A keresztényeknek mi a bajuk a Harry Potterrel?

A varázslás Isten nézetével sem fér össze. S ez a lényeg.

Vajon hogyan hűséges valaki, ha olyan dolgokat tesz, ami ellene megy Isten szavának és elvárásainak. S azt várja, hogy elismerésben részesüljön,

Én magam nem láttam a sorozatot, de azt hallottam róla kritikaként, hogy a mágiát és a varázslást pozitív színben tünteti fel. A varázslók a jók, a varázslást ellenzők a gonoszok, a maradiak, az ostobák, akik üldözik a szegény ártatlan varázsló gyerekeket.

A mesében természetesen lehetnek varázslók: jó varázslók, rossz varázslók, ha ez tényleg pusztán csak a mese világ része, nem pedig egy rejtett propagálása a varázslatnak.

Elmondok egy konkrét esetet. Hitoktató vagyok és észrevettem, hogy az egyik gyereknél ott van az egyik Harry Potter könyv. Érdeklődöm, hogy mennyire jó a könyv, miről szól stb. Majd mondom neki, hogy a mesékben persze vannak varázslatok, de a valóságban a mágia egyrészt babonaság másrészt veszélyes, mert ha a mágia mégis működni látszik, akkor az az Isten ellenes erők megnyilvánulása. Mire azt válaszolja, hogy ez csak a fekete mágiára igaz, mert a fehér mágia jó. Vagyis ez a mese könyv elültette benne azt a gondolatot, hogy létezik egy jó mágia is.

Én nem állítom, hogy a Harry Potter nagyon káros vagy ne lehetne pusztán meseként felfogni. De egy mesének is van mondanivalója, egy sugallata, amit egy nem felkészült, nem szilárd világnézetű s alapvetően nyitott gyerek eszmevilágát nagyon is befolyásolhatja.

Pontosan az ilyen mesék azt tanítják, hogy ha van is mágia, akkor jóra kell használni. De mindenki tudja, hogy nincsenek.

És ha lenne, akkor milyen Isten büntet a gyógyításért?

(persze erre lehet mondani, hogy csak látszólag jó valami - erre mondom én, hogy az legalább valahogy látszik, nem úgy mint....).

Nekem tetszett, olvastam a könyveket és néztem a filmeket.

Ami kritika felhozható, hogy a mű teljesen elmossa a határokat a valóság és a mese közt, ezt pedig sok gyerek nem tudja szerintem kezelni. Ha pl A Gyűrűk Urát olvassa valaki, ami egy keresztényeknek ajánlott fantasy, akkor tudja, hogy amit olvas, az pusztán egy rendkívül jó, de kitalált történet. A HP sorozat ezt a határt égeti fel, a meseelemeket olyan szinten a mi világunkba helyezi, szinte hihetővé válik, hogy mindez valóban létezik.

Ezen felül egy másik probléma lehet, hogy néha nehézkes észrevenni a határt a jó és a rossz között benne. Pl Dumbledore (egyik kedvenc főszereplőm) egy végtelenül bájos, kedves idős varázsló, már-már majdnem a bölcsesség és jóság megtestesítője a műben, viszont fény derül számos ármánykodására, ami kicsit behomályosítja ezt a képet.