Kiről beszél Dávid a 110-es zsoltárba, az istenen kívül ki az ő Ura?

jújj de könnyű kérdés.,

De nem értem Istent miért kis betüvel irtad.Isten háttérbe szoritása által, Jézus elveszti azt a szerepét, helyét, ami megilleti.

Nem Jézusról szól, Jézus nem vonatkoztatta önmagára.

"Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük:

– Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják:

– Dávidé.

Ezt mondja nekik:

– Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia?

Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki."

"110,1 »Ülj az én jobbomra« kifejezés a királyi udvar szertartásából származik, kifejezi a királyi hatalom és méltóság elnyerését. A király trónja nem Isten »színe előtt« áll (vö. 61,8; 89,37), hanem Isten mellett ül a király, ez kifejezi Istennel való egyedülálló kapcsolatát. Lábad zsámolyává: a régi keleti szokás, hogy a győztes király a legyőzött ellenséget szó szerint a lába alá kényszeríti. (vö. Józs 10,24; Bír 1,6)

110,1 A zsoltár a mintája egy jebuita királyi ének lehetett, amelyet valaki a király trónralépési ünnepére átdolgozott (vö. Zsolt 2). A zsoltár megőrizte eredeti befejező formáját a késő fogság utáni, király nélküli időkben is. Ebben az énekben, meghaladva azt, amit ember elérni képes, a méltóság, a hatalom és az istenközelség a királyt illetik meg. A zsoltár eszkatologikus és egyre inkább messiási értelmet nyert. Az ÚSz ezt a zsoltárt idézi leggyakrabban.

110,4 Isten esküvel tanúsítja, hogy Izrael királya Isten népének nem csak politikai, hanem lelki vezetője is."

[link]