Mikortól nyilvánitják a tradíciókat egyenlő tekintèllyè a bibliával?

A Biblia maga is hagyomány. Van aki megírta, vagyis az utókorra hagyományozta. S voltak, akik másolták, vagyis tovább hagyományozták.

A szóbeli hagyomány természetesen régebbi, mint az írásbeli hagyomány, hiszen Jézus csak beszélt és nem írt le semmit. Az apostolok is előbb csak beszéltek, vagyis szóbeli hagyományt adtak át, s csak azután lett leírva.

A szóbeli hagyomány ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint a leírt hagyomány:

"Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak, és őrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok." (2Tessz 2,15)

"Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki felelőtlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk kapott." (2Tessz 3,6)

"Még sok mindenről kellene írnom, de nem akarom papírra és tintára bízni. Remélem azonban, hogy eljutok hozzátok, és élőszóval mondhatom el, hogy örömünk teljes legyen." (2Jn 1,12)

Krisztus nem tintára és papírra bízta a tanítását, hanem egy közösségre, amely áthagyományozta, először szóban majd írásban is.

A protestáns fordítású Szentírásban (Magyar Bibliatársulat) is így van:

"Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok."

De a görög szöveg is tradíciókról ír:

[link]