Az ember lelke halhatatlan?

" Az 1990-es évek elején egy Duncan MacDougall nevű amerikai doktor egészen sajátos felvetéssel próbált véget vetni a vitatott kérdésnek: úgy döntött megméri, hogy a léleknek mekkora a súlya.

Ehhez – kissé bizarr módon – tuberkulózisban szenvedő betegeinek végóráit használta fel. Megmérte őket nem sokkal haláluk előtt, majd közvetlenül a halál beálltával. Talán maga számára is meglepő eredményre jutott: hat betegből négynél átlagosan 21 gramm súlycsökkenés volt megfigyelhető közvetlenül a halál beálltával."

A halhatatlanság bibliai kontra platonista reménysége

Ha a bibliai tanítás szerint így van az embernek (vagy ha akarjuk, a léleknek) halhatatlansága, ez semmiképpen sem azonos a pogány- platóni felfogással. Jehova Tanúinak az a szemrehányása, hogy az egyházak itt pogány tant képviselnek (bizonyos kivételektől eltekintve, például a tisztítótűz, vagy népies elképzelések a halhatatlanságról) megalapozatlan. A bibliai és a pogány-platóni halhatatlanság-eszme között mélyreható különbségek vannak, mindenekelőtt az alábbi négy pontban:

1. A platóni filozófia a testet a lélek börtönének" tekinti, és ezáltal a szellemi-lelkivel szemben leértékeli. A Biblia ellenben hangsúlyozza: „Az Ige testté lett" (Jn 1,14). Az ember a maga egészében „igen jónak" lett megteremtve (lMóz 1,31). A Bibliában a test sohasem másodrendű, hanem Isten jó teremtéséhez tartozik.

2. A platóni filozófia számára idegen a test feltámadása. Elképzelése szerint a meghaláskor a lélek pillangóhoz hasonlóan elhagyja a testet. - A Biblia ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy egy csak időlegesen test nélküli köztes állapot („mezítelenség", „leplezetlenség". vö. 2Kor 5,1-10) után kerül sor a testi feltámadásra. Bár a földi test meghal, az ember testi léte ezzel semmiképpen sem értékelődik le, amit Krisztus testi feltámadása és minden ember jövendő testi feltámadása fejez ki (lKor 15). A lelkek üdvösségét tehát a Szentírás mindig „a test feltámadásának, tehát a lelkek új testi valóságának szempontjából tekinti" (TBLNT D/1977,1.119. o.)

3. A platóni filozófia azt tanítja, hogy a halál után „az emberben lévő isteni" „Istenhez" (erősen panteista ízzel) tér vissza. A halhatatlanságot minőségi képességnek tekinti, amely természettől fogva minden emberhez hozzátartozik -, függetlenül egy személyes istennel való bármiféle kapcsolattól. - A Biblia nem ismer ilyen „istenit", amely az emberben meglévő képesség, hanem az ember természettől fogva bűnös voltáról és az abból eredő halálról beszél, amelyet a földi életben elmulasztott megtérés miatt örök kárhozat követ. A örök élet - mint örök üdvösség - egyes-egyedül Isten ajándéka és ingyenes adománya (Róm 6,23; Mt 25,31kk; Jel 21,11-15). Egyedül Istené a halhatatlanság (lTim 6,16), ő azonban rendelkezik felette, és az embernek adja - örök üdvösségre vagy örök elvetésre (ld. alább).

4. A platóni filozófia az ember preegzisztenciájából (a nemzés előtti létezéséből) indul ki - részben „lélekvándorlással" is összekötve -, míg a Biblia elutasítja ezeket. Bár a Biblia ismeri Isten tervét az emberrel még fogantatása előtt (vö. Zsolt 139,16; Jer 1,5) és az embernek Istentől való örök kiválasztását (Ef 1,4), nincs szó az ember létezéséről a fogantatás előtt. A preegzisztencia gondolata csak a Logosz Jézus Krisztussal kapcsolatban található a Bibliában (Jn l,lkk; 8,58; Fil 2,5kk). Az embernek az a sorsa, hogy „egyszer meghaljon, utána pedig az ítélet következik" (Zsid 9,27).

Az "elaludni" kifejezés eufémizmus, jelentése elhunyni, fizikailag meghalni (1Thessz 4:13-17). A hívő "örök / elmúlhatatlan" életet kap (Jn 3:16, 2Tim 1:10, Lk 20:36 vö. Kol 3:3). Ez 18:4 "amely lélek" hebraizmus, jelentése: "aki". Préd 9:5 a halott nem tud a földi dolgokról, de nem öntudatlan. Zsid 9:27 az egyszer meghalásról szól, a "s mindenkorra" (ÚVF) nincs az eredeti szövegben. Valóban csak Isten halhatatlan (1Tim 6:15-16), de az öntudat / a lélek túléli a halált. Lásd pl. a Noé idején éltek lelkeit (1Pt 3:19-20), Mózest (Lk 9:28-31), a mártírok lelkeit (Jel 6:9-11,7:9-17). Pál szerint "Krisztussal lenni sokkal jobb" a földi szolgálatnál (Fil 1:23), ezért akar "kiköltözni a testből, haza az Úrhoz" (2Kor 5:8).

Lázár és a gazdag példázata illusztráció, de Jézus sosem használt fel valótlan vagy téves dolgokat. Lk 23:43 a "…neked" után van a vessző, mint az összes ilyen bevezető szövegnél (az ÚVF-ban is 74-ből 73-szor!). Jézus részéről fölösleges lett volna hangsúlyozni, hogy aznap mondja, amit mond.

Valóban csak Isten halhatatlan önmagában, de az ember nem csupán test és életerő együttese, öntudata túléli a halált. Lásd pl. Noé kortársainak a lelkét (1Pt 3:19-20), Mózest (Mt 17:1-5), a mártírok lelkét (Jel 6:9-11, 7:9-17), Jézus ígéretét (Jn 11:25, Mk 12:27) és Pál reménységét (Fil 1:21-23, 2Kor 5:1-8). A Bibliában az "elaludt" kifejezés eufémizmus, a "meghalt" szépítő kifejezése, pontos magyar megfelelője az "elhunyt". A kifejezés semmit sem mond a halott hol- és hogylétéről; az alvó mindenesetre nem szűnik meg létezni, és a tudata is működik (álmodik, ha nem is emlékszik rá).

A Biblia sehol sem említi halottak újrateremtését, csak élő hívőkét (Gal 6:15). Lázár és a gazdag példázata tényleg illusztráció (Lk 16:19-31), de Jézus a tanítását sosem illusztrálta valótlan vagy tévtannak ítélhető dolgokkal. A Lk 23:43-ban a vessző / kettőspont mindig rögtön a "Bizony mondom neked" kezdőformula után jön. De minek is hangsúlyozta volna Jézus, hogy aznap beszél?

Pál nem zárta ki, hogy testen kívül járt "a harmadik égben", Istennél (2Kor 12:2-3). Nem azonosította önmagát a testével (földi sátor), amiből ő maga "kiköltözni", Krisztushoz "hazaköltözni" akart (ti. a mennyei házba, létformába). Remélte, hogy testi halála (összeomlott sátra) és feltámadt szellemi teste (mennyei háza) között nem kell "meztelenül" lennie (5:3) egy átmeneti létformában, hanem megéri az Úr visszatérését és a feltámadást. A halált nem is azért tartotta nyereségnek, mert aludhat, pihenhet, és majd évezredek múltán az első tudatos pillanata Jézus lehet, hanem mert az Úrral való meglevő közössége végre közvetlenné válhat, végre vele lehet (5:6, vö. 1Kor 13:12).

[link]

[link]

[link]

Szia LastOneLeft!

Ha nem haragszol a közepével kezdeném, ugyanis itt egy kis fordítási hibát vétett Károli, és sajnos a többi fordító sem volt a helyzet magaslatán...;-)

"Keresztelő János idejétől fogva az Isten Országa nagy erővel halad előre, miközben erőszakot szenved."

Így talán kicsit érthetőbb a közepe. Persze a témából adódóan sejtem, hogy te az Illés ill. Keresztelő János azonosításra kérdezel rá, ami sokak szerint bizonyíték a lélekvándorlásra. Nos a szövegkörnyezetből kiderül, hogy itt Jézus egy ószövetségi próféciát idéz méghozzá Malakiás könyvéből. A profécia pedig jelképes nyelvezetet használ, vagyis logikus, hogy Isten nem Illés prófétát küldi vissza egy másik testben, hanem egy olyan embert, aki hasonló hatással lesz az emberekre, mint Illés volt annakidején. Jézus ezt a próféciát azonosítja Illéssel. Az utolsó vers árulkodik a prófécia azonosításról (lásd. Pl. Jelenések könyve 2:7,11,17,29...stb.)

Még egy érdekesség. Maga Illés próféta is megjelenik személyesen Jézus életében a megdicsőülés hegyén 6 fejezettel odébb a 17. Fejezetben maga Máté is beszámol erről...

Üdv. Péter

Kedves tegnap 20.07-kor hozzászóló!

Úgy gondolom korrektül megjelöltem a forrásokat az idézeteimnél így saját magad is meggyőződhetsz róla, hogy az említett urak keresztény teológusok-e (valószínű a Vigiliába nem közlik le akárki írását, és az evangélikus teológiai akadémián sem lesz akárki dogmatika professzor), de szívesen idézek még bővebben ezekből az írásokból, ha gondolod...

Üdv. Péter

Kedves katolikus testvérem!

Attól, hogy valamit bemásolsz ötször egymás után egy hozzászólásban még nem válik igazzá, max. felidegesítesz néhány embert, akik esetleg belekezdenének a maratoni másolt szöveg olvasásába. Az idézett részeknek ráadásul vajmi kevés közük van a témához, Péter apostol például az özönvízben elpusztult emberekről beszél, akik nem vették komolyan Jézus intő üzenetét, melyet Énokh és Noé tolmácsolt számukra, vagy gazdag és Lázár példázatát, na igen, a gondolatmeneted szerint akkor például Istent egy hamis bíróként képzeljük el, mert ugye Jézus soha nem használ fel valótlan vagy téves dolgokat...ugyanmár. Mindannyian tudjuk, hogy példázatra nem lehet dogmatikai tételt építeni, mert jelképes nyelvezetet használ...

Üdv. Péter

kedves Péter

nem tudom, mit nem lehet ezen érteni

nem vitatom, hogy a forrásod keresztény teológusnak tartja őket, cak hát ez objektív dolog

ha akár a Vigília írja is, hogy Mohamed keresztény próféta volt, attól még ez nem lesz igaz

tudod: a Vigília nem tévedhetetlen

pranaoid legfeljebb a kérdező

mindenesetre mesterien ködösít