Ki volt az első pápa?

A „pápa” címet (amely a görög paʹpas, „atya” szóból ered) az első két évszázadban nem használták. A egykori jezsuita, Michael Walsh ezt írja: „A római püspököt feltehetőleg a III. században nevezték először ’pápá’-nak, mégpedig I. Calixtus pápának adományozták ezt a címet . . .

Az V. század végére a ’pápa’ kifejezés alatt már kizárólag csak a római püspököt értették. Mindazonáltal csupán a XI. századtól kezdve ragaszkodhatott a pápa ahhoz, hogy ezt a címet egyedül csak rá alkalmazzák” (An Illustrated History of the Popes).

Jézus soha nem hagyott ilyet jóvá. Amikor a Tanitványai versenyeztek, hogy ki a nagyobb, akkor helyreigazittta Őket, hogy a nemzetek, és más népek versenyeznek hatalomért, Ők mindnyájan testvérek.

Péter pedig soha nem volt Pápa, ellenben János, aki utolsó apostolként halt meg, jóval Péter után, irt volna erről, Sőt Őt is kinevezhették volna, Mint Jézus szeretett apostola.

Oké, de ilyen erővel az egyiptomi fáraók kb. felét nem lehet fáraónak hívni, mert maga ez az elnevezés csak az Újbirodalomban alakult ki, illetve ott van nyoma ennek a szónak. Szóval az Óbirodalom és Középbirodalom dinasztiáinak uralkodóit se hívjuk fáraónak.

Megint csak szavakon lovagolunk.

A "pápa" (mint atya) kifejezés valószínűleg későbbi, de ettől még a cím nem változott. A pápa Róma püspöke. Róma első püspöke pedig Szent Péter apostol.

Sziasztok,

Akkor vita helyett nézzük inkább a tényeket.

A katolikus hagyomány szerint Péter Róma első püspöke volt kb. Kr. u. 33-tól haláláig, azaz mintegy 34 éven át. Jeromos (347–419/420) úgy hitte, hogy Péter püspöksége Rómában 42-től 67-ig tartott, aminek az alapja egy 3. századi legenda. Euszébiosz (263–339) nem ír egyetlen írásában sem Péterről, mint római püspökről.

Az általánosan elfogadott vélemény, hogy Péter Rómában mártírhalált halt, de bizonytalan, hogy előtte mennyi időt töltött el ott. Általános nézet szerint csak Pál után (61 után) érkezhetett oda. Mindenesetre nemigen lehetett Róma püspöke, mert az ő idejében még nem alakult ki az episzkopális egyház.

Az Újszövetség nem említi meg, hogy Rómában szolgált volna, illetve hogy ott is halt volna meg. Olvashatunk utazásairól Antiókhiába, Szamáriába, Joppé és Cézárea városaiba, valamint más helyekre, de Rómáról nem történik említés. Azt közli még a Szentírás, hogy Pál apostol elsősorban a pogányok között, míg Péter a zsidók között szolgált.

Pál úgy beszél Péter, Jakab és János apostolok személyéről, mint a gyülekezetek oszlopairól, mégis magáról is mondhatta, hogy semmiben nem alábbvaló a fő apostoloknál. Ha Péter lett volna a legfőbb főpap, akkor Pál nyilvánvalóan utána következett volna a ranglistán. Pál azonban egyszer nyilvánosan is szembeszállt vele, mert „okot adott arra, hogy megfeddje”. Ez furcsa lett volna a részéről, ha Péter személyében egy egyházfőt láttak volna.

Pál 56-58 körül írta meg levelét a római keresztényekhez, amelynek végén 27 személynek küldte el üdvözletét, Péter azonban nincs köztük említve!

Az Újszövetség nem támasztja alá azt az állítást, hogy Péter volt a római gyülekezet vagy az egész egyház első püspöke.

Üdv. Péter

Sziasztok,

Még egy megjegyzés. Ireneaus, aki a 2. század végén Lugdunum (Lyon) püspöke volt, Róma első püspökeként nem Pétert, hanem Linuszt említi. Egy 270-ből származó apostoli rendelkezés alapján is ő volt az első püspök, akit Pál apostol nevezett ki. Linusz életéről semmi bizonyosat nem tudunk, mert nem maradtak fenn hiteles dokumentumok. A katolikus hagyomány szerint Péter és Pál apostol közös döntése alapján nyerte el ezt a méltóságot, majd mintegy egy évtized uralkodás után vértanúságot szenvedett. Egyesek Pál a Timótheushoz írt 2. levelének végén említett Linusszal azonosítják.

Üdv. Péter

A Keresztény elrendezésben semmilyen Ilyen alapot nem fektettek le.

Már csak azért sem, mert a gyülekezet feje maga Jézus, és nem Péter.

Az alapszegletkő megvetett volt, és maga Péter is Jézusra utalt ezzel, a Többi apostol irásaival összhangban.

Az érvelésed sajnos nem mérvadó erre az esetre.

A Másik ok amiért ez kizárt, hogy ismét figyelmen kivülhagyod a Bibliai próféciákat.

Isten utolsó Földi választott királya, Sedékiás volt. Az Isteni hatőrozatt szerint a "pogányok", vagy helyesebb forditás szerint, a nemzetek meghatározott ideje alatt, Isten nem választott Földi képviseletet.

Isten kijelentette, hogy az utolsó választott után, a legközelebbi választott maga a Fia lesz, akit Jézus néven ismerünk. Ő a bibliában megnevezett Siló, aminek jelentése: akié a jog.

Ezért isz 607-től, Jézus visszatéréséig, a nemzetek, maguk élték választás nélkül is a "hitéletüket" is.

Jézus visszatérését, Sátán Földre való levettetésével kezdte, hogy az égi királyságát megtisztitsa. A Földön pedig megkezdődtek az utolsó napok jelei, amiket a Biblia Jaj kiáltásoknak nevez.

(Jelenések 12:12) 12 Ezért örülj, te ég, és ti, akik ott laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van.”

Mielőtt Jézus megkezdi a Földön is a helyreállitást, megbizta a Tanitványait, hogy végezzenek el egy feladatot, és Ő a világrendszer befelyezéséig támogatja i Őket, hogy a juhok begyüjtessenek.

Az ég meg van tisztitva, tehát nincs miért elpusztitani, ahogy némelyek mondják. Ez vár a Földre is, nem lesz elpusztitva, hanem az illetéktelenek lesznek kitessékelve.

Ezért sem lehetséges, hogy nem csak a Pápa, de más vallások sem voltak, vagy lehettek Biblai alapon kinevezettje Istennek, hiszen Isten senkit nem választott hosszú időkön át.

Ezért nem csak a Katolikusoknak nevezett keresztények, de a Többi megnevezés alatt lévő keresztények sem voltak válaztottak. ellenben a "pogányok ideje" hamis prófécia lenne.