Ha szabad akaratunk van, Isten miért kárhoztatna az örök üdvösség helyett?

Az hogy valakit megbűntetünk nem azt jelenti, hogy nem szeretjük, a nevelés lényege is a bűntetés jutalmazásban érvényesül.

A szabad akarat lényege hogy hibázhatunk, és a hibák elkerülés célt ad az életünknek, azaz haladási irányt.

"Nem ő küld oda, te választod a nélküle létet és még őt hibáztatod. "

Nem egészen. Ő küld oda büntetésből, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy ő akarja (vagyis lényegében ha használom a szabad akaratom).

Vagy azt akarod mondani hogy akárki akármilyen istentelen életet él, ugyanúgy a mennybe jut, csak mert azt választja és nem a kárhozatot?

"Nem egészen. Ő küld oda büntetésből, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy ő akarja (vagyis lényegében ha használom a szabad akaratom)."

Nem nem amiatt mert használod a szabad akaratod. Hogy egy példával éljek börtönbe sem azért kerülsz mert szabadon cselekedtél, hanem mert megszegted a törvényt.

Bármit megtehet az ember, de ha árt azzal és tudatosan másnak akkor bűnt követ el, ilyen egyszerű.

"Nem ő küld oda, te választod a nélküle létet"

ööö... de, ő küld oda. Erről többször ír a biblia.

Ő küld oda"

Isten senkit nem küld sehova. A Törvény szerint aki vétkezik meghal.

Vagy is a büntetése az élet megvonása. És nem küldözget senkit sehova.

Mivel ő hozta a törvényt ezért ő is küldi a pokolra az embereket.

Nem szimplán a végrehajtója a törvénynek mint egy emberi bíróság, hanem maga a törvényhozó is.

Ez egy örök kérdés ami számtalanszor megfordul a mélyen vallásos emberek fejében is. Az egyházatyák és a különböző felekezetek vezetői/alapító sokkal jobban érvelnek mint a fönti válaszadók de lényegében az ő következtetésük is az hogy Isten nem büntet hanem az ember saját magát juttatja a Pokolba. A pokol nem hely, hanem azoknak az állapotát jelzi, akik véglegesen elkülönülnek Istentől, az igazi élet és az öröm forrásától.

Szerintem ennek a dolognak a magyarázata ott bukik el amikor elkezdjük magyarázni. Mert a fönti érvelésre visszakérdezhetsz úgy hogy akkor hogy van az hogy Isten engedi hogy az adott személy eltávolodjon tőle. Miféle az olyan szabad akarat amely megengedi az istentelen gondolkodást. Isten szabad akarata egyenrangú a mi szabad akaratunkkal, hiszen ő bármit megtehetne mégsem teszi akkor mégse képes rá? stb. stb.

A láncolat soha véget nem érő. Itt jön az amit hitnek hívunk, hinni kell az isten jóságában és úgy élni ahogy Istennek tetsző, a többi csak mellébeszélés üres fecsegés.