Mi a véleményetek a szerzetességről ? Picit személyes jellegű a kérdés, azért írom ki. TÖBBI LENT.

Mostanában sokszor elgondolkozom, milyen lehet szerzetesnek lenni. Az életben sokmindent megéltem, jót és sokkal több rosszat. Találkoztam sokféle emberrel. Picivel több, mint 20 évemmel sokmindent megtapasztaltam. Ami a legnagyobb tanulság számomra, hogy MINDEN MÚLANDÓ ÉS VÉGES. Az élet is. Munkám is hiába lenne, egyik pillanatról a másikra kirúghatnak, az ember csak egy haszonállat, robotgép, aki addig jó, amíg profitot termel. Viszonylagos jólét is addig van, amíg pörög a gazdaság, de ha beüt valami gazdasági krach vagy válság (pl koronavírus) emberek ezrei válhatnak munkanélkülivé és földönfutóvá. Édesanyámat több éve elvesztettem, barátok egyik pillanatról a másikra leléptek, elhagytak engem, elköltöztek és azóta mindent megszakítottak velem. Ebből azt szűrtem le, hogy a barátok is jönnek-mennek, a barátság sem állandó, és mindenki csak addig volt/van mellettem, amíg érdekében áll és amíg hasznot húz belőlem, de mihelyst piszkos lesz velem barátkozni, azon nyomban eltaszít magától. Sok emberben csalódtam. Evilágon sem nagyon látom már a boldogságot, csak robot szinten létezek, eszem-iszom, alszom ennyi. Családot tuti hogy nem akarok, családi élet sem volt feltétlen egy üdvmenet. Mindent és mindenkit elvesztettem, aki fontos nekem. Arra jutottam, hogy várok még pár élet, de ha semmi nem változik, lehet elmegyek szerzetesnek. A világi élet csak köt engem, függésbe taszít, pénz, szex stb.... Azt érzem, ezen a szinten már nem tudok fejlődni, egy magasabb, spirituális szintre kellene lépnem, hogy teljes legyek és elcsendesedhessek a világ zaja és baja elől. A legnagyobb tanulság nekem ebben az életben, hogy minden múlandó és viszonylagos, mindent és mindenkit !!! elveszíthetek egyik pillanatról a másikra, ahogy az meg is történt velem, és az egyetlen kiút számomra egy stabil, biztos pont Isten lehet. Ezért gondoltam a szerzetességre.