Most akkor én Nihilista vagyok?

Azt lehet mondani hogy elég könnyű életem van,sokak szerint jól nézek ki,jól szituált családból való vagyok,azt lehet mondani hogy mindent megkaptam kicsiként is és most fősulis huszonévesként is,szenvedéllyel tudok örülni,szenvedéllyel tudok szeretni és szenvedéllyel élek meg mindent,viszont minden megszerzett élmény után az jár a fejemben,hogy ez mennyire mulandó,hogy amikor visszagondolok arra mi volt 10 éve, az olyan mintha nem is ebben az életemben történt volna,és attól függetlenül hogy tudom élvezni az életet,értelmetlennek tartom,mert az elmúlással úgyis semmissé válnak a megélt élmények,és ez sokszor akármilyen boldog is vagyok pesszimizmussal tölt el,sokszor elggyengülök hogy mi értelme van befejezni a fősulit meg ennyit izzadni hogyha hajléktalanként is ugyanoda kerülök,mi értelme vagyont halmozni ha véges amíg élvezem és sokszor amikor élvezem a dolgokat is felmerül hogy tulajdonképpen mi értelme van,pillanatnyilag lehet hogy van,de hosszútávon visszaemlékezve szerintem nincs,és úgyérzem ha most helyben fejbelőném magam sem lennék sokkal hátrébb,mintha mondjuk 90 évesen halnék meg 5x ennyi élménnyel a hátam mögött..

És ez sokszor nagyon ambivalens érzésekkel tölt el a hétköznapomban,és ezek a kérdések szinte mindig megtörik az önfeledségemet,szerintetek ez nihilizmus?