A Katolikus Egyház szerint érvényes az esküvő, ha a templomot csak díszletnek használják?

""Nem minden házasság szentségi. Pl. két nem keresztény házassága nem szentségi - de attól még érvényes."

Úgy érted az Kat. egyház összead két nem keresztény embert? ... Más szóval, ha az nem szetnségi házasság esetén mit jelent az "érvényes"?"

Nem, nem úgy értem. Nem ad össze nem keresztényeket: legalább az egyik félnek kereszténynek, azon belül is katolikusnak kell lennie ahhoz, hogy katolikus esküvőjük lehessen.

Viszont ha két nem keresztény ember összeházasodik (pl. sima polgári házasságkötés keretében, vagy muzulmán, unitárius, stb. módon), akkor utána hiába válnak el (polgárilag, unitárius szempontból, stb.), a katolikus egyház továbbra is érvényesnek tekinti a házasságukat. Vagyis hiába válnak el, ha a válásuk után valamelyikükkel össze akarna házasodni egy szabad állapotú katolikus katolikus módon, ebbe a katolikus egyház nem fog belemenni, hiszen az egyikük (a nem keresztény) már nem szabad állapotú, márpedig katolikus házasságot csak két szabad állapotú ember köthet.

"Ha nem szetségről van szó, mire mondja az egyház, hogy létre sem jött, mikor a felek válni akarnak?"

A házasság szentség, amelyet a két fél szolgáltat ki egymásnak. De vannak feltételei annak, hogy valóban létrejöjjön a házasság, és pl. az egyik feltétel az, hogy mindkét fél önszántából mondja ki az igent. Ha utólag felmerül, hogy valamelyikük kényszer alatt állt, akkor - hosszas vizsgálódás után - kimondhatja az egyház az érvénytelenséget, vagyis azt, hogy (emberi számítás szerint!) létre sem jött a házasság. De csak azért nem mond ki érvénytelenséget az egyház, "mert válni akarnak".

"ebbe a katolikus egyház nem fog belemenni, hiszen az egyikük (a nem keresztény) már nem szabad állapotú, márpedig katolikus házasságot csak két szabad állapotú ember köthet."

Hát ez nagyon érdekesen hangzik. Nem akarok szavakon lovagolni. Feltételezem, ha ez minden polgári esküvő után elváltra vonatkozik nem csak a kereztényekre. Nos, ismerek esetet, mikor a polgári esküvés és válás után, az egyik fél új házasodása során a Római Egyháznak semmi kifogása nem volt, ha egyáltalán igazán feltárta az előzményeket (az érintett biztos nem titkolta el)

"Ha utólag felmerül, hogy valamelyikük kényszer alatt áll"

A kérdés nem erre vonatkozott. A nem keresztények esküvéséhez kapcsolódik még mindig. ...de ezt már tisztáztad, hogy nem ad össze nem keresztényeket.

Azt írod lehet házassá nem szentségi módon is. Tisztáztad, hogy az nem a Katolikus Egyház szerint, hiszen az csak kersztényeket ad össze.

Értem, hogy a házasság (mint az emberi kapcsolatok minősített esete) szentsége már meg van. Én fogalmazásomban a házasság szót nem így értettem, hanem mint konkrét két ember kapcsolatát - Tehát ebben az értelemben x és y esküvésével (Isten színe előtt?) az adott konkrét emberpár kapcsolatát szentnek tekintik.

Akkor a Katolikus házasság lényege csak az hogy az Egyház szentnek fogadja el két konkrét ember kapcsolatát. Ebben az értelemben "érvényes" az Egyházi házasság?

Az emberi kapcsolatok az Egyháztól függetlenül létrejönnek. Azt az egyház sem gondolja komolyan, hogy nélküle ne jönnének létre. Egyedül abban nyilatkozhat, hogy elismeri-e szentnek. Ha nem az Egyház szolgátatja ki a szentséget, akkor tualjdonképpen csak a szentségek (egymásnak való) kiszolgáltatásának "sikerességét" ítéli meg.

...majd arról nyilatkozik, hogy tévedett ítéletében, mikor a felek válni akarnak.

Hát elég önbizalom romboló lehet ez a papoknak... Gondolom értesül a válásról az eskető pap, és szembesül tévedésével.

"Nos, ismerek esetet, mikor a polgári esküvés és válás után, az egyik fél új házasodása során a Római Egyháznak semmi kifogása nem volt, ha egyáltalán igazán feltárta az előzményeket"

Ezzel mi a probléma? Nem volt szentségi házasság, az Egyház pedig sose fogadta el a polgári házasságot.

"ismerek esetet, mikor a polgári esküvés és válás után, az egyik fél új házasodása során a Római Egyháznak semmi kifogása nem volt, ha egyáltalán igazán feltárta az előzményeket (az érintett biztos nem titkolta el)"

Hogy feltárta-e az előzményeket? Mindenképpen, hiszen minden katolikus esküvő előtt tisztázni kell, hogy mindkét fél szabad állapotú-e, másképp eleve nem adhatják össze őket. Ez az anyakönyvből derül ki, ahova be van jegyezve minden katolikusról az is, hogy mikor, hol keresztelték, és hogy mikor, hol, kivel kötött katolikus házasságot, mikor bérmálkozott, stb. (Az se baj, ha máshol köt házasságot, mint ahol korábban keresztelték: a keresztelés helyén minden ilyen fontos adatot bevezetnek az anyakönyvbe akkor is, ha másik templomban történik a bérmálás, házasságkötés, stb., ki van ez találva jól már rég.)

Viszont a katolikusokkal más a helyzet a polgári válást illetően, mint a nem keresztényekkel, mert a katolikusok "formára vannak kötelezve". Ez azt jelenti, hogy ha egy katolikusnak keresztelt ember csak polgári házasságot köt valakivel, aztán polgárilag elválik, akkor újra szabad állapotú lesz, hiszen sosem kötött még katolikus módon házasságot, azaz sosem vállalta, hogy együtt éli le az életét valakivel "amíg Isten szét nem választja őket", vagyis amíg egyikük meg nem hal, hiszen a polgári házasságkötéskor szó sincs Istenről ugye. Így fordulhatott elő az az eset, amit mondasz, hogy nem volt gond, hogy ő katolikus létére korábban már (polgárilag, de csak polgárilag!) házas volt. Merthogy a katolikusokkal nem akkor "van gond", amikor polgárilag elváltak (akkor éppen hogy végre valahára tisztázzák a helyzetüket), hanem addig "volt gond", amíg "házasok voltak" polgárilag, mert csak polgárilag házasnak lenni az ő esetükben azt jelentette, hogy (katolikus értelemben) házasságon kívül éltek együtt, az pedig ugye tilos a hatodik parancsolat értelmében. De amikor felbontják az ilyen "házasságukat", akkor újra szabad állapotúvá válnak, vagyis köthetnek katolikus házasságot akárkivel, aki szintén szabad állapotú.

14-est kiegészítve, talán úgy lehet ezt könnyen elképzelni, hogy maga házasság egy olyan ősi életszövetség, amit egy szabad állapotú férfi és egy szabad állapotú nő közösen hoznak létre. Függetlenül a vallásoktól, ez az életközösség egyidős az emberiséggel. Maga az elköteleződés, hogy valakihez hozzá akarom kötni az életemet végérvényesen, bárkiben létrejöhet, akármilyen vallású is legyen. A házasság ezért érvényes. Viszont különböző emberek, különböző "csoportokban" vannak. A muszlimokra a muszlim házasságkötési forma vonatkozik, a hindukra a hindu, a katolikus keresztényekre a katolikus, akik meg nem tartoznak egyik közösséghez sem, rájuk meg általában a polgári, hiszen az állam is szabályozza ezt az életközösséget a maga jogi eszközeivel.

Ha valaki katolikus, akkor rá a katolikus forma vonatkozik: mivel a Katolikus Egyház szentségnek ismeri el a házasságot, és aki katolikus az szintén ezt vallja (vagyis kéne hogy vallja), tehát szentségi házasságot köt. Ha csak polgárit köt, az nem tekinthető érvényesnek. Viszont, aki nem katolikus, rá természetszerűleg nem vonatkozik az Egyház előírása, a saját közösségében fog házasságot kötni. Két megkereszteletlen ember polgári házassága az Egyház szemében ugyan nem szentségi, de maga a házasság életközössége az ő közös szabad akaratukkal létrejött.