Keresztényektől kérdezem, hogy miért van az, hogy Isten néha nemet mond és nem ment meg?
Azt mondjuk, Istennek mindennel terve és célja van, meg hogy a legjobbat akarja.
De minap láttam egy filmet ami arról szólt, hogy egy fiatal lány rákos lesz és hiába kéri Istent, nem menti meg. Viszont a lány az utolsó pillanatig hitt Istenben és elfogadta, hogy meg fog halni. A film lényeg az volt, hogy Isten azért mondott nemet neki, mert úgymond azzal, hogy a lányt engedte meghalni, azzal 1 ember élete árán több is megtért Ő hozzá...
Meg azt is szoktuk mondani, hogy Isten minden rosszat jóvá tud formálni. De ebben a helyzetben kinek a javára? Mert biztos nem a lányéra. Ez igazságtalanság. És én úgy érzem, hogy Isten mozgat minket mint egy babukat. Mert Ő úgy gondolkodik, hogy mi ez a földi élet a mennyorszaghoz képest, minek ragaszkodjon ez a lány az életéhez, ha a halálával több embert is megment úgymond. De ez onzoseg Isten részéről. És nem fer. Én kiszolgaltatva érzem magam Istennel szemben. Olyan dolgokról gondolja, hogy az nekem jó, ami közben nem. Mintha nem is érdekelne én mit akarok. Helyettem eldonti, hogy meg kell halnom azért, hogy az Ő terve megvalosuljon.
Komolyan mondom, én mindig sírok Isten miatt és ilyen nagyon durva mely depressziós állapotokba tudok kerülni attól a személytől, aki elvileg meg kéne hogy nyugtasson. De most ez Komoly, hogy amikor azt olvasom a Bibliaban is, hogy Istennek terve van velem, akkor lehet, hogy pont az, hogy egyszer majd felhasznalja a halálom, hogy mások megterjenek? Ennyit tartogatott nekem? Ennyit ér az életem? És akkor úgy van beallitva, mintha milyen sokat tartogatna nekem.
Én már nagyon sokat sírtam Isten miatt, mert hiába akarok Őt megerteni, az ilyen tetteit nem tudom. Meg már nem is merem élvezni ezt a földi életet, mert arra is azt írja a Biblia, hogy aki "aki ragaszkodik életéhez, elveszti azt, aki pedig feladja értem, megnyeri azt" - vagy valami hasonló. Olyan, mintha csak egy kicsit elvezzel mindent..
Nem tudok egy olyan Istent szeretni és elfogadni akinek csak egy terv vagyok, egy eszköz, egy bábu. Isten úgy fogja fel a Földet, hogy egy játéktér, úgy sem marad meg sokáig, és játszani kell a babukkal, hogy minnel több ember megmenekuljon. De basszus.. Azert az életem azt hittem ennél többet ér.
7-es válaszadó vagyok.
Lehet , hogy az általad látott film úgy ábrázolta Istent , mint ahogy írtad , akinek a kezében az egyes emberek ,,csak" bábok , de EZ NEM egy hiteles kép Istenről. Ő nem egy sakkjátékos , aki ide-oda rakosgatja a bábokat (az embereket) az élet ,,sakktábláján" ,az akaratuk ellenére. A Biblia egyik részében inkább ezt mondja: ,,arra tanítalak ami JAVADRA válik , aki azon az úton vezetlek , amelyen járnod kell." Pont mint egy szülő , aki jót akar a gyermekének. Nem jó minden történetet készpénznek venni amibe ,,belekeverik" Istent , mert könnyen lehet , hogy az írónak vagy a rendezőnek téves ismeretei vannak Istennel kapcsolatban.
Kedves Kérdező!
Te összekevered a mulandó életet az örök élettel! Nyilván, hogy csak az örök éelet az ami igazán értékes, a mulandó földi élet elsősorban, mint tanulási lehetőség értékes!
Mindenki halálos betegséggel születik ide le a földre! Ez a földi életben az a halálos, hogy minden mulandó, tehát semmi sem örök. Ebbe a mulandó világba mindenki megjavulni születik le, hogy itt szembesülve a téves gondolkodási módjaival, megtérve és újjászületve az örök értékek, az örök élet hazájába kerüljön!
"Gyermekem! Mint tudod, mindenki halálos betegséggel születik erre a Földre. Bárkivel beszélhetsz, mindenki csak azt mondhatja, hogy vagy beteg, vagy pillanatnyilag, átmenetileg jól van. Az orvosok, a természetgyógyászok, az energiaközvetítők mind, mind, azért nagyon elfoglalt emberek, mert mindenki szeretne szabadulni attól a betegségétől, mely azt jelzi, hogy az egész földkerekség egy nagy kórház.
Mint tudod, Én nem azért jöttem a földre, hogy megszüntessem a betegségeket, hanem azért, hogy elmondjak nektek valamit, amit ÉN JÓ HÍRNEK neveztem, amit ha magatokévá tesztek, akkor feltétlenül kikerül életetek gyújtópontjából testi betegségetek lehúzó ereje, mert nem magatokkal lesztek elfoglalva, hanem azzal, hogy hogyan tudnátok szebbé tenni azoknak életét, akikkel egy kocsiban utaztok az örök haza felé. " 367
"A rák maga az ember, aki csúcsértékké tette, örök érvényűnek akarja hinni a mulandóságot. A rákot nem gyógyítani kell, hanem felismerni benne az önismeretnek egy olyan eszközét, amely mint tükör, visszatükrözi önmagát. A rák ellen, mint betegség ellen, fölvenni a harcot, egyet jelent azzal, hogy megpróbálni megszüntetni az önismeret egyik leghatékonyabb eszközét.
Eljöhet az idő, amikor kitaláljátok a rák gyógyszerét, de akkor ez egy másik formában, új megjelenésben válik tükörré, hogy felismerjétek: mindennek bele kell épülnie a nagy EGYSÉGBE! Olyan is előfordulhat, hogy Én adok olyan tüneti kezelést, amely megszünteti a sejtek önállósulását, szaporodását a test egysége ellen. De az, sajnos, nem lehetséges, hogy elvégezzem helyettetek azt a gondolkodásátalakítást, ami szükségtelenné tenné a rákos tünetek megjelenését a testeteken.
Arra kérlek hát, azért imádkozz, és azt hitesd el magaddal és rákos betegeddel, hogy örömmel kell elfogadnotok a halállal való szembesülést. Csak aki le tud mondani életéről, az nyeri azt meg! Csak aki vállalja a mulandó élet elvesztését, az képes azt helyes formában megtalálni! A rák megszüntetésének ez az egyetlen IGAZI útja!
A hit, amely képes hegyeket is megmozgatni, természetesen képes minden testi tünetet is megszüntetni. De ez a hit csak akkor boldogító hit, ha általa képes átlépni önmagát az, aki hitből akar élni!
Nagyon szeretlek benneteket, és megáldalak az élő hit által történt ÖNÁTADÁS LELKÉVEL!"
Jézus; A HANG - könyv 1580
Nekem abba is fájdalmas és ijesztő belegondolni, hogy Jézus azt mondja, hogy "aki felaldozza életét én értem, megtalalja azt" - vagy valami hasonló. Mintha legalábbis rossz dolog lenne az, hogy valaki élni akar. Miért olyan rossz, hogy nem akarok meghalni? Hogy élvezni akarom az életet.. Már rettegés van bennem, hogy majd Isten engem is megfog ölni. Meg mi ez a kijelentés is, hogy "örömmel fogadjuk, hogy meghalunk" meg ilyenek.. Nem szó szerint de ilyet is ír a Biblia. Hasonló ez, amikor azt mondja Jézus, hogy örüljetek amikor kopkodnek rátok meg bántanak titeket Én miattam. Már hogy lehetne ennek örülni... Nem értem.
Én túlságosan ragaszkodom ehhez a világhoz. Hogy miért? Mert nekem nem kielégítő az amit a menny nyújt. Mert én akarok férjet, gyerekeket és ha nem jutok el odáig akkor a mennyben már nem lesz lehetosegem erre.
Még minek hoz Isten össze embereket, minek segít, hogy rendes ferjet találjak, ha utána elveszi tőlem. Ugyan ez a helyzet minden mással. Semmi értelme.
"Maguk a hitetlenek sem tudják pontosan megmondani, hogy miért nem hisznek. Azért nem tudják, mert nem akarják! Azért nem akarják, mert nem hajlandók mélyebbre ásni, nehogy magatartásuk homokalapját be kelljen ismerniük. Az emberek tehát menekülőben vannak a problémák elől, menekülőben vannak önmaguk elől, egymás elől, s mindez azért van, mert menekülőben vannak Előlem! Nem hiszik el, hogy Én vagyok a legjobb számukra! Nem hiszik el, hogy boldogságuk elől menekülnek, amikor Előlem menekülnek! Nem hiszik el, hogy Én vagyok az ÉLET! Nem hiszik el, hogy a mulandóság föláldozása az örök élet érdekében a legjobb, amit ember megtehet a földön! Nem hiszik el, hogy mindenki pontosan azért jött le a földre, hogy ezt megtegye!
És mert nem hisznek, ezért nincs boldogság, csak bódultság, nincs öröm, csak üröm, igazság helyett a gazság uralkodik, s az önszeretetet teljesen leváltja, felváltja az önzés!" (Jézus; Hang: 15/1420)
Én nem vágyom egy olyan Új Földre, ahol a szeretteim, férjem, családomat max csak megismerem, de a férjemmel már nincs köztünk hazaselet, mert ugyebár Isten azt mondja, ott már nem lesz ez. Mi van akkor, ha meghal a férjem és ujrahazasodom? A mennyben ki lesz a férjem akkor a feltámadás után, melyikük? Vagy majd az előző férjemnek látnia kell, hogy már rég mással vagyok?
Isten azzal vigasztal amikor elveszitunk valakit akit szeretünk, hogy majd feltamadunk és újra találkozunk.. De mit érek vele, ha ott már nincs nemi élet, házasélet. Minden ami volt köztünk az a halálakor elmúlt és hiába támad fel, én nem érném be annyival, hogy majd max megismerjuk egymást. Én ezt nem tudom elfogadni. Valaha imádkoztam azért a ferfiert aki a férjem lett és Isten osszekotott minket. Ezek szerint nem is olyan fontos neki, hogy korábban osszekotott minket? Aztán a mennyben meg azt mondja, itt már nincs szükségetek szexre, szerelemre, elég vagyok nektek Én.?! Nem értem miért kell az embert megfosztani ettől. Nem vágyom egy olyan helyre, ahol mindenki csak barát..
Márk12.24. Jézus (ezt) mondta nekik: nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát ?
Márk12.25. mert amikor a halálból feltámadnak, nem nősülnek (és) férjhez sem mennek, hanem úgy lesznek, mint az angyalok az egekben,
Ha ilyen leszel, mint amilyen a képen szereplő angyal, az-az "sem férfi, sem nő, hanem olyan, mint égen az angyalok", akkor szerintem nem igazán fogsz vágyódni a földi élet és a földi test után, mivel azt már olyannak élnéd meg ahhoz a szabadsághoz és ahhoz az örömhöz képest amivel egy angyal rendelkezik, mintha egy börtön lenne! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!