Mely magyarországi felekezetek elfogadóak a homoszexuális hajlammal szemben?

A hajlammal mindegyik normális felekezet elfogadó, hiszen senki se tehet arról, hogy meleg. Manapság már csak a szekták képviselik, hogy ebből "meg lehet gyógyulni". Viszont minden házasságon kívüli szexuális tett bűnnek számít, teljesen mindegy, hogy ez milyen neműek közt megy végbe. Mivel a Szentírás szerint házasság csak férfi és nő között jöhet létre, ilyen módon a keresztény szempontból a homoszexuális cselekedet (tehát nem a haljam) minimum véteknek fog számítani.

Remélem elég tényszerű voltam.

Nézd, nem mondom, hogy nincs ilyen, ezért is emeltem ki, hogy normális felekezetekben. Már egy falun se fognak kinézni ezért, ha katolikus vagy evangélikus felekezetbe jársz. De egyébként se nagyon fogják rólad tudni.

Sőt olyanoktól is hallottam ezzel kapcsolatban véleményt, akiktől sose gondoltam volna hasonló elfogadást ebben a témában (idős jobboldaliak).

"Csak sajnos a gyakorlatban ez nem így működik, a puszta hajlamért is kiközösítés és megvetés jár,"

Hát ez tévedés. Ugyan is minden emberben benne van, akármelyik bűnre való hajlam. De korlátozza, küzd ellene, és ez a lényeg. Ismerek olyan Tanút, aki ezzel a nehézséggel küzd, de szereti a Teremtőjét, és kitart a helyes út mellett.

Mi Isten szándéka azokkal, akikben homoszexuális vágyak vannak?

A Biblia arról biztosít minket, hogy Istennek az az akarata, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timóteusz 2:4).

Noha a Biblia helyteleníti a homoszexuális tetteket, senkit sem ösztönöz arra, hogy gyűlölje a homoszexuálisokat.

Biblia egyértelműen kijelenti, hogy a „férfiakkal háló férfiak” is azok között lesznek, akik „nem fogják örökölni Isten királyságát”. A 11. vers azonban ezt a vigasztaló gondolatot is hozzáfűzi:

„Pedig ilyenek voltak némelyek közületek. De tisztára mostak, de megszenteltek, de igazságossá nyilvánítottak benneteket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében, és a mi Istenünk szellemével.”

Ebből világos, hogy mindazokat, akik őszintén szerették volna Istent a neki tetsző módon imádni, nagy szeretettel fogadták az első századi keresztény gyülekezetben. Ugyanez igaz ma minden tiszta szívű személyre, aki Isten helyeslését keresi, persze nem úgy, hogy újraértelmezi a Bibliát, hanem úgy, hogy összhangba hozza az életét vele.