Mi a véleményetek a szerzetességről ? Picit személyes jellegű a kérdés, azért írom ki. TÖBBI LENT.

Ebben a Tökéletlen világban, olyan nagyon "steril" közeg nincs. Még maguk az első tanitványok között is hatalmas tökéletlenségek voltak, Jézus többször igazitotta helyre őket. Még sem oszlatta fel őket, mert látta a lehetőséget, hogy a gyümölcs idővel beérik. Annak aki keresztény életet szeretne élni, annak lemondásokkal jár az élete, bizony nem kis erőfeszitésbe kerül, kitartani ebben a gonsoz világban. Azonban Isten szelleme, és Jézus támogatása által, könnyebb megbirkózni az ellenséggel.

Nem véletlen adta azt a Tanácsot Pál által:

(Héberek 10:24, 25) 24 Ezenkívül figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre ösztönözzük egymást, 25 és ne hanyagoljuk el az összejöveteleinket, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot.

Azok akik igy élnek a Teremtő és a fia támogatása mellett szerető testvérek támogatását, szeretetét is élvezhetik, ami plusz ebben a megbizhatatlan emberi társadalomban.

Azoknak akiknek valóban szivügye az, amiért imádkoznak, és tesznek is érte:(Máté 6:9, 10) . . .»Égi Atyánk, legyen megszentelve a neved. 10 Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is.

A szerzetesség nem egy menekülés a világ elől. Hanem egy örömmel vállalt elhivatottság.

Egy példa: családot, gyereket sem csak úgy jobb híján vállal az ember, mert fél, hogy különben egyedül marad (persze, biztos van rossz példa is, de ez egy rossz gyakorlat). Hanem azért vállal, mert úgy érzi, ez az útja, így tud kiteljesedni, ezt csinálja szívesen szívvel-lélekkel. A szerzetesség is ez. Ne valami ellen legyél szerzetes, hanem valamiért.

Egyébként a legtöbb szerzetesrend nincs elzárva a világ bajától, sőt... Olyan helyeken tevékenykednek, ahol aztán igazán van nyomorúság. Ez pedig nem megkeseredett, reményvesztett szerzetesek munkáját kívánja, hanem olyanokét, akik hitet és örömet tudnak az ilyen helyekre is vinni.

Teréz anya mondta azt, hogy ha úgy érzed, nincs elég szeretet és jó a világban, akkor kezd el te a szeretet és a jó gyakorlását a saját környezetedben. Te tudod, hogy mit szeretnél, de egy javaslat lehet, hogy menj el önkéntes segítőnek, pl. máltaiakhoz, karitászhoz, stb. Egyből nem a saját nyomorodon fogsz pörögni.

Kedves Kérdező, el kell keserítselek. Nem hogy katolikus, de keresztény sem vagy. Tovább megyek: nem érted igazából Jézus tanítását sem.

Ordít a felületesség abból, amit az emberekről írsz, és a felfuvalkodottságod abból, hogy ítélkezel róluk. Ki jogosított fel rá, hogy megítéld őket? Az Isten ugyan nem. Gondolom, a kevélység, mint főbűn, megvan. Miben is lennél te jobb az embereknél, akiket úgy lenézel? (Megjegyezem, a címkéid, amit a többi emberre ragasztgatsz, hogy rosszak és gonoszak stb, ezek rontják le jelentősen annak az esélyét, hogy valaha megismerd és megértsd őket.)

Amíg az isteni minőséget nem látod meg az összes többi emberben, nem fogod a "steril" szerzetesi celládban se megtalálni. Lásd be, olyan alapvető, isteni tanításra, mint a kettős szeretet, a többiek feltétel nélküli elfogadása, nem vagy képes. Gondolom, e hibáid elől szeretnél elmenekülni, de ez sajnos nem fog működni.

Csoportterápiára volna szükséged inkább. Ott beláthatnád, hogy 20 évesen milyen messze állsz az önismerettől és az emberismerettől. Ott beláthatnád, hogy a konfliktusaid megoldásához az eszközkészleted jelenleg nem kielégítő. És arra is ráébrednél, mibe fáradtál bele. És -ha minden jól megy, néhány év alatt- beláthatnád, hogy az életminőségdért te magad vagy felelős.

Jó munkát, jó érlelődést kívánok!