villongásokat torolták meg többnyire, igazságot akarván tenni közöttük, szétcsapva köztük jobbra, balra.

Végül Diocletianusról érdemes még szót ejteni, aki egy zűrzavaros időszakban került hatalomra, amikor rengeteg lázadás zilálta szét a birodalmat, átlag három évente váltották egymást a császárok, talán 20, vagy 25 is és ketten haltak meg csak természetes módon, a többi erőszakos halált halt.

Kezdetben nem foglalkozott a vallásokkal, hanem a birodalom egyik végéből a másikba rohangált, hogy elfojtsa a lázadásokat, megvédje a határokat és eközben úgy találta, hogy vallási alapon is történik a felkelések szervezése, ezért üldözni kezdte a kereszténységet, de jobban megismerve azt, később már benne felötlött, hogy megtéve államvallásnak egy olyan eszközre tehet szert, amivel stabilizálhatja az államot, a saját hatalmát. Nagy problémája volt, hogy a kereszténység nem volt egységes, gombamód tenyésztek a felekezetek, szekták, hiszen a hatalmas birodalom területén eleve különböző módon alakultak ki, mindenhol befolyásolva kicsit a helyi vallásoktól és a szent iratok sem voltak egységesek, vagy mindenhol ismertek, nem volt még egységes Biblia, amire a hitélet támaszkodhatott volna.

A fő különbségek azon voltak, hogy Jézus Isten e, vagy sem, vagy a szentlélek létén, Mária szüzességén volt vita, bár némelyek az egész Ószövetséget kivették volna a vallási iratok közül, meghagyva azt a zsidóknak, köztük az ariánusok, amely nagyon elterjedt felekezet volt, nem is sikerült csak az államvallássá tétel után leszámolni velük. Diocletianus ugyanis kiválasztotta a legszelídebbnek tűnő felekezetet, vagy amelyiknek a papjaival egyezségre tudott jutni és azt a továbbiakban támogatta és csak a többit üldözte, de mivel az a felekezet is, amiből a későbbi keresztény egyház kialakult, csak a tíz százalékát ha képviselte talán az egész kereszténységnek, nem volt könnyű dolga. Az is nehezítette az államvallássá tételt, hogy igaz ugyan, hogy az ősi többistenhitben már senki nem hitt, de a vallási elöljáróknak még volt némi befolyása, akik makacsul ragaszkodtak hatalmukhoz, így mivel a kultikus élettől békéltetést várt, nem pedig a probléma szítását, vagyis nem akart olajat önteni a tűzre, a számos reform mellé, amit bevezetett, a vallás reformját már kénytelen volt hanyagolni.

Megjegyzem, a kereszténység is csak ezután lett apolitikus, hogy az államvallásért cserébe a mindenkori hatalommal kiegyezett, hogy kivették a szent iratok közül az apokrifeket, miután kialakították a Bibliát, majd a különböző zsinatokon a kereszténység elnyerte arculatát.