Várni vagy válni? Csak hívő keresztények véleménye érdekel.

Azért nem a párkapcsolatokhoz írom, mert csak hívő keresztények véleménye érdekel, mit tennének a helyemben.

Több, mint egy évtized után, tavaly fél évre elköltözött a férjem, mert szerinte nem volt elég a teljesítményem (szerintem meg ő vált teljesen passzívvá és járt egyre kevesebbet haza). Az első felháborodásom után udvaroltam neki, meg igyekeztem, végre hazaköltözött, megegyeztünk, és minden happynek tűnt. Erre alig pár hónapra rá megcsalt, így első mérgemben elküldtem. Sírt, hogy megbánta, de mire meg tudtam bocsátani, kiderült, hogy hiába mondta az ellenkezőjét, a nője azért azóta is megvan. Nekem gyanús, hogy igazából neki egy nyitott házasság lenne nagyon kényelmes és nem akar dönteni, sőt ezt normálisnak tartja, hisz "mindenki így csinálja". Most fél éve megint külön élünk (ezt a járványosdit is egyedül csináltam végig, sőt sokszor napokig nem értem el). Sosem tudom, segítségre szorul-e, ahogy előadja önsajnálatában, vagy csak szimplán hülyére vesz. Nem tudom, meddig reménykedjek, hogy hátha megváltozik, ha újra megalázva magam előbb szeretem, vagy pont bűnrészes vagyok, ha becsukom a szemem, hiszen nem volt őszinte a bűnbánata. Kisgyerekeink is vannak, akiknek valami rendezettebb élet és példa kellene, nem ilyen szappanopera egy folyton síró anyával. Anyagilag függetlenek tudnánk lenni kicsit szűkebb nadrágszíjjal, de persze könnyebb és biztonságosabb ketten.

Nem tudok jót választani, de ha nem választok, az is rossznak tűnik. Sokszor kísért, hogy én is mást keressek, ennyire felemás iga helyett valaki tényleg hívőt, ha talán létezik valahol, aki tudná értékelni azokat az ajándékokat, amiket ő nem, de gyanúsan ez se ilyen egyszerű csere vagy jó, na persze pláne nem, ha házas maradok - bár lehet, "hivatalosan" utána se. És ezzel persze a férjemről is kvázi lemondanék, akiért pedig felelősséget vállaltam, de lassan már azt sem tudom, kicsoda valójában. Szerintetek mi ilyenkor a helyes? Persze nem ez alapján fogok dönteni, csak talán segít kijutni a körbe-körbe járásból.