Más is van itt, aki egyáltalán nem vallásos, de hisz “Istenben”?

Úgy érzem, aki mélyen hívő vallásos, hajlamos fanatikus lenni, ezért nem látja a valóságot. Ugyanezt gondolom, a mélyen hívő ateistákról. Úgy érzem, ezek az emberek nem az igazságukat keresik, csak az általuk kreált ideákra próbálnak bizonyítékot gyártani, a nekik nem tetsző ideákra pedig cáfolatot.

Érdekel a vallásfilozófia, vannak számomra szimpatikusabb és kevésbé szimpatikus vallások, de a kreacionizmus, a megtérítés vágya minden fanatikusban megtalálható - természetesen a fanatikus ateistákban is.

Az emberek félnek kimondani, hogy “nem tudom”. Ezért vagy történeteket találnak ki, amit feltétel nélkül elhisznek; vagy azt állítják, hogy csak az létezik, amit pár emberi érzékszervvel fel lehet fogni.

Nekem van okom hinni, tapasztalok olyan dolgokat az életemben, amelyek erősen arra utalnak, hogy létezhet valami időn és téren kívül álló felsőbb tudatosság, kozmikus intelligencia, ami számunkra felfoghatatlan; illetve az élet, mint jelenség több, mint egy rakás sejthalmaz véletlen reakciója.

Tudom, hogy valakinek meg van oka arra, hogy ne higgyen, és ez így van rendben. Talán neki van igaza, és az élet véletlen. Nem tudhatjuk.

Szerintem ez egy olyan út, amit mindenkinek magának kell járnia.

De amikor látom az emberek kétségbeesett próbálkozását, hogy megtérítsék egymást, ráerőszakolják saját világnézetüket a másikéra, miközben a másik világnézetét reflexből elutasítják, az kiábrándító. Valahol én is ezt teszem most: elutasítom a fanatizmust, de úgy gondolom okkal teszem: a fanatizmus, feltétel nélküli szélsőséges gondolkodás a józanság és nyitottság útjába áll, ezek hiányában pedig lehetetlen fejlődni, és közelebb kerülni az igazsághoz.

Az emberek előbb hisznek valamit, aztán próbálnak gondolkodni. A helyes út előbb gondolkodni (és tapasztalni), aztán kialakítani a véleményünket.

Más is van itt, aki szerint a vallás és a hit lehet egymástól független? Aki nem egy betört utat akar magáénak tudni, hanem az élményiből építkezik?

Köszönöm a válaszokat. Senkit nem állt szándékomban megbántani.