A katolikusoknál miért vannak szentek azaz közbenjárók amikor a Bibliában más van?

Kedves utolsó! Én igazán nem kötözködni akarok, de néhány dologra azért felhívnám a figyelmedet.

"ApCsel 8,26-35 – A Szentírás magyarázatához egyházi irányítás szükséges."

A történetben a szerecsen főkomornyik éppen Dániel próféta könyvét olvasta, amikor Filep találkozott vele, és kisegítette. Nos, miután a szerecsen komornyik nem ismerte Jézust, nem is tudhatta, kire vonatkozik a prófécia. De nekünk most már megvan a magyarázat: maga az újszövetség, amit azóta összegyűjtöttek, az Evangéliumok és az apostoli levelek.

A korai egyház valóban Istentől ihletett volt, de azóta "befurakodtak a farkasok a bárányok közé".

Kérlek ne mondd azt, hogy egy olyan egyház irányítását fogadjam el, ahol a bűn jobban terjed mint bárányhimlő az óvodában. A fát a gyümölcseiről ismerjük meg, a jó fa nem teremhet romlott gyümölcsöt. Ez a mondás Krisztus urunktól származik.

"1Tim 3,15 – Az Egyház az oszlopa és alapja az igazságnak, és nem a Biblia."

Na, ezt a verset kikerestem. Így szól: De ha késném, hogy tudd meg, mimódon kell forgolódni az Isten házában, mely az élő Istennek egyháza, az igazságnak oszlopa és erőssége." Ez az igehely sehol sem említi, hogy a Biblia nem az egyetlen irányadó elv, már csak azért sem, mert az egyház az a gyülekezet volt, ahol az evangéliumokat és apostoli leveleket felolvasták (ezekből lett később a Biblia) és imádták Jézust. (szentekhez imádkozás nem volt.)

"ApCsel 2,42 – Az Egyház az apostolok tanítását követi (és nem a Bibliát)."

Nem is követhette a Bibliát, mivel az Újszövetség akkor még nem is létezett. Az Újszövetség az apostolok levelei és tanításai. Így a mai keresztények a Bibliát követik, és ha az egyház ettől eltér, akkor valószínűleg ott baj van.

"2Pét 1,20 – A Szentírás magyarázata nem egyéni értelmezések dolga."

Itt Péter arról beszél, hogy egyetlen prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Itt a szentírás isteni ihletettségéről van szó.

2Pét 3,16 – A tudatlanok és ingatagok szócsavarása a saját vesztüket fogja okozni."

Erről nem nyitok vitát, ez bizony könnyen megtörténhet. Nekem amit leírtál is eléggé szócsavarásnak tűnik.

"Péld 3,5 – „Ne támaszkodj saját belátásodra!”

Igen. Bizodalmad legyen az Úrban (és nem az egyházban) teljes elmédből, a magad értelmére ne támaszkodjál. Minden te útaidban te megismered őt, akkor ő igazgatja a te útaidat." Azaz ha kutatom és megismerem őt, akkor ő vezetést ad az életembe.

Tudom hogy most majd jól leszektásozol, meg katolikusellenesezel. Nem vagyok az, a férjem is katolikus, a nagyszüleim is azok voltak.

Én úgy gondolom, hogy csak a saját véleményemért és értelmezésemért vállalhatok felelősséget és ezt meg is teszem. Nem aszerint csavarom a Biblia szavait, ahogy nekem tetszik, hanem az igazságot keresem és próbálom értelmezni. Ha tévedtem, Isten majd megítéli.

Üdvözlettel,

Freya

A Biblia kétségtelenül hivatkozik olyan szentekre, akik az égben vannak. Jehováról mint ’a Szentről’ (görögül: ha′gi·on) beszél (1Pét 1:15, 16; lásd még: 3Mózes 11:45). Jézus Krisztust földi életében ’az Isten Szentjének’ (ha′gi·osz), az égben pedig ’Szentnek’ (ha′gi·osz) nevezi (Márk 1:24, Kat.; Jel 3:7, Kat.). Az angyalok is ’szentek’ (Csel 10:22, Kat.). Ugyanezt az eredeti görög nyelvben lévő alapfogalmat nagyszámú földi személyre is alkalmazzák.

Csel 9:32, 36–41, Káldi: „amikor Péter valamennyiöket felkereste, eljutott a szentekhez [ha·gi′usz], kik Liddában laktak. Joppéban pedig egy nőtanítvány vala, a neve Tabita [aki meghalt]. [Péter] a holttesthez fordulva szóla: Tabita, kelj föl! Erre az felnyitá szemét s meglátva Pétert, felült. Ő meg kezét nyujtá neki és felsegíté. Azután odaszólítá a szenteket és az özvegyeket s bemutatá őt nekik élve.”

Világos, hogy ezek a szentek még nem voltak az égben, s hogy nemcsak a Péterhez hasonló, kiemelkedő személyeket tekintették szenteknek.

2Kor 1:1; 13:12, Kat.: „Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek [ha·gi′oisz].” „Köszöntsétek egymást szent csókkal! A szentek mind köszöntenek titeket.”

Ezeket a korai keresztényeket, akiket Krisztus vére megtisztított, és akiket elkülönítettek Isten szolgálatára mint Krisztus jövendőbeli társörököseit, mind szentnek nevezték. Szent voltuk elismerését nyilván nem halasztották el a haláluk utáni időre.

Tehát az eddigieket összefoglalva, a Biblia szerint kik a valódi szentek, és hogyan fognak segíteni az emberiségnek?

Minden korai keresztény valódi szent volt. Nem emberek és nem is egy szervezet által váltak azzá, hanem Isten által (Róma 1:7). A szentek az égi életre való feltámadás után Krisztussal együtt kiárasztják majd az áldásokat a földön élő hűségesekre (Efézus 1:18–21).

"A fundamentalisták gyakran kifogásolják azt a katolikus gyakorlatot, hogy a hívek a szentek és angyalok közbenjárását kérik. Pedig a Biblia felszólít bennünket a mennybéliek kérésére, hogy ti. imádkozzanak velünk."

Ez messze nem egyenlő Jézus, mint Isten előtti közbenjárónk szerepével! És pláne sehol nem beszél a Biblia a halottakhoz folyamodó imákról, mint "közbenjárókról".

Imádkozhatunk együtt és egymásért, az angyalok is megteszik ezt, sőt az intelligens teremtett világ egésze megteheti ezt egymásért, de nem egymáshoz, mint "közbenjárókhoz", hanem Istenhez, és hozzá is csak Jézus Krisztuson, mint egyetlen közbenjárón keresztül!

"Jézus maga óva int a kicsinyek megbotránkoztatásától, mert őrangyalaik biztosított közbenjáró befolyással bírnak az Atyánál: „Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.” (Mt 18,10)"

Itt röviden tisztázni kéne az angyalok kilétét és szerepét a teremtett világban. Ehhez megint csak kizárólagosan jó eszköz a kezünkben lévő Szentírás, mert bőséges információval szolgál erről.

Csak a tisztánlátás végett, mert azért van néhány egyház, melyek hivatalos tana erősen megkeveri a lapokat: a Biblia elmondja, hogy az angyalok élete nem emberként, a földön kezdődött. Jehova teremtette őket az égben, még mielőtt a földet megalkotta volna. Amikor Isten ’alapot vetett a földnek, Isten minden angyalfiai vigadoztak’ (Jób 38:4–7).

Az angyalok szellemi teremtmények — láthatatlanok, hatalmasak és intelligensek. A Bibliában, amikor szellemi teremtményről van szó, a héber mal·’akh′ és a görög ag′ge·losz szót „angyal”-nak fordítják. Ezek a szavak majdnem 400 helyen fordulnak elő a Bibliában. Mindkét szó jelentése: ’hírvivő’.

Az angyalok tényleg hírvivők. Talán ismered az arról szóló bibliai beszámolót, amikor Gábriel angyal megjelent Máriának. Elmondta neki, hogy bár szűz, fia fog születni, akit Jézusnak kell majd neveznie (Lukács 1:26–33). Egy angyal jelent meg néhány pásztornak is, akik a mezőn voltak. Ez az angyal kijelentette: „született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus” (Lukács 2:8–11). Ehhez hasonlóan a bibliai feljegyzések szerint angyalok vittek üzenetet Hágárnak, Ábrahámnak, Lótnak, Jákóbnak, Mózesnek, Gedeonnak, Jézusnak és másoknak is (1Mózes 16:7–12; 18:1–5, 10; 19:1–3; 32:24–30; 2Mózes 3:1, 2; Bírák 6:11–22; Lukács 22:39–43; Zsidók 13:2).

Figyelemre méltó, hogy mindezek az üzenetek, melyeket az angyalok vittek el, Isten szándékának megvalósulásával voltak összhangban, és nem feltétlenül a szóban forgó emberekével. Az angyalok Isten megbízottaiként jelentek meg, az ő akarata és időterve szerint. Nem az emberek hívták őket.

Segítségül kell hívnunk az angyalokat?

A Biblia elmond nekünk mindent, amit tudnunk kell a szellemi birodalomban történő dolgokról. Pál apostol ezt írta: „ A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra . . ., hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Timótheus 3:16, 17). Ha Isten azt akarta volna, hogy sok angyal nevét ismerjük, ezeket biztosan feltárta volna nekünk Szavában, a Bibliában. És ha Isten szerette volna megtanítani nekünk, hogyan kell kapcsolatba lépni az angyalokkal, és beszélni velük imában, akkor biztosan közölt volna velünk ilyen információt a Szentírásban.

Jézus Krisztus azonban ezt tanította: „a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van . . . Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:6, 9). A Szentírás nézőpontja tehát ez: nem az angyalokat (vagy holt szenteket) kell hívnunk, és nem hozzájuk kell imádkoznunk, hanem az angyalok Teremtőjéhez, magához Istenhez kell közelednünk imában. Az ő neve nincs titokban tartva, és nincs szükség látnokra sem ahhoz, hogy feltáruljon előttünk.

Őrangyalok:

Vajon törődnek az angyalok az emberekkel, és megvédik őket? Pál apostol ezt kérdezte: „ Avagy nem szolgáló lelkek-é [szellemek-é, Csia fordítás] mindazok [az angyalok], elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?” (Zsidók 1:14). A válasz Pál kérdésére egyértelműen igen.

Na, itt kellene leesned neked végre, hogy az a kifejezés, hogy "imádkozni a szentekHEZ" valójában teológiailag pontatlan kifejezés, és ha ezt szó szerint akarod venni, akkor csak egy általad kreált karikatúra ellen tombolsz. Egy ilyen kérés sose a "megcélzott" szentekhez van célozva hanem a misén is így hangzik el: "Szent X.Y.! Könyörögj érettünk!" - vagyis az ima "célpontja" Isten maga, és ugyanaz, mintha egy barátomat megkérem, hogy imádkozzon hozzám. Szóval "szentekHEZ imádkozásról" pontatlan beszélni, inkább szentek közbenjárását kérni, ami messze nem azonos abban az értelem-beni közbenjárósággal, amelyben Jézus szerepe egyedüli.

Itt messze nem halottimádásról, animizmusról meg mittom milyen borzadmányokról van szó, amit idefantáziálsz, de hát most mit csináljak ha ilyen összeizzadott teológia ilyen gusztustalan szalmabábérvelős rágalmazással lehet elérni. De ebbe már nem fogok belemenni ITT, mert nem ide tartozik, mert itt már megitn szóbajött a kétkasztos megváltástan (amelynek értelmében nem assisi Ferenc szent, hanem az Őrtorony Társulat vezetősége), a közbülső állapot, meg ilyenek, szóval ez messzire vezet, ámde Te szereted a félrevinni a témát.

A lényeg, hogy az imádság szó, melyet a szentekkel kapcsolatban használunk, valóban félrevezető lehet. Azonban tudni kell, hogy a szentekhez intézett imák >>csak analóg értelemben vett imák<<. Annyiban imák, hogy a természetfeletti világhoz címzett üzenetek. Módjuk, jellegük, módszerük az Istenhez intézett imához hasonló, de mondanivalójuk, megfogalmazásuk és különösen is a hódoló alázat foka felismerhetően különbözik tőle.

Ha élő emberi személyt kérünk meg arra, hogy imádkozzon értünk, nagyon helyes. Megteheti. És ez nem 'közbenjárás' a jézusi formában semmiképpen. Egymásért imádkozunk, de Jézuson keresztül Istenhez. De az angyalokkal az ima általi kapcsolatot nem kérhetjük. Ők láthatatlanul egyébként is a segítségünkre vannak!

A Bibliában az angyalok többször is visszautasították, hogy a nevüket megmondják a kérdezőnek. Csak Mihály és Gabriel neve van megemlítve, ők sem azért, mert szabad közbenjárói kapcsolatot ápolnunk velük. Ha ez lett volna Isten szándéka, nyilván világossá tette volna és több angyal nevét megadta volna.

A halott személyekhez, vagy az úgynevezett 'szentek'-hez/által imádkozni Istenhez pedig végképp helytelen, mivel egyrészt pontosan Jézus közbenjárói szerepének felel meg, mivel több helyen, többféleképpen le van írva, hogy csakis Jézuson keresztül közeledhetünk Istenhez! A Tanúk éppen ezért foglalják imáikba Jézust, mint 'aki által' imádkozunk és közeledünk Istenhez.

Tehát ebben benne van, hogy senki máson keresztül ezt nem tehetjük meg.

Másrészt viszont ugye, te is tökéletesen ismered a Tanúk álláspontját, a "szentek lelkéhez" folyamodni, mint (a haláluk után is) "élő" segítőkhöz, vagy közvetítőkhöz nem csak értelmetlen, hanem Írás ellenes is.

[link]

[link]

Hittétel, hogy a szentek segítségül hívása megengedett, sôt üdvös hatású.

Az Ószövetségbôl elég legyen arra utalnunk, hogy Isten meghallgatta Ábrahámnak Szodomáért, Mózesnek a népért, Jóbnak barátaiért való közbenjárását. Az Újszövetségben Szent Pál eredményesen imádkozott a hajótöröttekért (ApCsel 27,44). Jézus az Atya jobbján állandóan közbenjár értünk (Róm 8,34; Zsid 7,25), ezt teszik a szentek is, akik végleg bele vannak kapcsolva a Fôbe, és teljesen hasonultak hozzá.

Szűz Mária közbenjárásáról már volt szó az elôbbi fejezetben, ott azonban csak egyik oldaláról közelítettük meg témánkat: ne képzeljük közbenjárását antropomorf módon! Ezt az oldalt egészítsük ki azzal a megállapítással, hogy a szentek közbenjárása sohasem olyant eszközöl ki Istentôl, amit magunk nem tudnánk kieszközölni. Ilyenfajta közbenjárás ugyanis nem egyeztethetô össze Isten fenségével. Mi tehát a helyes megoldás? Az a tény, hogy akár közvetlenül intézzük kéréseinket Istenhez, akár Szűz Mária vagy egyéb szentek közvetítésével, kéréseink voltaképpen nem Istent fordítják felénk, hanem minket tesznek alkalmassá Isten ajándékainak befogadására. Aki Szűz Mária vagy egy szent közvetítésével terjeszti elô kérését, voltaképpen azt kéri, hogy a szűzanya vagy az illetô szent ôt is karolja át istenszeretetével, hogy az így felfokozott szeretet révén szíve még jobban kitáruljon Isten ajándékainak befogadására [10]. Vegyük hozzá, hogy csak az tud eljutni Istenhez, akit maga Isten vonz magához (Jn 6,44), ebbôl viszont az következik, hogy kérô imánk -- akár közvetlenül, akár egy szent közvetítésével jut el Istenhez -- maga is Isten ajándéka, irántunk való szeretetének jele. Ezért kéréseink a legtávolabbi értelemben sem mondhatók az ember eszközének Istennel szemben; inkább Isten eszközei, amelyekkel lelkünket akarja kitágítani kegyelmi ajándékai befogadására.

A jól imádkozó ember kéréseinek elsôdleges tárgya Istennel való kapcsolatának biztosítása és mélyítése, másodlagos tárgyai pedig mindazok, amik ezt a célt, vagyis lelkének javát szolgálják. Így tekintendôk a földi javak is, amiket kérni szoktunk.

Mária közbenjárása minôségileg nem különbözik a többi szent közbenjárásától. Különbözik azonban intenzitás és extenzitás tekintetében, vagyis jóval hatékonyabb, mint azok, továbbá univerzális, egyetemes kegyelemközvetítés.

Az 1Tim 2,5 nem a közbenjáró ima lehetőségét zárja ki, hiszen mi nem abban az értelemben nevezzük a szenteket közbenjárónak, amely értelemben Jézus egyedül közbenjáró.

„[Jézus] egy új szövetség közvetítője” (Zsid 9,15).

Amikor valaki imádkozik értünk, akkor ő nem egy új szövetség közvetítője. (vö. Zsid 8,6)

Mt 19,17; Mk 10,18; Lk 18,19 – „Senki sem jó, csak egy, az Isten.” Az „egy” vagy „egyetlen” nem mindig kizárólagosságot jelent, hanem magasabbrendűséget, valami kiemelkedőt (vö. Mt 5,45; 7,17-19; 12,35; 22,10)

Vagyis nem kell más, mint egy fogalmi tisztázást tenni: A közbenjárásnak két értelmét használjuk. Az egyik jelentése csak Jézus Krisztusra vonatkozik. A szó teljes értelmében Ő az egyetlen közbenjáró Isten és ember között. Vagyis csak az Ő istenemberi mivolta a kapocs az ember és a felfoghatatlan isteni Lét között. Az Ő kereszthalála hozta meg az embernek a megváltást, és ez hathatós lesz az üdvösségre, amíg csak ez a világ fennáll.

Azonban a közbenjárásnak használjuk egy másik, hétköznapi értelmét: valakinek puszta imádsággal, kéréssel segítséget nyújtani, más helyett vagy más mellett tanúskodni, Isten vagy ember előtt közbenjárni. Bizonyos, hogy egymásért imádkozhatunk és imádkoznunk is kell, tehát a közbenjárásnak ezt a fajtáját nem tagadhatjuk.

Nem szabad tehát fogalmi kérdést csinálni a dologból, és az alapján elvitatni az emberi közbenjárás lehetőségét, hogy csak Jézus a közbenjáró. Itt ugyanis nyilvánvaló, hogy a közbenjárásnak két teljesen más minőségű módjáról van szó. Jézus közbenjárása feltétlen, a szenteké feltételes. Jézus közbenjárása végtelen erejű, a szenteké mindig véges, és mindig csak a jézusi művön keresztül aktualizálódó. A szó két értelmének egymás elleni kijátszása könnyen elvezethet egy egyértelműen abszurd állításhoz, mely lényegében ehhez hasonló: „Minden levél része valamely növénynek. A postai levél is levél. Tehát a postai levél is része valamilyen növénynek.”